Soó Rezső, berei
biológus, botanikus, műgyűjtő
Berei Soó Rezső
Született: 1903. augusztus 1. Székelyudvarhely, Udvarhely vármegye
Meghalt: 1980. február 10. Budapest
Temetés: 1980. február 25. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Székely lófő családból származott. Sz: Soó Rezső, id. ügyvéd, Madarász Irén. F: 1. 1930-tól Gallé Ilona orvos. 2. Tímár Aranka (†1991. ápr. 30. Budapest. Temetés: 1991. máj. 17. Farkasrét).
Iskola
A család 1909-ben Kolozsvárra költözött, elemi iskoláit Kolozsvárott végezte, a helyi Farkas utcai piarista gimnáziumban éretts. (1921). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – természetrajz–vegytan szakos középiskolai tanári (1925) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1926), egyúttal a berlini Collegium Hungaricum tagjaként, a berlin-dahlemi Botanikai Intézetben is tanult (1925–1927).
Az MTA tagja (l.: 1947. jún. 6.; r.: 1951. dec. 15.).
Életút
A tihanyi Magyar Biológiai Intézet kísérletügyi adjunktusa és a Növénytani Laboratórium vezetője (1927–1929). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen a növénytan ny. rk. (1929–1935), ny. r. tanára, egyúttal a Növénytani Intézet és a botanikus kert igazgatója (1935–1940); közben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1936–1937), ill. a königsbergi egyetem vendégprofesszora (1939). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a növényrendszertan és növényföldrajz ny. r. tanára, egyúttal a botanikus kert és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatója (1940–1944).
A Debreceni Tudományegyetemen a növénytan ny. r. tanára (1945–1952), egy. tanára (1952–1955) és a Tanszék vezetője (1949–1955); közben a Természettudományi Kar dékánja (1951–1952). Az ELTE TTK-n a Növényföldrajzi Tanszék tanszékvezető egy. tanára és a botanikus kert igazgatója (1953–1969).
A Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagja (1945–1949).
A nemzetközileg is elismert, iskolateremtő debreceni cönológiai és ökológiai iskola megalapítója és irányítója. A történelmi Magyarországon élő számos növénytársulás összetételének, ökológiai viszonyainak feltárása után kidolgozta a magyarországi növénytársulások rendszerét. Rendszertani munkásságának részeként megalkotta a növényvilág új, korszerű fejlődéstörténeti rendszerét. Művei (A magyar növényvilág kézikönyve; A magyar flóra növényhatározója) a magyar botanikai irodalom klasszikusai. Életének fő műve, a Magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve (I–VI. köt., a hetediket Priszter Szaniszló állította össze) Magyarország flórájának legkorszerűbb feldolgozását foglalja magában, s világviszonylatban is a legrészletesebb mikroszisztematikai-cönológiai flórakönyvként tartják számon. Az orchidea-család világszerte elismert szaktekintélye is volt. A stockholmi (1950) és a párizsi nemzetközi botanikai kongresszusok alelnöke (1954).
Székelyudvarhelyen született, székely lófő családból (anyai nagyanyja, Affiumi Irma azonban örmény volt). Tizennégy éves korától kezdett növényeket, majd növényeket ábrázoló képeket (és mindenekelőtt bélyegeket) gyűjteni, ez a gyűjtő és rendszerező képessége egész életútját elkísérte. Első dolgozata tizenhét évesen jelent meg, első könyve, az erdélyi magyar iskolák számára összeállított botanikatankönyve 1926-ban látott napvilágot. Kolozsvárott megkezdett iskoláit Budapesten folytatta, ill. fejezte be. Tanulmányai befejezése után a tihanyi Biológiai Kutatóintézethez került, majd huszonhét éves korában elnyerte a debreceni egyetem növénytani tanszékét (Soó Rezső lett Magyarország legfiatalabb professzora!). Debrecenben kezdte meg nemzetközileg is új cönológiai és ökológiai kutatásait, egyúttal megszervezte a debreceni falukutató mozgalmat is. Különösen értékesek a falukutatással összefüggő természetvédelmi írásai: nevéhez fűződik Bátorliget rezervációjának elkészítése. Debrecenben fontos tudományszervezői feladatokat is ellátott: szerkesztette a Tisia c. folyóiratot és Acta Geobotanica Hungarica címmel új intézeti közlönyt is kiadott (1936–1939). A bécsi döntés után, a kolozsvári egyetemen, a növényrendszertan egyetemi tanárává nevezték ki, egyúttal megbízták a botanikus kert és az Erdélyi Múzeum Egyesület Növénytárának vezetésével is (1940–1945). Kolozsvárott új intézeti kiadványsorozatot is indított (Scripta Botanica Museum Transsilvanici) amelyben évről-évre beszámolt az intézet működéséről, s ahol meghirdette Erdély, ill. a Székelyföld átfogó botanikai tudományos programját (1942-től).
Kolozsvárról Budapestre tért vissza (1944–1945-ben átélte a főváros ostromát), az összeomlás után Debrecenben újra professzornak nevezték ki, jóllehet nagy, erdélyi botanikai programjait nem tudta megvalósítani. Miután az MTA tagjává választotta, Jávorka Sándorral (1883–1961) megbízták Magyarország növényvilága összeállításával (1951), az Erdélyre meghirdetett botanikai programja így „csak“ Magyarországra terjedhetett ki. A munka a 20. századi magyar botanikai könyvek egyik legjelentősebb alkotása, mind a mai napig a legtöbbet idézett hazai szakmonográfia. A hatalmas szakmai siker után hozzáfogott a Magyar flóra és vegetáció rendszertani összefoglalásához. A hat kötetes monográfia-sorozat a világon addig kiadott, legrészletesebb mikroszisztematikai cönológiai flóramű (1964-től közel 4000 oldal terjedelemben jelent meg). Munkájában egyúttal kritikai szintézisben foglalja össze a magyar flórakutatás közel ötszáz éves eredményeit, különös tekintettel a magyarországi növénytakaró fajokra.
Emlékezet
Soó Rezső Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik, a ravatalnál, az MTA nevében Láng István, az MTA Biológiai Osztálya nevében Tigyi József, a botanikus társadalom nevében Jakucs Pál, az Oktatási Minisztérium és Debrecen városa képviseletében Bognár Rezső akadémikusok búcsúztatták. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004). Írásai Soó Rezső és Berei Soó Rezső néven is megjelentek.
Gyermekkora óta gyűjtött, több mint ötvenezer lapból álló herbáriumát Kolozsvárnak (a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek) ajándékozta. Könyvgyűjteménye több mint tízezer növénytani szakkönyvből, kisgrafikai és ex libris-gyűjteménye több mint nyolcvanezer lapból állt. Bélyeggyűjteménye, amely közel 200 000 darabból állt, a világ egyik legnagyobb és legértékesebb magánkézben lévő gyűjteménye volt. Kisgrafika- és ex libris-gyűjteményét a Magyar Iparművészeti Múzeum és a keszthelyi Balaton Múzeum, bélyeggyűjteményét a Bélyegmúzeum őrzi. Ötven virágfajt neveztek el róla. Tiszteletére, róla nevezték el a budapesti Margitszigeten a Soó Rezső sétányt.
Domborműves emléktábláját az ELTE Kémiai Tömb előcsarnokában állították fel (Szanyi Péter szobrászművész alkotása, bronz és márvány, 1991). Debrecenben, az Egyetem téren, a Botanikus kertben szintén domborműves emléktáblája szerepel (Ifj. Blaskó János szobrászművész alkotása, bronz és gránit, 1998). Legutóbbi szobrát szülővárosában, Székelyudvarhelyen, a Bethlen Gábor utcában leplezték le (domborműves emléktábla, ifj. Blaskó János alkotása, bronz és gránit, 2003). Születésének 100. évfordulóján, a Magyar Posta emlékbélyeget adott ki (a bélyeg azonban tévedésből tanítványa, Ujvárosi Miklós Állami Díjas professzor látható!). A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Környezetvédelmi, Vízügyi és Idegenforgalmi Szakosztálya emlékére Soó Rezső-díjat alapított (a szakterület kimagasló újságírói tevékenységei díjazására, 2012-ben).
Elismertség
Az MTA IV. Osztálya (1951. dec. 15.–1953. máj. 30.) és Botanikai Főbizottsága elnöke (1951–1958). A Magyar Biológiai Társaság elnöke (1955–1958). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1937).
A hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tagja (1940-től). A Francia (1929-től) és a Lengyel Botanikai Társaság tagja (1930-tól), a hágai Association Internationale de Phytogéographie elnökségi tagja (1935-től). A Finn Állattani és Növénytani Társaság (l.: 1942), a Bajor Botanikai Társaság (t.: 1955), a Svéd Növényföldrajzi Társaság (l.: 1956), a Bécsi Állattani és Növénytani Társaság (l.: 1956), a Szovjet Botanikai Társaság tagja (t.: 1965).
A Magyar Bibliofil Társaság (t.: 1962), a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége (MABÉOSZ) tagja (t.: 1972). A debreceni Ady Társaság Hungarológiai Osztálya, ill. Falukutató Osztálya elnöke. A debreceni Ajtósi Dürer Céh és a Kisgrafika Barátok Köre elnöke.
Elismerés
A KLTE díszdoktora (1973), Debrecen város díszpolgára (1979).
Kossuth-díj (1951, 1954).
Munka Érdemrend (1963; arany, 1973).
A Francia Botanikai Társaság jubileumi emlékérme (1954), a Rio de Janeiro-i botanikus kert (1958), a varsói botanikus kert emlékérme (1969).
Szerkesztés
A debreceni Tisia (1936–1939), a debreceni Acta Geobotanica Hungarica (1936–1939), a kolozsvári Fontes Florae Hungaricae – Magyar Flóraművek (1939–1945), a kolozsvári Scripta Botanica Musei Transsilvanici (1942–1945), a Debreceni Egyetem Biológiai Évkönyve (1950–1954) és az Acta Botanica szerkesztője (1954–1959 és 1962–1972).
Főbb művei
F. m.: A Saponaria L. nemzetség hazánkban és a Saponaria officinalis L. alakköre. (Magyar Botanikai Lapok, 1920)
Aster-tanulmányok. (Botanikai Közlemények, 1925)
Kritikai megjegyzések a magyar flóra ismeretéhez. (Botanikai Közlemények, 1925–1952)
Az Orchis cordiger Fries és rokonai. (Magyar Botanikai Lapok, 1926)
A saisonpolymorphismus lényege, jelentősége és kritikája. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1926)
Geobotanische Monographie von Kolozsvár (Klausenburg). (Debrecen, 1927)
Kolozsvár geobotanikája. (Földrajzi Közlemények, 1927)
Systematische Monographie der Gattung Melampyrum. (Berlin-Dahlen, 1927)
Typha és Hottonia teratológiák. – A magyar vizek virágos vegetációjának rendszertani és szociológiai áttekintése. 1. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1928)
Az orchideák. (Természettudományi Közlöny, 1928)
Adatok a Balatonfelvidék flórájának és vegetációjának ismeretéhez. 1–5. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1928–1932)
A magyar vizek virágos vegetációjának ismeretéhez. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1928–1947)
Revision der Orchideae-Ophrydineae von Ostasien und dem Himalaya. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1929)
Az örökléstani ökológia jelentősége a növényfajok keletkezésében. (Debreceni Szemle, 1929)
Kísérleti ökológiai tanulmányok a Balaton vidékén. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1929)
A magyar puszták mása az Alpok tövében. (Botanikai Közlemények, 1929)
Tavaszi séta a berlin-dahlemi botanikus kertben. (Természettudományi Közlöny, 1929)
A modern növényföldrajz problémái, irányai és irodalma. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, 1930 és külön: Tihany, 1930)
Összehasonlító vegetációtanulmányok az Alpokban, a Kárpátokban és a Magyar Középhegységben. (Erdészeti Kísérletek, 1930)
A növények érzéki élete új megvilágításban. (Debreceni Szemle, 1930)
Monographie und Iconographie der Orchideen Europas und des Mediterrangebiets. I–II. (Berlin, 1930–1940)
A magyar puszta fejlődéstörténetének problémája. (Földrajzi Közlemények, 1931)
Adatok a Lápos-Radnai Havasok flórájához. (Botanikai Közlemények, 1931)
Különös jelenségek az orchideák virágbiológiájában. (Természettudományi Közlöny, 1931)
Debrecen növényvilágának kutatása. (Debreceni Szemle, 1932 és külön: Debrecen, 1932)
Magyarázat a Tihanyi-félsziget növényföldrajzi térképéhez. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, 1932 és külön: Tihany, 1932)
Újabb adatok Hajdú megye flórájához. (Botanikai Közlemények, 1932)
Floren und Vegetationskarte des historischen Ungarns. 2 térképpel. (A debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának Kiadványai. VIII. 30. Debrecen, 1933)
A magyar flóra elemzése. Flóraelemek, endemizmusok, reliktumok. 7 térképpel. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, 1933 és külön: Tihany, 1933)
Összehasonlító növényszociológiai tanulmányok. (Botanikai Közlemények, 1933)
A magyar vizek virágos vegetációjának rendszertani és szociológiai áttekintése. 2. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1934)
Nyírségkutatásunk florisztikai eredményei. (Botanikai Közlemények, 1934)
Vas megye szociológiai és florisztikai növényföldrajzához. (Vasi Szemle, 1934)
A Hortobágy növénytakarója. (Debreceni Szemle, 1934 és külön: Debrecen, 1934)
Magyarország erdőtípusai. (Erdészeti Kísérletek, 1934)
A Balatonvidék növényszövetkezeteinek szociológiai és ökológiai jellemzése. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1934)
A történelmi Magyarország növényszövetkezeteinek áttekintése. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1935)
A pusztuló Bátorliget. (Természettudományi Közlöny, 1935)
A mai debreceni grafika. 1–2. (Debreceni Szemle, 1935)
A magyar vizek virágos vegetációjának rendszertani és szociológiai áttekintése. 3. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1936)
A modern növényföldrajzi kutatások eredményei Magyarországon. 1925–1935. (Természettudományi Közlöny, 1936)
A Mátrahegység és környékének flórája. (Debrecen, 1937)
A Nyírség erdői és erdőtípusai. (Erdészeti Kísérletek, 1937)
A Sorbus aria-csoport a Magyar Középhegység keleti felében. (Tisia, 1937 és Acta Geobotanica Hungarica, 1937)
Pótlékok nyírségi flórakutatásunk eredményeihez. 1–2. (Botanikai Közlemények, 1937–1939)
A Tiszántúl flórája. (Debrecen, 1938)
A magyar vizek virágos vegetációjának rendszertani és szociológiai áttekintése. 4. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1938)
A Balatonvidék magasabbrendű vízinövényeinek és a Balatonpart flórájának áttekintése. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1938 és külön: Tihany, 1938)
Vízi, mocsári és réti növényszövetkezetek a Nyírségben. (Botanikai Közlemények, 1938)
A Nyírség vegetációja. 1–5. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1938–1939)
Vergangenheit und Gegenwart der pannonischen Flora und Vegetation. (Halle, 1939)
Homokpusztai és sziki növényszövetkezetek a Nyírségben. (Botanikai Közlemények, 1939)
Északi reliktumnövények Magyarország flórájában. (Acta Geobotanica Hungarica, 1939 és Tisia, 1939)
A magyar flóra arealgeográfiai feldolgozása. (Acta Geobotanica Hungarica, 1939 és Tisia, 1939)
A növénytakaró a magyar táj térképében. 4 táblával. (Természettudományi Közlöny, 1939)
A Székelyföld flórájának előmunkálatai. 1 térképpel. (Magyar Flóraművek. III. Kolozsvár, 1940)
A Sátorhegy flórájáról. Hargitai Zoltánnal. (Botanikai Közlemények, 1940)
Hajdúszoboszló virágos növényei. Pótlások. – A Székelyföld növénytakarója. (Debreceni Szemle, 1940)
Európai botanikus kertek. 8 táblával. (Természettudományi Közlöny, 1940)
Változások a magyar flóra edényes növényeinek nomenklaturájában. 1–2. (Tisia, 1940–1941)
A magyar – pannóniai – flóratartomány növényszövetkezeteinek áttekintése. (A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkái, 1941 és külön: Tihany, 1941)
Növényszövetkezetek Sopron környékéről. (Acta Geobotanica Hungarica, 1941)
Kolozsvár és környékének flórája. Nyárády E. Gyulával. (Kolozsvár, 1941–1944)
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Rendszeres Növénytani és Növényföldrajzi Intézete, botanikus kertje és múzeuma, valamint az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, 1941-ben. – Kritikus megjegyzések és újabb adatok a Székelyföld flórájához. – Az Erdélyi Múzeum Egyesület és a magyar botanika. (Scripta Botanica Musei Transsylvanici, 1942)
Pótlékok nyírségi és tiszántúli flórakutatásunk eredményeihez. 3. Felföldy Lajossal és Igmándy Józseffel. – A magyar növényföldrajz és flórakutatás utóbbi évtizedei. (Botanikai Közlemények, 1942)
Az Erdélyi Medence endemikus és reliktum növényfajai. (Acta Geobotanica Hungarica, 1942)
A botanika 130 éve Kolozsvárott. (Kolozsvár, 1943)
Székelyföld flórája. (Kolozsvár, 1943)
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Rendszeres Növénytani és Növényföldrajzi Intézete, botanikus kertje és múzeuma, valamint az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, 1942–1943-ban. (Scripta Botanica Musei Transsylvanici, 1943)
Előmunkálatok a Bükk hegység és környéke flórájához. 1 térképpel. Többekkel. – Dokumentumok Borbás Vince ifjúkorából. (Botanikai Közlemények, 1943)
A nyírségi erdők a növényszövetkezetek rendszerében. (Acta Geobotanica Hungarica, 1943)
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Rendszeres Növénytani és Növényföldrajzi Intézete, botanikus kertje és múzeuma, valamint az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, 1943–1944-ben. – Új adventív növények Debrecen flórájában. – Tanulmányok erdélyi növényfajokról. 1–2. – A Sebesvölgy növényzetéről. – A Jádvölgy növényzetéről. – Kolozsvári virágrendellenességek. – Adatok a Mezőség növényzetének ismeretéhez. 1 térképpel. – Kolozsvár és környéke flórájának elemzése. (Scripta Botanica Musei Transsylvanici, 1944)
Rédl Rezső emlékezete. 1 táblával. (Botanikai Közlemények, 1944)
Európa flóra- és vegetációtérképe. (Kolozsvár, 1944)
Az Erdélyi Mezőség erdei növényfajainak elterjedése. (Erdészeti Kísérletek, 1945)
Növényföldrajz. 32 táblával, 60 szövegképpel, 2 térképmelléklettek. (A Magyar Természettudományi Társulat kiadványa. Bp., 1945)
Chromosome Number Analysis of the Carpatho-Pannonian Flora with Remarks Concerning Ecological Significance of Polyploidi. – Revue systèmatique des associations végétales des environs de Kolozsvár respectivement de la Mezőség et de la région de la Szamos, en Transylvanie. (Acta Geobotanica Hungarica, 1947)
Közép-Erdély erdei növényszövetkezetei és azok jellemző charakter-fajai. (Erdészeti Kísérletek, 1947)
A polyploidia jelentősége a magyar flóra és növénytakaró kutatásában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1947. dec. 29.)
Az Erdélyi Mezőség. (Debrecen, 1949)
A zárvatermők fejlődési rendszerének új kísérlete. (Acta Geobotanica Hungarica, 1949)
Ukrán sztyep, magyar puszta. (Természet és Technika, 1949)
Les associations végétales de la Moyenne-Transylvanie. 1–2. (Acta Geobotanica Hungarica– Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1949–1951)
A növénytakaró kutatása a Szovjetunióban. – A korszerű növényföldrajz kialakulása és mai helyzete Magyarországon. – A Révi-szoros növényzetéről. (A Debreceni Tudományegyetem Biológiai Intézeteinek Évkönyve, 1950)
Növényföldrajz és tervgazdaság. (Természet és Technika, 1950)
A magyar növényvilág kézikönyve. Magyarország vadontermő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója. I–II. köt. 1 térképpel. Jávorka Sándorral. (Bp., Akadémiai, 1951)
A viljamszi talajfejlődési elmélet és a növényföldrajz kapcsolatai. (Az MTA Biológiai és Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1951)
A magyar biológiai tudományos kutatás története, eredményei és jövő feladatai. (Az MTA Biológiai és Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1952)
A törzsfejlődéstan korszerű elvei a virágos növények rendszerében. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1952. nov. 25.; megjelent: Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
Időszerű kérdések és feladatok a magyar biológiai kutatásban. (Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
Fejlődéstörténeti növényrendszertan. (Bp., 1953; 2. kiad. 1963)
A botanikai mai helyzete és problémái a Német Demokratikus Köztársaságban. (Botanikai Közlemények, 1954)
Die umgestaltende Wirkung der künstlich veränderten Lebensbedingungen auf die Pflanzen. – Neue Arten und neue Namen in der Flora Ungarns. (Acta Botanica, 1954)
Bátorliget növényvilága. (Természet és Társadalom, 1954)
La végétation de Bátorliget. – Festuca Studien. (Acta Botanica, 1955)
A növényvilág és a biológiai kutatás Bulgáriában. (Természet és Társadalom, 1955)
Borbás Vince, a legmagyarabb botanikus. (Botanikai Közlemények, 1956)
Összehasonlító vegetációtanulmányok a Szovjetunió erdős-sztyep övében. (Az MTA Biológiai Csoportjának Közleményei, 1957)
Linné. (Természettudományi Közlöny, 1957 és Élővilág, 1957)
Pflanzengesellschaften aus Bulgarien. 1–2. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Biologica, 1957–1963)
Systematische Übersicht der pannonischen Pflanzengesellschaften. 1–6. (Acta Botanica, 1957–1963)
Die Wälder des Alföld. Zönologisch-systematische Übersicht. (Botanikai Közlemények, 1958)
Neue Arten und neue Namen in der Flora Ungarns. Nebst Bemerkungen zu neuen Florenwerken der Nachbarländer. (Acta Botanica, 1958)
Ophrys Studien. 1 táblával. (Acta Botanica, 1959)
Az Alföld növényzete kialakulásának mai megítélése és vitás kérdései. (Földrajzi Értesítő, 1959)
Magyarország új florisztikai-növényföldrajzi felosztása. – Hazai növényföldrajzi és fejlődéstörténeti kutatások. 1950–1960. (Az MTA Biológiai Csoportjának Közleményei, 1960)
Synopsis generis Dactylorhiza. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Biologica, 1960)
Bemerkungen über südosteuropäische Fraxinus- und Dianthus-Arten. Simon Tiborral. – Über südosteuropäische Salicornien. (Acta Botanica, 1960)
Magyarország erdőtársulásainak és erdőtípusainak áttekintése. (Az Erdő, 1960)
A Fekete-tenger partvidékén. (Természettudományi Közlöny, 1960)
Örökzöld parkok és botanikus kertek a Szovjetunióban. (Élővilág, 1960)
The Present Aspect of the Evolutionary History of Telomophyta. Some Ideas Concerning the Origin of Mosses, a New System of Gymnospermae and a Modern Phylogenetical Tree of Angiospermae. – Neue floristisch-geobotanische Einteilung Ungarns. (Acta Botanica, 1961)
Faj- és alfaj-névváltozások, fontosabb auctornév-javítások A magyar növényvilág kézikönyvében. (Botanikai Közlemények, 1961)
Növénytan. Egy. tankönyv. Többekkel. (Bp., 1962)
Die Melittis-Arten und Formen der ungarischen und karpatischen Flora. Borsos Olgával. (Acta Botanica, 1962)
Tímár Lajos emlékezete. (Botanikai Közlemények, 1962)
Fejlődéstörténeti növényrendszertan. (Bp., 1963)
A nemzetközi botanikai nomenklatura. – A magyar növényrendszertani, növényföldrajzi, florisztikai, paleobotanikai és botanikatörténeti kutatások a Botanikai Közlemények 60 éve – 1902–1962 – tükrében. (Botanikai Közlemények, 1963)
A budapesti Egyetemi Botanikus Kert múltja, jelene és kutatómunkája. (Magyar Tudomány, 1963)
Species et combinationes novae florae Europae praecipue Hungariae. 1–2. (Acta Botanica, 1963–1964)
Zönosystematische Bemerkungen anlässlich der synökologischen Arbeit von Margit Kovács über die Vegetation um Parád. (Acta Botanica, 1964)
Über einige Formenkreise der ungarischen und karpatischen Flora. Borsos Olgával. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Biologica, 1964)
A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. I–VII. köt. (Bp., 1964–1985).
F. m.: írásai a Búvárban: Pusztuló magyar tájak. 1–2. – A virágok okossága. (1937)
Magyar karácsonyfa. (1939)
Az ELTE botanikus kertje mint természetvédelmi terület. (1964).
Irodalom
Irod.: S. R. ötven éves. (A magyar tudományegyetemek biológiai intézeteinek évkönyve, 1952)
Kerényi Mária: Természetbúvár, műgyűjtő, mecénás. Látogatás S. R. akadémikusnál. (Búvár, 1972)
Prof. Rezső Soó, Academician on His Seventhieth Birthday. (Acta Botanica, 1973)
S. R. (Búvár, 1973)
Horváth Imre: S. R. 75 éves. (Botanikai Közlemények, 1978)
S. R. akadémikus 75 éves. (Földrajzi Közlemények, 1978)
Albrecht Gyula: Látogatás S. R. akadémikusnál. (Természet Világa, 1979)
Szíj Rezső: S. R., a gyűjtő. (Bp., 1979)
Halálhír. (Népszabadság, 1980. febr. 12.) Máthé Imre: S. R. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1980 és Botanikai Közlemények, 1980)
Zólyomi Bálint: S. R. (Magyar Tudomány, 1980)
In memoriam dr. S. R. (Acta Botanica, 1980)
Kádár Zoltán: Búcsúzunk S. R.-től. (Természet Világa, 1980)
Rajki Sándor: Rezső Soó. (Acta Agronomica, 1981)
Priszter Szaniszló: S. R. botanikai munkásságának bibliográfiája. (Bp., 1985)
S. R. (Emlékbeszéd. Tartották: Balázs Ferenc, Borhidi Attila, Felföldy Lajos, Simon Tibor és Szabó T. Attila. Elhangzott: 1998. jún. 3. Megjelent: Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett. Bp., 1999)
Kardos István: S. R. akadémikusról. (CET, 1999)
S. R. (Tilia, 2000)
Ruprecht eszter: S. R. Kolozsvárott. (Collegium biologicum, 2001)
Kardos István: S. R. „Az orchideák pápája.” (Ezredvég, 2003)
Kovács J. Attila: The Centenary of Rezső Soó’s Borning. – S. R. születésének centenáriumán. – Simon Tibor: Rezső Soó the Prominent Hungarian Scientist of the Twentieth Century Was Born 100 Years Ago. – Száz éve született S. R., a huszadik század kiemelkedő magyar tudósa. (Kanitzia, 2003)
Kovács J. Attila: Egy szenvedélyes botanikus. A XX. század nagy magyar tudósa, a száz éve született S. R. (Vasi Szemle, 2003)
Halász Bálint: S. R. (Kertészet és Szőlészet, 2003)
Andrássy Péter: Száz éve született S. R. (Élet és Tudomány, 2003. 42.)
Nagy-Tóth Ferenc: S. R. utóélete Kolozsvárott. (Botanikai Közlemények, 2004)
Molnár V. Attila: S. R. (Kitaibelia, 2004)
Halász Bálint: S. R. (Debreceni Szemle, 2005)
Kurucz Miklós: Arcképcsarnok. S. R. (Magyar Mezőgazdaság, 2005)
Bálintné Kovács Júlia: Dr. S. R., a legnagyobb örmény-magyar származású botanikus. (Erdélyi örmény gyökerek, 2006)
Solymosi Péter: Hatvanegy éve jelent meg S. R. forrásértékű tanulmánya a sztyepek és az erdős-sztyepek jellemzőiről. (Növényvédelem, 2010)
Solymosi Péter: S. R. gondolatai a bátorligeti ősláppal kapcsolatban. (Növényvédelem, 2011)
Balázs Ödön: Minél többet tenni, alkotni, gyűjteni. Száztíz éve született a huszadik századi magyar botanika egyik legjelentősebb személyisége, S. R. 1–2. (Örökségünk, 2013)
Kurucz Miklós: Agrármúltunk nagyjai. S. R. (Agrofórum, 2015).
neten:
http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol91_p3-18.pdf
http://www.vasiszemle.hu/2003/04/kovacs.htm
Irod.: Keresztény magyar közéleti almanach. III. köt. Erdély. (Bp., 1940)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc és Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. (Bukarest, 1993)
Százhuszonöt éve nyílt meg a kolozsvári tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
125 éves a kolozsvári Egyetem. Szerk. Cseke Péter és Hauer Melida. (Kolozsvár, 1998)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kováts Dezső–Horváth Hilda: S. R. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Világegyetem – bélyegtörténelem. Kalauz a Bélyegmúzeum állandó kiállításához. Szerk. Kovács Gergelyné és Solymosi Jánosné. (Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
