Wekerle Sándor, id.

Született: 1848. november 14. Mór, Fejér vármegye
Meghalt: 1921. augusztus 26. Budapest

Család

Württembergi nemesi családból származik, ősei II. Józseftől kaptak nemességet. Apja Lamberg gr. gazdatisztje. Fia Wekerle Sándor, ifj. (1878-1963) politikus, pénzügyi szakember.

Iskola

A ciszterci rend székesfehérvári főgimnáziumában éretts. (1867), a pesti tudományegyetemen jog- és államtudori okl. (1870), pénzügyi és közigazgatási jogból magántanári képesítést szerzett (1877). Az MTA tagja (ig.: 1914. jan. 16.; t.: 1918. máj. 2.).

Életút

A Pénzügyminisztérium (PM) díjnoka, segédfogalmazója (1870–1874), fogalmazója (1874–1879), miniszteri titkárként a PM Elnöki Osztályának vezetője (1879–1887); miniszteri osztálytanácsosi (1881–1884), majd miniszteri tanácsosi rangban (1884-től). A PM adminisztratív államtitkára (1887. febr. 20.–1889. ápr. ápr. 9.), a Szabadelvű Párt programjával országgyűlési képviselő (Bobrói választókerület, 1886–1887; Nagybányai választókerület, 1887–1896; Temesvári választókerület, 1906–1910; Budapest IV. kerület [Belváros], 1917–1918). Tisza Kálmán és gr. Szapáry Gyula kormányának pénzügyminisztere (1889. ápr. 9.–1892. nov. 17.); közben kereskedelemügyi miniszter is (1892. máj. 10.–1892. júl. 16.).

Magyarország első polgári származású miniszterelnöke (1892. nov. 17.–1895. jan. 14.), egyúttal továbbra is pénzügyminiszter (1892. nov. 17.–1895. jan. 14.). Nevéhez fűződik az ország adórendszerének, pénzügyigazgatásának újjászervezése: első hivatali ideje alatt történt meg a Monarchiában az aranyvaluta bevezetése. Ausztriában az 1892. aug. 2-iki törvény, Magyarországon az 1892. évi XVII. törvény, a törvények előírták a korona, mint hivatalos fizetőeszköz bevezetését. Végrehajtotta az egyház és az állam szétválasztását, emiatt azonban szembekerült az uralkodóval, akinek bizalmát elvesztve lemondásra kényszerült. A Közigazgatási Bíróság elnöke (1896. nov. 30.–1906. ápr. 8.), egyúttal e tisztében a Főrendiház tagja. Az 1905–1906-os kormányzati válság lezárásaként, az udvar, ill. a Függetlenségi és ’48-as Párt vezette koalíció kompromisszumának (áprilisi paktum) eredményeként ismét miniszterelnök és pénzügyminiszter (1906. ápr. 8.–1910. jan. 17.), egyúttal rövid ideig honvédelmi és horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli (1906. ápr. 8.–ápr. 23.), valamint igazságügy-miniszter is (1909. szept. 23.–1910. jan. 17.). Második hivatali ideje alatt hozták meg a magyarországi ipar fejlesztéséről (1907. évi III. törvénycikk), a munkásbiztosításról (1907. évi XIX. törvénycikk) szóló törvényt, adóreformokat léptetett életbe (1909. évi VI–XII. törvénycikkek), támogatta az Apponyi-féle iskolatörvény (1907. évi XXVI. és XXVII. tc.) és az ún. derestörvény elfogadását (1907. évi XL. törvénycikk). Az önálló magyar nemzeti bank ügyében kirobbant viták során az ún. kartellbank javaslatával köztes megoldást javasolt (1909): eszerint állítsanak fel külön osztrák és magyar jegybankot, de szorosan működjenek együtt. Miután tervezetét nem tudta keresztülvinni, lemondott és visszavonult a politikától.

Újbóli kormányra kerülésének gondolata már 1915-ben felvetődött, gr. Esterházy Móric lemondása után egy koalíciós kormány élén, Magyarország történetében egyedülállóként harmadszor is miniszterelnök (1917. aug. 20.–1918. okt. 30.); közben pénzügyminiszter (1917. szept. 16.–1918. febr. 1.), földművelésügyi miniszter (1918. jan. 25.–1918. febr. 11.) és belügyminiszter is (1918. máj. 8.–1918. okt. 31.). A külpolitikában a német szövetség fenntartásának híve volt, de nem lépett fel erélyesen az antantbarát csoportokkal és a háborúellenes mozgalmakkal szemben sem. A belpolitikában a ’48-as Alkotmánypárt létrehozásával (1918. jan.) sikertelenül próbálta meg tömöríteni a dualizmushoz hű erőket. A Tanácsköztársaság idején túszként fogságban tartották (1919). Valóságos belső titkos tanácsos (1891-től). A Fővárosi Közművek Tanácsának elnöke.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Budapesten, 1945 előtt több utcát, közterületet is elneveztek róla, legismertebb a bp.-i lipótvárosi (= V. kerület) Wekerle Sándor utca (1925–1952; korábban: Nagy Korona utca, jelenleg, 1992-től: Hercegprímás utca). Ma egy Wekerle Sándor utca őrzi emlékét (Soroksárott [Budapest XXIII. kerület], 1996-tól; korábban: Sallai Imre utca). Róla nevezték el, a kezdeményezésére létrejött kispesti (= Budapest XIX. kerület) városrészt, a Wekerletelepet (1908. évi XXIX. törvény). A Wekerletelep építése Wekerle Sándor kezdeményezésére indult meg 1908-ban, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát. A munkástelepen 1909 és 1925 között összesen 1007 ház épült 4412 lakással: két-, három- és négylakásos földszintes, ill. hat-, nyolc- és tizenkét lakásos kétszintes épületeket terveztek. Nevét vette fel a 2008. szept.-ben megalakult Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, Magyarország első, BA-képzését megvalósító intézménye. A Főiskola névadója tiszteletére tudományos konferenciát rendezett (2011. febr. 5-én). Emlékét őrzi Móron egy polgári egyesület, ill. a helyi Lamberg-kastélyban található emlékszoba (2009. nov.-ben felújították). A móri Radó Antal Városi Könyvtárban a miniszterelnökkel kapcsolatos dokumentumok őrzésére egy Wekerle-gyűjteményt is szerveztek. Születésének századik évfordulóján kezdeményezték köztéri szobrának felállítását. Halálának 90. évfordulóján, a 2011-es évet Móron Wekerle- emlékévnek nyilvánították. A tervek szerint szülővárosában szobrát is felállítják (2011. aug. 26-án).

Elismertség

A Hungária Szabadkőműves Páholy tagja (1872–1886). Az Országos Ipartanács (1896–1918), a Közművelődési Tanács (1920), az Országos Pénzügyi Tanács elnöke (1921. ápr.–aug.).

Elismerés

Szent István-rend nagykeresztje (1907). Budapest székesfőváros díszpolgára (1894), Mór város első díszpolgára (1993).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013