Wenzel Gusztáv, 1879-től kövesdi
történész, jogász
Született: 1812. január 19. Lukau, Alsó-Lausitz, Szilézia
Meghalt: 1891. november 23. Budapest
Család
Apja huszárkapitány, aki fia születésekor Alsó-Luzsicán (=Lausitz) állomásozott. Később apját Lombardiába helyezték, így anyanyelve az olasz lett, magyarul csak később tanult meg.
Iskola
Isk.-it Veronában kezdte, majd Vácott és Pesten folytatta, pesti tudományegyetemen bölcseleti és jogtudori okl. szerzett (1835), ügyvédi vizsgát tett (1836), az MTA tagja (l.: 1846. dec. 18.; r.: 1858. dec. 15.).
Életút
Sándor főherceg tanítója (1836–1838), a pesti tudományegyetemen a történelem h. tanára (1838–1839), a bécsi Theresianumban a m. történelem, a közjog, a bányajog és a statisztika r. tanára (1839–1848), egyúttal az udvari kamara bányajogi szakértője (1844–1848). A bécsi tudományegyetemen a jogtörténet, a bánya- és tengerészeti jog r. tanára (1849–1850), a pesti, ill. a bp.-i tudományegyetemen a magánjog ny. r. tanára (1850–1880); közben a Jogtud. Kar dékánja (1869–1870), majd az egyetem rektora (1865–1866). Kir. tanácsos (1868-tól). – Középkori és kora újkori m. jogtörténettel, m. és erdélyi összehasonlító magánjoggal, gazdasági és bányajoggal, ill. a gazdaságtörténet magánjogi vonatkozásaival fogl. Mo.-on elsőként adta elő az európai jogtörténetet és az elsők között fogl. gazdaságtörténettel. A régi feudális intézmények nemzeti jellegének hirdetője, a klasszikus történeti jogi iskola egyik legjelentősebb mo.-i képviselője. Az abszolutizmus idején síkraszállt a m. nyelvű oktatásért. Forráskiadói tevékenysége is értékes: közzétette – többek között – Szalay László és Verancsics Antal műveit, és közzétette a tizenkét kötetes Árpád-kori új okmánytárat (1860–1874). – A Főrendiház örökös tagja (1889-től). – A M. Történelmi Társulat választmányi tagja (1867-től). A Felső-Lausitzi Történeti Társaság, a Morva-Sziléziai Cs. és Kir. Társaság Történeti-Statisztikai Osztálya és a Délszláv Történeti Társaság tagja. – Az MTA Nagyjutalma (Keleti Károllyal, 1871).
Főbb művei
F. m.: Magyarország tengeri viszonyainak többévi kutatások után legnagyobb részt kézirati adatokból készült. története. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1847. aug. 26.; megjelent: Akadémiai Értesítő, 1847)
A magyar történet legrégebbi idejétől 1561-ig. (Pest, 1856)
Kovacsics Márton György, Horvát István és Fejér György jellemzése. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1859. jún. 27.; megjelent: Budapesti Szemle, 1859; új kiad. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Soós István. Fons, 1996)
Árpád-kori új okmánytár. I–XII. köt. (Pest, 1860–1874; hasonmás kiad.: Pápa, 2001–2004; CD-ROM: 2003; 2005)
A magyar és erdélyi magánjog rendszere. I–II. (Buda, 1863–1864; 3. kiad. I–II. köt. és pótköt. Bp., 1879; új kiad. 1885; rövid áttekintés: 1877)
A magyar és erdélyi bányajog rendszere. I–II. (Buda, 1866; 2. kiad. Pest, 1872)
Egyetemes európai jogtörténet. (Buda, 1869; 3. kiad. Bp., 1878)
Magyarország jogtörténetének rövid vázlata. (Pest, 1872)
Magyarország bányászatának kritikai története. (Bp., 1880)
A Fuggerek jelentősége Magyarország történetében. (Bp., 1882)
Az 1848 előtti magánjog. (Bp., 1885)
Magyarország mezőgazdaságának története. (Bp., 1887).
Irodalom
Irod.: Zlinszky Imre: W. G. (Jogtudományi Közlöny, 1891)
Sz[ilágyi] S[ándor]: W. G. (Századok, 1891)
Vécsey Tamás: Emlékbeszéd W. G. r. tagról. (Bp., 1894)
Ujlaki Miklós: W. G. (Jogi professzorok emlékezete. Bp., 1936)
Bertényi Iván: W. G. (Évfordulók a műszaki és természettudomámyokban, 1987)
Balázs Tamás: Die wissenschaftliche Bedeutung von den ersten ungarischen Pandektisten, Gustav Wenzel mit besonderer Rücksicht auf seine Verantwortlichkeitslehre. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. Sectio Iuridica, 1990).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
