Balassa Iván
etnográfus, művelődéstörténész
Született: 1917. október 5. Báránd, Bihar vármegye
Meghalt: 2002. november 1. Budapest
Család
Nagyapja: Szabó József, Báránd református lelkésze. Sz: Balassa József bihartordai, majd dancsházi körjegyző, Szabó Edit. F: Márton Éva. Fia: Balassa M. Iván (1943–) etnográfus; leánya: Balassa Éva (1953–).
Iskola
A debreceni Tisza István Tudományegyetemen bölcsészdoktori és magyar–német szakos tanári okl. szerzett (1940), a néprajztudományok kandidátusa (1956), doktora (1966).
Életút
A debreceni Tisza István Tudományegyetemen Csűry Bálint díjtalan gyakornoka (1938–1939), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen Szabó T. Attila díjas gyakornoka (1940–1941), a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre (1944– 1948). A bp.-i Néprajzi Múzeum őre (1944–1948), osztályvezetője (1948–1950), főigazgatója (1950–1956), a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója (1957–1961), a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának tud. osztályvezetője (1961–1966), a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyettese (1966–1983). Az ELTE c. egy. tanára.
Erdéllyel kapcsolatos írásai Szentirmay Zoltán álnéven jelentek meg.
Tudományos pályafutását nyelvészként kezdte: a helynévkutatások és a magyar földművelés szaknyelvének vizsgálata után érdeklődése a földművelés néprajzi és művelődéstörténeti hagyományai felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a mezőgazdasági munkaeszközök történetének vizsgálata, a népi földművelés, a magyar népi szőlő- és borkultúra emlékeinek feltárása és összegyűjtése terén. Monográfiát írt a kukorica néprajzáról és kultúrtörténetéről, ill. a magyarországi néprajztudomány történetével is fogl. Gyűjtőutakat tett Erdélyben és Kelet-Magyarországon. Megalapította a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköz-történeti Archívumát, a keszthelyi Georgikon Majormúzeumot, a tolcsvai Szőlészeti-Borászati Múzeumot és a szilvásváradi Lipicai Múzeumot.
Emlékezet
Portréját ábrázoló emlékplakettjét Csúcs Ferenc készítette el (1976). A Bodrogközi Művelődési Egyesület 2004. évi közgyűlése úgy döntött, hogy Balassa Iván-emlékérmet alapít a Bodrogköz-kutatás és a terület megismerése terén nyújtott kiemelkedő teljesítmény elismerésére (a díj átadására Balassa Iván születésnapján, okt. 5-én, Sárospatakon kerül sorra; elsőként 2005-ben adták át). Emlékét őrzi a bárándi Balassa Iván Népfőiskola.
Elismertség
Az MTA Néprajzi Bizottsága, Művelődéstörténeti Bizottsága, az őstörténeti Komplex Bizottsága tagja. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság, a Győrffy István Néprajzi Egyesület és a Bodrogközi Művelődési Egyesület tb. elnöke, a Kazinczy Ferenc Társaság tb. tagja. A TIT országos választmányának alapító elnöke (1968–1990). A svéd Királyi Gusztáv Adolf Tudományos Akadémia (l.: 1975; tb.: 1983), a Dán Királyi Tudományos Akadémia tagja (1978). A Cseh, a Finn, a Német, a Szlovák Néprajzi Társaság tagja; a Finn Régészeti Társaság külső tagja.
Elismerés
Akadémiai Díj (1962), Györffy István-emlékérem (1977), Herder-díj (1980), Bugát Pál-díj (1981), Móra Ferenc-emlékérem (1981), Pro Paluster Díj (1995), Báránd díszpolgára (1997), a Néprajzi Múzeum Emlékérme.
Szerkesztés
Az Ethnographia szerkesztője (1949–1956), majd a szerkesztőbizottság elnöke (1972-től). A Néprajzi Értesítő szerkesztője (1954– 1955). A Néprajz mindenkinek és a Népművészet mesterei sorozatszerkesztője; a Magyar Népi Díszítőművészet (1954), a Sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei (1956–1961), a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei (1969–1970), a Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa (1972), a Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973) és a Magyarországi Nemzetiségek Néprajza főszerkesztője (1975-től). A Beiträge zur Volkskunde társszerkesztője (1975-től). A Néprajzi Látóhatár szerkesztőbizottságának társelnöke (1992-től).
Főbb művei
F. m.: Szerep helynevei. (Magyar Népnyelv, 1939)
A debreceni cívis földművelésének munkamenete és műszókincse. Egy. doktori értek. is. (Debrecen, 1940)
Raghalmozással alakult határozók a kolozsvári Hóstát nyelvben. (Magyar Nyelv, 1941)
Adatok a régi erdélyi méhészkedéshez. (Erdélyi Múzeum, 1946)
Az eke története. (Szabad Művészet, 1949)
A vontatószekér keletkezése. (Ethnographia, 1949)
A szocialista élet falun történő építése néprajzi kutatásának néhány kérdése. (Ethnographia, 1952)
Reguly Antal néprajzi gyűjteménye. (Néprajzi Értesítő, 1954)
Adatok a Békés és Csongrád megyei részesmunka és ledolgozás kérdéséhez. 1850–1944. (Ethnographia, 1955)
A magyar kukoricatermelés és felhasználás néprajzi és nyelvészeti vonatkozásai. Kand. értek. (Bp., 1956)
Der Maisbau in Ungarn. (Acta Ethnographica, 1956)
Vadméhfogás Abaújban. (Néprajzi Közlemények, 1957)
A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számolása. (Ethnographia, 1957)
Földosztó mozgalom a Bodrogközben 1898-ban. (Sárospataki Múzeum füzetei. Sárospatak, 1958)
A magyar kukorica. (Bp., 1960)
Karcsai mondák. Szerk. (Új magyar népköltési gyűjtemény. XI. Bp., 1963)
Földművelés a Hegyközben. (Mezőgazdaság-történeti tanulmányok. Bp., 1964)
Kezdetleges gabonatisztító eljárások. (Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1964)
Magyar múzeumok. Béni Györgynével. (Bp., 1969)
Az eke és a szántás története Magyarországon. Doktori értek. is. (Bp., 1973)
A filoxéra a Tokaj- Hegyalján. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1975)
Jankó János. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1975)
Lápok, falvak, emberek. Bodrogköz. (Bp., 1975)
Magyar néprajz. Ortutay Gyulával. (Bp., 1979; 3. kiad. 1982; új kiad. 2005; németül: 1982 és 2005; angolul: 1984 és 2005)
Alsónémedi története és néprajz. Szerk. (Alsónémedi, 1980)
Kétszáz néprajzi előadás vázlata. Irodalom- és filmjegyzék. Írta és összeáll. (Bp., 1981)
Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Szerk. Újváry Zoltánnal. (Debrecen, 1982)
Az aratómunkások Magyarországon 1848–1944. (Agrártörténeti tanulmányok. 13. Bp., 1985)
Báránd története és néprajza. Szerk. (Báránd, 1985)
Csűry Bálint. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1988)
A házsongárdi temető régi sírkövei. Adatok Kolozsvár művelődéstörténetéhez. Sajtó alá rend. Herner Jánossal, Keserű Bálinttal. (Bp., 1988)
A határainkon túli magyarok néprajza. (Bp., 1989)
A magyar falvak temetői. (Bp., 1989)
A magyar gabonatermelés néprajza. (Néprajz egyetemi hallgatóknak. 7. Bp., 1990)
A magyarországi németek építkezéséről. (Ház és Ember, 1990)
Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Történeti–néprajzi tanulmány. Ill. Balassa M. Iván. (Tokaj, 1991)
A székelyföldi Erdővidék temetői. (Debrecen, 1992)
Sárospatak történeti helyrajza XVI–XX. század. (Miskolc, 1994)
Szabó T. Attila. Erdély nagy nyelvtudósa. (Bp., 1995)
Újszászy Kálmán-emlékkönyv. Szerk. Kováts Dániellel, Szentimrei Mihállyal. (Bp., 1996)
Sárospatak határának helynevei. Kováts Dániellel. (Rákóczi Múzeum füzetei. Sárospatak, 1997)
A Hegyköz földművelése. (Bp., 2000)
A határainkon túli magyarok néprajza. Átd. Balassa Éva. (Jelenlévő múlt. Bp., 2003).
Irodalom
Irod.: Ortutay Gyula: B. I. köszöntése. – Regdon Rezsőné: B. I. irodalmi munkássága. 1939–1974. (Ethnographia, 1977)
Dolgozatok B. I. 70. születésnapja tiszteletére. Szerk. Balázs Géza, Voigt Vilmos (Bp., 1987)
Ifj. Kodolányi János: B. I. köszöntése. (Arator, 1987)
B. I. irodalmi munkássága. 1977–1987. Összeáll. Serfőzőné Gémes Magda. (Bp., 1987)
Nagy Géza: A 75 éves B. I. köszöntése. Emlékezik egy tanítvány. (Széphalom, 1993)
Ünnepi írások a 80 éves B. I. tiszteletére. (Néprajzi Látóhatár. Szerk. Csoma Zsigmond, Viga Gyula. Bp., 1997)
Csoma Zsigmond: B. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
B. I. (Zempléni Múzsa, 2002)
Kováts Dániel: B. I. (Honismeret, 2002)
Bencsik János: B. I. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. – Tóth Gergely: B. I. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről szóló művei. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2003)
Bartha Elek: B. I. (Néprajzi Látóhatár, 2003)
Tamás Edit: A Bodrogközi Művelődési Egyesület B. I.-emlékérme. (Honismeret, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
