Wellmann Imre
történész
Született: 1909. március 22. Budapest
Meghalt: 1994. augusztus 5. Budapest
Temetés: 1994. augusztus 26. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Wellmann Oszkár (1876–1943) állatorvos, az MTA tagja, Bíró Ágnes. F: 1. Szarvasi Margit dr. Elvált. Leánya: Béres-Deák Lászlóné Wellmann Ágnes. 2. F: Beretzky Nóra középiskolai tanár. Leánya: Wellmann Nóra; Wellmann János.
Iskola
A budapesti evangélikus gimnáziumban éretts. (1926), a bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon mezőgazda okl. (1930), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1933); közben a lipcsei egyetemen az Akademisches Austauschdienst ösztöndíjával tanult (1932–1933). A magyar mezőgazdaság-történet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1942), a történelemtudományok doktora (1982). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; l. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.; r.: 1990. máj. 21.).
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) gyakornoka (1933). A Magyar Országos Levéltár ún. ÁDOB-diplomása (1934–1936), gyakornoka (1936–1937), levéltári segédőre (1937–1942), országos allevéltárnoka (1942–1945), országos levéltárnoka (1945–1950), csoportvezető főlevéltárosa (1950–1951), a Feudális Kori Osztály vezetője (1951). A Fővárosi Levéltár igazgatója (1951–1957); közben a forradalom idején a Levéltárosok Országos Forradalmi Bizottságának elnöke (1956. okt.–nov.), ezért igazgatói tisztéből leváltották (1957). A Pest Megyei Levéltár főlevéltárosa (1957–1962), a Magyar Mezőgazdasági Múzeum osztályvezető főmuzeológusa (1962–1965), főigazgató-helyettese (1965–1980), egyúttal az MTA Agrártörténeti Kutatócsoportjának vezetője (1962–1978). A Pázmány Péter Tudományegyetem előadó tanára, proszeminárium-vezetője (1934–1944) és magántanára (1942– 1944).
Agrártörténettel, a magyarországi mezőgazdaság 18–19. sz.-i történetével, nagybirtoktörténettel, a magyarországi agrármozgalmak történetével, agrármódszertani kérdésekkel foglalkozott, a magyarországi gazdaságtörténet-írás kimagasló személyisége. Alapvetően új eredményeket ért el a 18. sz.-i majorgazdálkodás feltárásában, ennek különböző földrajzi, társadalmi és gazdasági körülményeinek és korlátainak bemutatásában. Elsők között kísérelte meg a magyarországi birtokokat az üzemeik területe, jövedelmeik megoszlása és felhasználása szerint megkülönböztetni. Vizsgálta a kora újkori jobbágyság és a parasztság gazdasági helyzetét, a korabeli parasztmozgalmak jelentőségét, ill. ezzel összefüggésben a parasztság rétegződését. Agrártörténeten kívül a magyarországi barokk és a felvilágosodás művelődéstörténetével, a bécsi udvari arisztokrácia életmódjával, valamint Bél Mátyás munkásságával is foglalkozott. Tudományos munkái szépirodalmi igénnyel megírt, magas színvonalú dolgozatok, a magyar történetírás klasszikus művei. Kezdeményező szerepet játszott a hazai agrártörténeti forrásanyag összegyűjtésében, feltárásában, dokumentációs bázisának kiépítésében. Vezetésével kezdődött meg a Magyar Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones c. gyűjteménye, az 1767. évi úrbérrendezés, ill. az 1715–1720. évi és az 1828. évi országos adóösszeírások feldolgozása. Az 1970-es években a múzeumban megkezdett számítógépes agrártörténeti adatfeldolgozó program egyik elindítója. Kezdeményezésére és szervezésében rendezték meg a mezőgazdasági múzeumok nemzetközi kongresszusát (Magyarországon, az alapításának 75. évfordulóját ünneplő bp.-i Mezőgazdasági Múzeumban, 1971- ben).
Emlékezet
Budapesten (Pasarét, II. kerület Torockó u. 26.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Temetésén Glatz Ferenc mondta a búcsúbeszédet. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Hagyatékát és könyvtárát a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi. Emlékére a Magyar Múzeumi Történész Társulat Wellmann Imre-emlékérmet alapított (a történeti muzeológia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak, 2004-től).
Elismertség
Az MTA Agrártörténeti Bizottsága tagja (1964-től). A Magyar Történelmi Társulat tagja (1938–1949), az igazgató választmány tagja (1955-től). A Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) Agrártörténeti Szakosztályának elnökségi tagja (1965-től). A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete igazgató választmányának tagja (1946-tól). A Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szervezetének (Association Internationale des Musées d’Agriculture) alapító titkára (1969–1971), alelnöke (1971–1973), ügyvezető alelnöke (1973-tól).
Szerkesztés
A Századok segédszerkesztője (1936–1938), társszerkesztője (Domanovszky Sándorral, Hajnal Istvánnal, 1938–1943). A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei szerkesztője (1971–1973).
Főbb művei
F. m.: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770–1815. esztendőkre. Egy. doktori értek. is. Kihajtható térképmelléklettel. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 7. Szerk. Domanovszky Sándor. Bp., 1933)
Az 1707. évi kassai gyűlés tárgyalásai. (Levéltári Közlemények, 1935)
A Rákóczi-év és a történettudomány. (Magyar Szemle, 1935)
A Rákóczi-birtokok sorsa. (Rákóczi Emlékkönyv. II. köt. Szerk. Lukinich Imre. Bp., 1935)
A megszabadított Buda. (Protestáns Szemle, 1936)
Mezőgazdaság-történetünk új útjai. (Domanovszky Emlékkönyv. Bp., 1937)
Az ónodi országgyűlés történetéhez. (Szentpétery Emlékkönyv. Bp., 1938)
Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban. (Levéltári Közlemények, 1941)
Barokk és felvilágosodás. – Az udvari ember. (Magyar művelődéstörténet. IV. köt. Bp., 1941; hasonmás kiad. Szekszárd, 1991 és 1993)
A magyar paraszt első istápolója. (Protestáns Szemle, 1942)
Parasztnépünk múltjának feltárása. (Hitel, 1944)
Agrár-történetírásunk feladatai. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1946. dec. 9.; megjelent: Agrártudományi Szemle, 1947)
Néprajz és gazdaságtörténet. (Ethnographia-Népélet, 1947)
Parasztmozgalmak a 18. században. Hadrovics Lászlóval. (Bp., 1951)
Az 1753. évi alföldi parasztfelkelés. (Tanulmányok a magyar parasztság történetéhez. 1711–1790. Szerk. Spira György. Bp., 1952)
Tessedik Sámuel. Kismonográfia. (Bp., 1954)
A Rákóczi szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban. (Levéltári Közlemények, 1954)
A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt. (Századok, 1955. és önállóan: A történettudomány kérdései. 23. Bp., 1955)
A majorsági gazdálkodás kialakulása Magyarországon. (Történelemtanítás, 1955)
Levéltári terminológiai problémák. (Levéltári Közlemények, 1956)
A tokaji szőlőkultúra oroszországi meghonosítása. (Borsodi Szemle, 1958)
Óbuda levéltára. (Pest, Buda és Óbuda levéltára, Bp., 1959)
Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században, főként az 1715. évi országos összeírás alapján. – Tessedik és a magyar agrárfejlődés. (Agrártörténeti Szemle, 1961)
Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről. (Agrártörténeti Szemle, 1962)
Száznegyven esztendős búzakalász-lelet. Mándy Györggyel, Mesch Józseffel. 1 táblával. (Agrártörténeti Szemle, 1963)
A termelőerők fejlődése az ipari forradalom korában. Endrei Walterrel. (Bp., 1964)
Merkantilistische Vorstellungen im XVII. Jahrhundert und Ungarn. (Novelles études historiques, 1965)
Királyi mérték és mérő alá való föld. (Agrártörténeti Szemle, 1965)
Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés. (Pest megye múltjából. Bp., 1965)
Pest megye viszálya Pest városával a piacra vitt termelvények körül az 1730-as években. (Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1965/66)
A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt, tulajdon vallomásainak tükrében. Kihajtható térképmelléklettel. (Mezőgazdaság-történeti tanulmányok. 3. Bp., 1967)
Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében. (Agrártörténeti Szemle, 1967)
Agrártörténeti forrásaink feldolgozása és a számítógép. (Történelmi Szemle, 1972)
Népesség és mezőgazdaság a XVII. és a XVIII. század fordulóján. (Történelmi Szemle, 1975)
Rákóczi államának kérdéséhez. (Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1976)
Bél Mátyás. (Történelmi Szemle, 1979)
Magyarország XVIII. század végi népességének kérdéséhez. (Mezőgazdaság, agrártudomány, agrártörténet. Szerk. Gunst Péter. Bp., 1979)
A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. Monográfia és doktori értek. is. (Agrártörténeti tanulmányok. 6. Bp., 1979)
A népesség sorsa a szabadságharc idején. (Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Hopp Lajos, Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1980)
Gabona- terméseredmények a XVIII. században. (Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk. Bertényi Iván. Bp., 1980)
Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében. (Történelmi Szemle, 1980)
Mátyás Bél, a Polygraph in Hungary in the 18th Century. (Hungarian Studies, 1985)
Bél Mátyás és az agrártörténet. (Agrártörténeti Szemle, 1985)
Erdély népessége és agrárfejlődése. 1660–1830. (Tanulmányok Erdély történetéről. Szakmai konferencia Debrecenben. 1987. okt. 9–10. Debrecen, 1988)
Földközösségtől faluközösségig. Kutatások és felfogások Tagányi Károlytól Imreh Istvánig. (Ethnographia, 1989)
Gazdasági élet. – Mezőgazdaság. (Magyarország története. 1686–1790. Bp., 1989)
Bél Mátyás Magyarország közgazdaságáról. (Lymbus, 1990)
A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi agrárfejlődés a XVIII. században. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1991. márc. 14.)
A habsburgi abszolutizmus és a magyarországi agrárfejlődés a XVIII. században. (Magyar Tudomány, 1992)
A föld és hozama. (História, 1994)
18. századi agrártörténelem. Válogatás W. I. agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból. Vál., szerk. Csíki Tamás, Rémiás Tibor. (Officina Musei. 9. Miskolc, 1999)
szerk.: Bibliographia litterarum Hungaricae oeconomicarum e prioribus saculis. A magyar gazdasági irodalom könyvészete. I–III. köt. Összeáll. Többekkel. (I. köt. Bp., 1934; II. köt. 1938; III. köt. 1956)
Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. A kétszázötven éves évfordulóra szerk. és átd. 48 képpel és 4 térképpel. (2. átd. kiad. Bp., 1936)
Jobbágylevelek. Összeáll. H. Balázs Évával. (Bp., 1951)
A levéltár lényege, rendeltetése és feladatai. (Bp., 1952)
Iratok és iratfajták. (Bp., 1952)
A Magyar Kancellária levéltára. (Levéltári alapleltárak. I. Országos Levéltár. 1. Bp., 1951)
Az Erdélyi Kancellária levéltára. (Levéltári alapleltárak. I. Országos Levéltár. 3. Bp., 1952)
Úriszék. XVI–XVII. századi perszövegek. Összeáll. Varga Endrével. (Bp., 1958)
Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. Vál. tanulmányok. Vál., sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta. (Történetírók tára. Bp., 1984).
Irodalom
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Németh Ferenc: Történelem – paraszti forrásból. Beszélgetés W. I. akadémikussal. (Élet és Tudomány, 1979)
Poór János: W. I.: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. (Ethnographia, 1980)
Sándor László: W. I.: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. (Agrártörténeti Szemle, 1981)
W. I. doktori disszertációjának vitája. (Agrártörténeti Szemle, 1982)
Halálhír. (Népszabadság, 1994. aug. 10.–Magyar Nemzet, 1994. aug. 22.)
Glatz Ferenc: W. I. (História, 1994)
Bélay Vilmos: W. I. (Levéltári Közlemények, 1995)
Gunst Péter: W. I. (Századok, 1995)
Beck Tibor: W. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Megjegyzések
Wellmann Imre egyike volt azon négy MTA-tagnak, akik megélték rehabilitációjukat, a többi három: Kumorovitz L. Bernát, Mályusz Elemér és Váczy Péter.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
