Wartha Vince
vegyészmérnök, kémikus
Született: 1844. július 17. Fiume
Meghalt: 1914. július 20. Budapest
Temetés: 1914. július 22. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr
Család
Sz: Wartha Vince (†1880. nov. 15. Budapest. Temetés: 1880. nov. 17. Kerepesi út) cs. és kir. katonai tisztviselő, Rossi Josefina (†1878. ápr. 11. Budapest. Temetés: 1878. ápr. 12. Kerepesi út). Testvére: Wartha Mária, Wartha Zsófia, Krecsán Vilmosné Wartha Jozefina (†1908. nov. 14. Budapest. Temetés: 1908. nov. 15. Kerepesi út), Arnold Jánosné Wartha Anna és Wartha Antal. F: 1. Heussi Zsófia (†1886) egy zürichi egyetemi tanár leánya. Özvegy. 2. 1887. szept. 9.–1914. júl. 20.: gr. szentgyörgyi Hugonnai Vilma (1847. szept. 30. Tétény, Pest vm. – 1922. márc. 25. Budapest. Temetés: 1922. márc. 27. Rákoskeresztúr) az első magyar orvosnő. Leánya: Wartha Vilma (†1908. júl. 25. Abbázia. Temetés: 1908. júl. 27. Voloszka). Leánya mindössze húsz évet élt, súlyos tüdőbetegségben hunyt el.
Iskola
A zürichi műszaki egyetemen vegyészmérnöki okl. (1863), a heidelbergi egyetemen bölcsészdoktori okl. (1865) és magántanári képesítést szerzett (1867), az MTA tagja (l.: 1873. máj. 21.; r.: 1891. máj. 8.).
Életút
A budai műegyetem tanársegéde (1863–1864), a zürichi műszaki egyetem tanársegéde (1865–1867). magántanára (1867). A budai műegyetemen, ill. a József Műegyetemen az ásvány- és földtan h. (1867–1868), ny. r. tanára (1868–1870), majd az általa megszervezett Vegyiparműtani (= Kémiai Technológiai) Tanszék ny. r. tanára (1870. okt. 1.–1912); közben megszervezte az egyetem Vegyészmérnöki Osztályát (1882). A József Műegyetem Gépészmérnöki Osztálya dékánja (1875–1877), az Egyetem rektora (1896–1897 és 1909–1910). C. miniszteri tanácsos.
Az MTA másodelnöke (1908. nov. 23.–1910. ápr. 28.). A Magyar Természettudományi Társulat másodtitkára (1868), első titkára (1894–1898), elnöke (1900–1909); közben a Kémiai-ásványtani Szakosztály alapító alelnöke (1892–1895). A Magyar Kémikusok Egyesülete t. tagja (1907-től). A Magyar Mérnök- és Építészegyesület (MMÉE) Vegyészmérnöki Szakosztálya által rendezett Magyar Vegyészek I. Kongresszusa tb. elnöke (1910).
A Magyar Turisták Egyesülete (MTE) elnöke (1899–1902). A Szabadalmi Tanács ülnöke (1896–1911), a Szerzői Jogi Állandó Szakértői Bizottság tagja (1908–1913). Az Országos Képzőművészeti Tanács Iparművészeti Szakosztályának tagja. (1908–1914).
A századvég és a századforduló egyik jelentős természettudósa, aki a kémia számos területén maradandót alkotott. Vízkémiai kutatásai során új gyors és gyakorlatias eljárást dolgozott ki a víz változó keménységének meghatározására. A víz lúgossági fokának megállapítására kidolgozott eljárásában a lúgossági fok – alkalinitás – meghatározásához a víz egy litere által fogyasztott sav mennyiségét definiálta, s ebből számolta a változó keménységet. Módszerét tanítványa, majd munkatársa, Pfeifer Ignác (1868–1941) kibővítette (1895), a róluk elnevezett Wartha–Pfeifer-módszer mind a víz változó, mind az összes kenénységi fokának meghatározására alkalmassá lett. A hazai szeneket elemezve elsőként határozta meg a gázgyártásban hasznosítható magyarországi szénfajtákat. Nagy érdemeket szerzett a borászati kémiában: a filoxéra terjedésének kezdetén először bizonyította, hogy a magyarországi homokos talajok kiválóan alkalmasak a szőlőtermelésre. Magyarországon elsőként ismerte fel a fényképezés jelentőségét a tudományos kutatásban és a röntgenkép fontosságát az orvostudományokban. Az első Magyarországon készített röntgenfelvételt – br. Eötvös Loránd kezének röntgenképét, Klupathy Jenő (1861–1931) felvétele – Wartha Vince ismertette a Természettudományi Közlöny 1896. évi jan.-i számában.
Legjelentősebb felfedezése az agyagiparban az ún. gubbiói fémlüszter-máz (bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése, amelyet újra sikerült előállítania. Ezzel az, általa eozinnak elnevezett mázzal, világhírűvé tette a pécsi Zsolnay-gyárat (eljárásának leírását 1892. dec. 13-án, zárt borítékban helyezte el az MTA Levéltárában; Zsolnay Vilmos [1828–1900] pécsi gyára 1893-ban állította elő a színes fémfényű eozinmázat; a millenniumi kiállításon, 1896. máj. 2-án mutatták be az első eozin díszedényeket). Sikerei elismeréseként, 1904-ben, az állam megbízta a herendi porcelángyár újjászervezésével. Mint nemzetközi hírű kerámiaszakértő részt vett a faenzai kerámiamúzeum (Museo Internazionale delle Ceramiche) megalapításában.
Emlékezet
Wartha Vince Fiumében született, tanulmányait Zürichben végezte (a budapesti műegyetemen csak 1884-ben végeznek az első vegyészek). Budapesten élt és tevékenykedett, a fővűrosban hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben, második feleségével, Hugonnai Vilmával együtt, közös sírban nyugodott. A sírt 1978-ban átszállították a Fiumei úti (= Kerepesi úti) Temetőbe. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Utolsó lakóhelyét (Szabóky Adolf utca, ma: Bíró Lajos utca 41.) emléktábla jelzi. Mellszobra (Bory Jenő szobrászművész alkotása, 1914) a BME-n, a szobor másolata Veszprémben (a Veszprémi Egyetem B-épülete földszintjén, 1955) látható. Ez volt az első szobor, amit a veszprémi egyetemen elhelyeztek. Veszprémben utcát is elneveztek róla, ahol bronz domborműves emléktábláját is elhelyezték (Lendvai István alkotása, 2012. júl. 17.). Értékes kerámia- és üveggyűjteményét a budapesti műegyetem őrizte, de anyagát 1948-ban szétosztották a budapesti Szépművészeti Múzeum, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum között.
Emlékét a Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) a Wartha Vince-emlékéremmel őrzi (1955). Születésének 160. évfordulóján Wartha Vince-emlékkiállítást nyílt a BME-n (2004. nov. 4-én), ill. gyűjteményéből az Iparművészeti Múzeumban (2005. júl. 22-én).
Szerkesztés
A Műegyetemi Lapok társszerkesztője (1876–1878). A Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztőbizottságának alapító tagja (1895–1912).
Kiállítások
Emlékkiállítása: Iparművészeti Múzeum (Bp., 2005. júl. 15.–szept. 30.).
Főbb művei
F. m.: Die qualitative Analyse mit Anwendung der Bunsen’schen Flammenreaktionen. Egy. doktori értek. Vincenz Wartha néven. (Zürich, 1867; franciául: Précise d’analyse qualitative voie humide et réactions de la selon Bunsen. Paris, 1877)
A kovasav ásvány vegyületeinek képleteiről. (Akadémiai Értesítő, 1868)
A silikátok formulázásáról. (Értekezések a természettudományok köréből. I. köt. 19. Pest, 1870; német nyelven is)
A szilárd szénkénegről. (Akadémiai Értesítő, 1870 és Természettudományi Közlöny, 1871)
A lábatlani hydrauli mész elemzése. (Földtani Közlöny, 1871)
A hydrauli mészek elegyítése. (Akadémiai Értesítő, 1872)
A vízről közegészségügyi szempontból. (Természettudományi Közlöny, 1873)
A m. kir. József Műegyetem könyvtárának czímjegyzéke. Összeáll., az előszót írta W. V. (Bp., 1874)
Mérlegszerkezetekről. (Bp., 1874)
A kálium szerepe a gazdaságban. (Természettudományi Közlöny, 1874)
Műszaki vegytan. A vas és a szén Magyarországon. (Természettudományi Közlöny, 1875)
A Bunsen-féle jégcaloriméterről. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1875. márc. 8.; megjelent: Akadémiai Értesítő, 1875)
A festő-anyagokról. W. V. két előadása. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye. I. köt. 4. A Kir. m. Természettudományi Társulat kiadványa. Bp., 1876)
A nyomás befolyása az égési tüneményekre. – A szöllöczukor – dextrose – fajlagos forgató képessége. (Műegyetemi Lapok, 1876)
Hőmennyiség-mérések. Schuller Alajossal. (Értekezések a természettudományok köréből. VIII. 12. Bp., 1877)
A széksó képződéséről. (Földtani Közlöny, 1877)
Az úgynevezett rácsövek készítéséről. (Műegyetemi Lapok, 1877)
Az iparvíz keménységének meghatározása. Schuller Alajossal. (Bp., 1878)
A technikai vízvizsgálat. (Bp., 1879)
Vegyészeti ipar. 1. A fényképészet anyagai és készülékei. 2. Vegytani és gyógyszerészeti anyagok és készülékek. – Fémipar. 2. Fűtő és világító eszközök és készülékek. W. V. hivatalos jelentései a Párisban tartott egyetemes kiállításról. (Bp., 1879)
A víz szerepe a föld életében. W. V. előadása, amely tartatott a Természettudományi Társulat által a szegedi árvízkárosultak javára rendezett estélyen, 1879. márcz. 21-én. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye. III. köt. 18. A Kir. m. Természettudományi Társulat kiadványa. Bp., 1879)
Belföldi kőszénfajok vizsgálata légszesz- és koksz-termelési szempontből. (Bp., 1879)
Egyszerű mód a víz változó keménységének meghatározására. (Bp., 1880; németül: Berlin, 1880)
Utasítás az ivóvíznek egészségügyi szempontból való megvizsgálására. (Bp., 1880)
A magyar borról. – Egyszerű mód a víz változó keménységének meghatározására. (Természettudományi Közlöny, 1880)
A magyar királyi József Műegyetem Budapesten. Ney Bélával. (Bp., 1882)
A szerpentin-chlorit csoport ásványairól. (Földtani Közlöny, 1886)
Az ivóvíz kérdéséről. (Akadémiai Értesítő, 1887)
A budapesti ivóvíz kérdéséhez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1887)
A műbor és a borhamisítás kérdése. (Természettudományi Közlöny, 1887)
A czáczai „porhullásról”. (Természettudományi Közlöny, 1888 és Földtani Közlöny, 1889)
Kátrányfestékek a fotográfiában. (Emlékkönyv a Kir. m. Természettudományi Társulat félévszázados jubileumára. Bp., 1892)
Az agyagipar technológiája. Monográfia. 103 fekete-fehér rajzzal és 25 táblával. W. V. fényképfelvételeivel. (A Természettudományi Könyvkiadó Vállalat kiadványai. 49. Bp., 1892)
Az ivóvíz nagy mésztartalmának eltávolításáról. (Természettudományi Közlöny, 1895)
A kir. József Műegyetem rektorának megnyitó beszéde az 1896/97. tanév megkezdésekor. (Bp., 1896)
A Röntgen-féle újfajta fotográfiákról. – A tudomány viszonya a gyakorlathoz. (Természettudományi Közlöny, 1896)
Az üvegipar. – Az iparművészet 1896-ban. (Millenniumi emlékkönyv. Bp., 1896)
Histoire, organisation et fonctionnement de l’Université Technique Joseph de Budapest. Jámbor Gyulával. (Bp., 1898)
Jelentés a káposztás-megyeri vízműről. Kovács Sebestény Aladárral. (Bp., 1899)
Az olasz keramika remekművei a renaissance-korban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1899. máj. 7.; Akadémiai Értesítő, 1899)
A chemia a műipar szolgálatában. (Természettudományi Közlöny, 1899)
Chemiai technológia. W. V. ny. r. tanár előadásai nyomán lejegyezte Pfeiffer Ignác. (Bp., 1900; 2. kiad. 1906)
A régiek bíbora és az indigo. (Természettudományi Közlöny, 1901)
W. V. közgyűlési elnöki megnyitó beszédei. 1–8. (Természettudományi Közlöny, 1901–1908)
Az agyagművesség. (Az iparművészet könyve. II. köt. Bp., 1905 és külön: I–II. Bp., 1905)
Szakvélemény a légszeszvilágítási kérdések megoldása ügyében. Pfeifer Ignáccal. (Bp., 1906)
Acéllemezek összeforrasztása. – A „thermosz” nevű palackok hőszigetelésének oka. – Törött porcellán és üveg összeforrasztása. – Elefántcsontgolyónak pirosra festése. – Kátrányfoltok eltávolítása betonlépcsőkről. – Réztárgyak bevonására alkalmas lakk. (Természettudományi Közlöny, 1908)
W. V. elnöki megnyitó beszéde. (Akadémiai Értesítő, 1909)
A levegő meghódítása chemiai célokra. (Természettudományi Közlöny, 1911).
F. szabadalma: A rézoxidullal vörösre festett fémlüszteres kerámiai termények előállítása. (Bp., 1892).
Irodalom
Irod.: Déry József: W. V. (Turisták Lapja, 1914)
Ilosvay Lajos: W. V. r. tag emlékezete. (Bp., 1930)
W. V. (Természet és technika, 1951)
Nyilasi János: W. V. emlékezete. (Magyar Kémikusok Lapja, 1964)
Móra László: W. V., a hazai kémiai technológia megalapítója. (Bp., 1967)
Korach Mór–Móra László: W. V. (Bp., 1974)
Móra László: A művészi kerámia tudós úttörője: W. V. (Természet Világa, 1990)
Szabadváry Ferenc: W. V., a tudós. – Szebényi Imre: W. V., a professzor. (Kémiai Közlemények, 1994)
Móra László: W. V., a Műegyetemi Könyvtár megszervezője. (Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1994)
Móra László: W. V. szellemi hagyatéka. (Magyar Kémikusok Lapja, 1994)
Móra László: W. V. és az eozinmáz. (Új Magyarország, 1994. 230.)
Móra László: A Wartha-féle eozinmáz felfedezésének története. (Technikatörténeti Szemle, 1994/95)
Csenkey Éva: Gubbiói bíborlüszter. Wartha, Lechner és Zsolnay technológusa. (Új Magyar Építőművészet, 2001)
Fábián Éva: W. V. (Vegyipari Magazin, 2002)
W. V.-emlékkiállítás. Összeáll. T. Bruder Katalin. (Bp., 2004)
W. V. emlékkiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Kat. A kiállítást rendezte Varga Vera, a katalógust összeáll. T. Bruder Katalin. (A Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány kiadványa. Bp., 2005)
Kádár Márta: W. V.-emlékkiállítás. (Élet és Tudomány, 2005).
Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Magyarok a természettudomány és technika történeétben. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. I–III. köt. (Újvidék, 2002)
Kalydi György: Arcképek a magyar tudománytörténetből. (Győr, 2005)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).
Neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
