Simor János
római katolikus püspök
Született: 1813. augusztus 23. Székesfehérvár
Meghalt: 1891. január 23. Esztergom
Család
Sz: Simor Antal cipészmester, Fejes Terézia.
Iskola
A gimnáziumot Székesfehérvárott és Budán végezte, a pozsonyi Emericanumban (1828–1830), Nagyszombatban tanult (1830–1833), majd a Pázmáneum növendéke (1833–1836), pappá szentelték (1836. okt. 28.), a pesti egyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1841). Az MTA tagja (ig.: 1867. márc. 17.).
Életút
Pest-Terézvárosban káplán (1837–1839), a pesti egyetem hitszónoka (1839–1840), a Pázmáneum tanulmányi felügyelője (1840– 1842). Bajnán plébános (1842–1846), az esztergomi szeminárium végzett növendékeinek tanára (1846–1848), Esztergomban érseki titkár (1848–1850), az Augustineum igazgatója (1850–1851). Az osztrák Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) magyar egyházi ügyosztályának tanácsosa (1851–1857), miniszteri tanácsosi rangban (1855-től). Székesfehérvári kanonok (1855–1857), győri megyéspüspök (1857–1867; kinevezték: 1857. febr. 20.; püspökké szentelték: 1857. jún. 19.), esztergomi érsek (1867–1891; kinevezték: 1867. jan. 20.; bíboros 1873. dec. 22-étől).
Mint nagy befolyású főpap jelentős szerepet játszott az 1867–1871. évi katolikus autonómiai vitákban, részt vett az I. vatikáni zsinaton (1869–1870). ő koronázta meg I. Ferenc Józsefet (1867. jún. 8-án). A művészet pártolójaként nagy összegeket áldozott templomokra. Emléket állított Szondy Györgynek, Hunyadi Jánosnak, Pázmány Péternek. Sopronban felállította az első üvegfestészeti műtermet, Sopronban és Magyaróvárott leánynevelő intézetet alapított. Monumentális irodalmi művek kiadását tette lehetővé, igen drága, jelentős műkincsekkel gazdagította a templomok kincstárait. Befejezte az esztergomi bazilika építését, majd az új prímási palotában könyvtárat, képtárat és múzeumot létesített. ő nyitotta meg az esztergomi Keresztény Múzeumot a nagyközönség számára (a Főszékesegyházi Könyvtár épületében, 1875. okt. 12-én; amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált). Több részletben összesen 30 520 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak (1860– 1868).
Emlékezet
Róla nevezték el Simor-kódexnek a 16. sz. elejéről, eredetileg az óbudai klarisszák számára másolt nyelvemléket. Emlékét őrzi, az eredetileg általa, 1885-ben alapított esztergomi Simor Kórház, ill. az ő nevét vette fel a szintén általa alapított érseki Simor Könyvtár is. Szobra az esztergomi bazilika kupolájának tartópillérén áll. Legismertebb képét Liezen-Mayer Sándor festette (1886).
Szerkesztés
Az ő és Zalka János támogatásával jelentek meg a Győri Történeti és Régészeti Füzetek (1861–1869).
Főbb művei
F. m.: Pásztori levelek a győrmegyei papsághoz és hívekhez. I–X. köt. Latinul és magyarul. (Győr, 1857–1867)
S. J. főpásztori levele az esztergomi érseki fő egyházmegye minden híveihez. (Esztergom, 1867)
A római pápa tanítói hivatalának csalatkozhatatlansága. (Pest, 1872)
A vatikáni zsinat magyarázata. Esztergom, 1873)
A pogány shamanismus és a keresztényi szeretet, tekintettel a páli Szent Vince Egyesületekre. (Esztergom, 1888)
S. J. szent beszédei. Kiadta Csernoch János. (Esztergom, 1892).
Irodalom
Irod.: Emlékkönyv főméltóságú és főtisztelendő S. J. … aranymiséjének ünnepére. (Esztergom, 1886)
Kőhalmi-Klimstein József: S. J. bíbornok, érsek, Magyarország herczeg-prímásának élete és működése. (Pozsony–Bp., 1886)
Zelliger Alajos: S. J. herczegprímás, bíbornok, esztergomi érsek vázlatos élet- és jellemrajza. (Bp., 1886)
Catalogus Bibliothecae J. C. Simor. (Strigonii, 1887)
Kőhalmi- Klimstein József: Emlékezés S. J. bíbornokra. (Nagyszombat, 1891)
Walter Gyula: S. J. bíbornok, herczegprímás emlékezete. (Esztergom, 1891)
Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. (Nagyszombat, 1893)
Ernyei Lajos: Három magyar prímás. S. J., Vaszary Kolos, Csernoch János, amint én ismertem őket. 1867–1927. (Pozsony, 1927)
Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata. 1707–1945. (Bp., 1970)
S. J.-emlékkönyv. Szerk. Beke Margit. (Bp., 1992)
S. J. és a kortárs képzőművészet. 125 éves a Keresztény Múzeum. Kiállítási kat. A kiállítást szerk. Kontsek Ildikó, a tanulmányt írta Cséfalvay Pál. (Esztergom, 2001).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
