Szabó Gábor, id.
orvos, humánbiológus, genetikus
Született: 1927. január 2. Sárospatak, Zemplén vármegye
Meghalt: 1996. december 13. Debrecen, Hajdú-Bihar megye
Iskola
Az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1982. máj. 7.).
Életút
Fia Szabó Gábor, ifj. (1953) orvos, biofizikus. (A sárospataki ref. koll. angol tagozatán éretts. (1944), a sátoraljaújhelyi gettóba (1944. ápr. 17.), majd az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták, 1945. máj. 10-én Drezdában a szovjet csapatok szabadították fel.)* A Debreceni Tudományegyetemen ált. orvosi okl. szerzett (1951), az orvostudományok kandidátusa (1956), doktora (1971), az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1982. máj. 7.). - Az MTA-TMB aspiránsa (1951-1954), az MTA-DOTE Gyógyszertani Int. Antibiotikum Tanszéki Kutatócsoport tud. munkatársa (1956-1959), a DOTE Biológiai Tanszék, ill. Int. egy. docense (1959-1963), egy. tanára (1963. dec. 30.-1996) és az int. ig.-ja (1963-1993); közben az egyetem rektorh.-e (1963-1966), rektora (1973-1979). Az ENSZ Eü.-i Világszervezete (WHO) főig.-jának tanácsadója (1987-1991). A SZU Tud. Akad. Antibiotikum-kutató Int. (1956, 1958), a Cambridge-i Egyetem Biokémiai Int. (1959), a Koppenhágai Egyetem Humángenetikai Int. (1964), majd a New York-i Rockefeller Egyetem vendégkutatója (1971-1972). * Esetleg nem közlendő, nem nyilvános adat.Molekuláris genetikával, humángenetikával, elsősorban a sztreptomicint termelő mikroba (Streptomyces griseus) taxonómiai és genetikai vizsgálatával fogl. A Streptomyces griseus vizsgálata közben munkatársaival nemzetközileg is elsőként állapította meg, hogy az ún. C-faktor felelős a fejlődési útvonalért, előállította a C-faktort, amelynek meghatározta szerkezetét és aminosavsorrendjét. Később az élővilág igen különböző fajaiban megtalálták a C-faktor homológjait, s a fehérje mindenütt a fejlődési folyamatok szabályozásához kötődött. A Rockefeller Egyetemen E. L. Tatummal és N. C. Mishrával elsőként oldották meg egy valódi sejtmagvas élőlény, a kenyérgomba (Neurospora cracca) genetikai transzformálását. A debreceni laboratóriumban munkatársaival elsőként azonosította a DNS-felvételét stimuláló anyagot az ún. DUSF-fehérjét.
Főbb művei
F. m.: Új módszer a mikroorganizmusok által termelt hatóanyagok biológiai kutatására. Kísérletes Orvostudomány h.n.,1953; Streptomyces griseus streptomycin iránti resistentiája és antibiotikum termelése. Debrecen,1955; Studies on the Resistence to Streptomycin of Streptomyces griseus. Acta Biologica; Group-wise Growth of Streptomyces in a Medium Containing Streptomycin. Archiv für Mikrobiologie 1957; Az antibiotikumok szerepe a természetben. Orvostovábbképzés 1964; A New Component from the Cell Wall of Streptomyces griseus. Acta Microbiologica; A differenciálódás tanulmányozása mikroorganizmusokon. MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei 1967; Change of Resistence to Lysozime and Ultrasonic Disintegration of the Mycelium of Streptomyces griseus under the Influence of Chelating Agents and Polyvalent Cations. Canadian Journal of Microbiology h.n.,1967; Differenciálódás celluláris szinten. In: A genetika biokémiai problémái Budapest,1969; Orvosi biológia. Budapest,1970; Streptomyces griseus differenciálódását befolyásoló anyag izolálása és hatásmódjának tanulmányozása. Debrecen,1970; Az antibiotikumok biológiai szerepe. In: Antibiotikumok és vírusok biológiája Budapest,1978; Autoregulators of Secondary Metabolite-ProducingStreptomyces. In: Microbial Physiology and Manufacturing Industry Budapest,1988.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
