Sebestyén Gyula
irodalomtörténész, folklorista
Született: 1864. március 7. Szentantalfa, Zala vármegye
Meghalt: 1946. február 12. Balatonszepezd, Zala vármegye
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen m.–német szakon tanult (1884–1892), bölcsészdoktori okl. szerzett (1901), az MTA tagja (l.: 1905. máj. 12.).
Életút
A M. Nemzeti Múz. Könyvtára (OSZK) ideiglenesen alkalmazott napidíjasa (1889–1893), könyvtári gyakornoka (1893), segéde (1893–1898), segédőre (1898–1901), őre (1901–1905), igazgató-őre (1905–1916), osztályig.-ja (1916–1919). – Még pozsonyi diákkorában ismerkedett meg Thaly Kálmánnal, akinek hatására a m. népköltés emlékeinek összegyűjtésével kezdett el foglalkozni. Gyűjtőmunkáját kezdetben Gyulai Pál irányította, majd megnyerte a Kisfaludy Társaság támogatását. Tevékenységével alapvetően új eredményeket ért el a m. néphagyomány, a m. folklór emlékeinek gyűjtése és rendszerezése terén. Különösen értékesek a m. rovásírásra, a m. irodalom kezdeteire (pl.: regösénekek), ill. a néphagyományra vonatkozó megállapításai: a székelység eredetének vizsgálatával a hun–m. mondavilág értelmezésének nyitját vélte felfedezni. Munkásságának másik jelentős területe a gyűjtésszervezés. Megalakította a Nemzetk. Folklórkutatók Szervezete (Folklore Fellows) m. oszt.-át, létrehozta az orsz. önkéntes néprajzi gyűjtőhálózatot. Bán Aladárral kidolgozta a kutatás tudományszervezési programját, rámutatva a néphagyomány gyűjtésének időszerűségére. Nyugdíjazása után Balatonszepezdre vonult vissza, helyi kiadványokat szerkesztett és a Balaton idegenforgalmának fellendítésén fáradozott. Hagyatékát a Néprajzi Múz. Etnológiai Adattára őrzi. Róla nevezték el a M. Néprajzi Társaság által a legkiválóbb önkéntes gyűjtők kitüntetésére alapított ~-emlékérmet (1966). – A M. Néprajzi Társaság főtitkára (1897–1911), alelnöke (1911–1917), elnöke (1917–1920), t. tagja (1920-tól). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1909). A helsinki Finnugor Társaság külső tagja, a Folklore Fellows mo.-i szekciójának elnöke (1911-től). – A Kisfaludy Társaság Magyar Népköltési Gyűjteményének szerkesztője. Az Ethnographia c. folyóirat szerkesztője (1898–1910: Munkácsi Bernáttal, 1911–1917: egyedül).
Főbb művei
F. m.: Adalékok a középkori énekmondók történetéhez. (Bp., 1891)
A székelyek neve és eredete. (Bp., 1897)
A Halotti Beszéd szerzője és kora. (Bp., 1898)
Ki volt Anonymus? (Bp., 1898)
Az avar–székely kapcsolat emlékei. (Bp., 1899)
Regösénekek. Gyűjtötte. (Magyar Népköltési Gyűjtemény. IV. Bp., 1902)
A regösök. (Bp., 1902)
Ursprung der Bustrophedonschrift. (Berlin, 1903)
Telegdi János 1598-ki Rudimentájának hamburgi és marosvásárhelyi kéziratáról. (Bp., 1903)
A magyar honfoglalás mondái. I–II. (Bp., 1904–1905)
Dunántúli gyűjtés. (Magyar Népköltési Gyűjtemény. VIII. Bp., 1906)
Rovás és rovásírás. (Bp., 1907; hasonmás kiad.: 1999; 2002)
A hun–székely hagyomány. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1907. ápr. 15.)
A magyar néphagyomány emlékeinek országos gyűjtéséről. (Ethnographia, 1912)
Négy emlékirat a hazai néphagyomány gyűjtése tárgyában. (Bp., 1914)
Északi tanulmányút. (Bp., 1914)
A magyar rovásírás hiteles emlékei. (Bp., 1915; hasonmás kiad.: 2002)
Gesta Hungarorum. A magyar hősmondák öt könyve. (Bp., 1925)
Mosolygó balatoni emlékek. (Bp., 1935).
Irodalom
Irod.: Madarassy László: S. Gy. (Ethnographia, 1934)
Szendrey Ákos: S. Gy. (Ethnographia, 1946)
Diószegi Vilmos: S. Gy. jelentősége a néprajztudományban. (Ethnographia, 1964)
Volly István: S. Gy., a dunántúli regösénekek gyűjtője. (Jelenkor, 1964)
Diószegi Vilmos: S. Gy. Kismonográfia. (Bp., 1972)
Tanulmányok a 125 éve született S. Gy. emlékére. Szerk. Laczkovits Emőke. (Veszprém, 1991).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
