Torma Károly, csicsókeresztúri
régész, jogász, politikus
Született: 1829. október 13. Kudu, Belső-Szolnok vármegye
Meghalt: 1897. február 28. Porto d’Anzio, Olaszország
Család
Sz: Torma József (1801–1864) történész, régész, Daniel Jozefa. Testvére: Torma Zsófia (1840–1899), az első magyar régésznő. F: 1855-től vízszentgyörgyi Makray Berta, Makray Sándor, fizikus, csillagász leánya.
Iskola
Besztercén és Kolozsvárott tanult, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen jogtudori okl. szerzett (1848). Az MTA tagja (l.: 1861. dec. 20.; r.: 1881. máj. 19.).
Életút
Az erdélyi országgyűlés követi írnoka (1848), a forradalom és szabadságharc idején végig Bem József seregében küzdött (1848– 1849), a zsibói fegyverletétel (1849. aug. 26.) után Csicsókeresztúrra visszavonulva közjogi és régészeti tanulmányaival foglalkozott. Részt vett az ideiglenes nagyszebeni (1863), és az erdélyi unió megerősítése ügyében összehívott kolozsvári országgyűlésen (1865). Deák-párti programmal országgyűlési képviselő (1867), ismét képviselő és a Képviselőház egyik alelnöke (1872–1875); közben Belső-Szolnok vm. főispánja (1867–1872). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a közjog (1876– 1878), a bp.-i tudományegyetemen a régészet ny. r. tanára (1878–1887).
A Műemlékek Országos Bizottságának tagja. Budapest székesfőváros régészeti bizottmányának tagja.
Dacia római kori történetével, régészeti és epigráfiai emlékeinek összegyűjtésével foglalkozott, ezzel összefüggésben számos ásatást is vezetett. A daciai limeskutatások megalapítója: a Tabula Peutingeriana néven ismert római kori térkép alapján igyekezett a Dacia északi részére vezető római út állomáshelyeit azonosítani. Budapesten hozzákezdett Aquincum romjainak feltárásához és megalapította az Aquincumi Múzeumot; nevéhez fűződik az aquincumi polgárvárosi amfiteátrum feltárása. Kezdeményezte az aquincumi leletek első bemutatását (az országos kiállítás fővárosi pavilonjában, 1885-ben). 1890-től Rómában, ill. Porto d’Anzióban élt, s csak római kori történeti kutatásaival foglalkozott. Theodor Mommsen az ő segítségével állította össze dáciai epigráfiai anyagát. A kutatásait összefoglaló Monumenta Hungariae aevi Romani epigraphica c. nagyszabású műve kéziratban maradt. Kiadta Zsögödi Mikó János naplójegyzeteit (Kolozsvár, 1863), Thököly Imre naplóját (Pest, 1866) és Rettegi György emlékiratait (Bp., 1885).
Emlékezet
Theodor Mommsen német történész 1857-ben látogatta meg csicsókeresztúri birtokán, aki a berlini tudományos akadémia megbízásából kereste fel őt. Munkáinak jelentős része, köztük akadémiai székfoglalója is többéves együttműködésük eredménye. Politikai szerepet 1848/49-ben és a kiegyezést követően vállalt, az 1870-es évektől azonban ideje nagy részét elsősorban tudományos tevékenységének szentelte: Kolozsvárott tanított, ill. Budapesten, az aquincumi ásatásokat vezette. Utolsó éveiben Olaszországban telepedett le: Porto d’Anzióban (Róma közelében) hunyt el, sírja fölé Fraknói Vilmos állíttatott síremléket, amelyet a magyar állam és Porto d’Anzio önkormányzata 2002-ben felújíttatott. Utolsó lakóhelyén, Porto d’Anzióban 2002-től emléktábla őrzi emlékét. A székesfővárosi tanács által készíttetett emléktáblája az Aquincumi Múzeum falán látható (Darázs János alkotása, 1909). Budapesten (III. kerület Rómaifürdő) utcát neveztek el róla (Torma Károly utca, 1992-től; korábban Fiedler Rezső utca).
Elismertség
A bp.-i tudományegyetem t. doktora (1881).
Főbb művei
F. m.: Adatok Erdély történetéhez. (Kolozsvári Közlöny, 1856)
A rómaiak nyoma Erdély északi részeiben. (Erdélyi Múzeum Évkönyve, 1861)
Dacia fölosztása a rómaiak alatt. (Kolozsvár, 1863)
Mikó Zs. János napló jegyzetei. Közli. (Kolozsvári Közlöny, 1863)
Adalék észak-nyugati Dacia föld- és helyiratához. Akadémiai székfoglaló is. 2 térképpel. (Elhangzott: 1863. jún. 15.; megjelent: Pest, 1863; kivonatosan: MTA Évkönyvei. 1864–1869. Bp., 1876)
A szamosújvári római fürdőkről. (Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai, 1864)
Über einige Dacische Inschriften. (Wien, 1865)
Római feliratok Erdélyből. (Pest, 1865)
Késmárki Tököly Imre naplója 1676–1678. évekből. (Magyar történelmi emlékek. 2. Pest, 1866)
Okmányok az 1607. és 1608. évek történetéhez. (Magyar Történelmi Tár, 1867)
Oklevelészeti naptár. Calendarium Diplomaticum. 1852. A középkori, főleg hazai okleveleken előforduló keltek meghatározására kidolgozta és összeáll. A szerző halála után kiadta T. K. Két kihajtható melléklettel. (Kolozsvár, 1879)
XVI-ik századi összeírások. (Történelmi Tár, 1879)
A Limes Dacicus felső része. (Bp., 1880)
Repertorium Dacia régiség- és felirattani irodalmához. Összeáll. (Bp., 1880)
Revidierte und neue Inschriften zu Corpus Inscriptonium Latinarum. 3. Dacia. (Archäologisch-epigraphische Mitteilungen aus Oesterreich, 1881)
Az aquincumi amphiteatrum északi fele. Jelentés az ottani ásatásokról. (Bp., 1881)
Bánffy Dénes tragoediája történetéhez. (Történelmi Tár, 1881)
Inschriften aus Dacia, Moesia superior und Pannonia inferior. (Archäologisch-epigraphische Mitteilungen aus Oesterreich, Wien, 1882)
Római cserépedény bélyegek és karcolatok. (Bp., 1883)
Dacia hadútjai és táborállomásai. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1883. ápr. 16.)
Érdekes válóper a XVIII. századból. – Okiratok Erdély történetéhez a XVII-ik század elején. 1–3. – Adalékok az esztergomi aranybulla-másolat provenientiájához. (Századok, 1885)
Rettegi György emlékiratai. (Hazánk, 1885)
Kijegyzések három erdélyi családi levéltár lajtromaiból. 1–2 (Századok, 1887)
Gr. Gyula Ferencz tábornok emlékiratai. 1–6. (Hazánk, 1888)
Balassa Bálint ismeretlen költeményei. – Tordamegye főispánjai. Belső-Szolnokmegye főispánjai. (Századok, 1889)
Szaniszló Zsigmond naplói. 1–9. (Történelmi Tár, 1889)
Gróf Kornis Zsigmond erdélyi kormányzó végrendelete 1731-ből. (Történelmi Tár, 1892).
Irodalom
Irod.: T. K. Arcképével. (Vasárnapi Ujság, 1868. 39.; 1880. 47. és 1897. 10.)
Téglás Gábor: T. K. jelentősége Észak-Dacia kikutatásában. (Erdélyi Múzeum, 1897)
Kuzsinszky Bálint: T. K. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1897)
Finály Henrik: T. K. – Téglás Gábor: T. K. méltatása a Dacia aldunai úthálózatának kinyomozásában. (Erdélyi Múzeum, 1897)
Riedl Frigyes: T. K. (Akadémiai Értesítő, 1897)
Kuzsinszky Bálint: T. K. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1897)
T. K. (Századok, 1897)
Kuun Géza: T. K. emlékezete. Anyakönyvi adatokkal. (Erdélyi Múzeum, 1899)
Kuun Géza: Emlékbeszéd T. K. fölött. (Déva, 1899)
Riedl Frigyes: Magyarok Rómában. (Bp., 1900)
Téglás Gábor: Emlékbeszéd T. K. r. tag fölött. T. K. művei bibliográfiájával. (Archaeologiai Értesítő, 1906)
Thallóczy Lajos: Egy lapocska az aquincumi ásatások történetéből. (Bp., 1909)
Póczy Klára: Aquincum bűvöletében. (Magyar Nemzet, 1979. dec. 12.)
Kovács Ferenc: T. K. és Alexandru Papiu levelezése. (Korunk, 1994)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Zsidi Paula: T. K. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Seres István: Thököly Imre naplói és leveleskönyvei. (Hadtörténeti Közlemények, 2004).
Megjegyzések
MÉL II. köt. téves születési adat: dec. 10.! Pontos anyakönyvi adatait Kuun Géza közölte!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
