Wosinszky Mór
régész, római katolikus pap
Született: 1854. március 28. Tolna, Tolna vármegye
Meghalt: 1907. február 22. Szekszárd, Tolna vármegye
Család
Lengyel nemesi családból származott. Apja, Wosinsky József a lengyel forradalom leverése után, 1831-ben menekült Mo.-ra.
Iskola
A pécsi papnevelő int.-ben filozófiát és teológiát tanult (1871–1877), pappá szentelték (1877), az MTA tagja (l.: 1902. máj. 9.).
Életút
Gödrén (1872–1879), Aparon (1879–1881), Lengyelen (1881–1885), Závodon (1885–1887), Aparon (1887–1894), Szekszárd-belvárosban plébános (1894–1907). A Tolna vm.-i Régészeti Múz. alapító ig.-ja (1896–1907). A múzeumok és könyvtárak orsz. felügyelője (1901–1907). A bonyhádi ker. esperese (1890-től), madocsai c. apát (1901-től). – Egyházi irodalmi munkássága mellett elsősorban ősrégészettel fogl. Gr. Apponyi Sándor támogatásával nagyszabású ásatásokba kezdett: feltárta a lengyeli őskori telepet, majd régészeti szempontból egész Tolna vm.-t átvizsgálta. Részt vett gr. Zichy Jenő kaukázusi expedíciójában (1895). Az általa feltárt leletekből létrehozta a Tolna vm.-i Régészeti Múzeumot (1896), ill. részben az új leletek ismeretében megírta Tolna vm. történetét. A szekszárdi múz. (korábban: Béri Balogh Ádám Múz.) 1989-től viseli nevét, bronz mellszobra (Farkas Pál alkotása) az épület előtt áll. – A müncheni antropológiai társaság l. tagja (1890-től), a római Accademia Arcadica tagja (1891-től). A Szentsír-rend lovagja.
Főbb művei
F. m.: Etruszk bronzedények Kurdon. (Archaeológiai Értesítő, 1885; németül: Ungarische Revue, 1885)
Leletek a lengyeli őskori telepről. I–II. (Bp., 1885–1890; németül: I–III. 1888–1890)
A kölesdi őstelep. (Archaeológiai Értesítő, 1889)
A bonyhádvidéki bronzlelet. (Archaeológiai Értesítő, 1890)
Prehistorikus talpköves edények. (Archaeológiai Értesítő, 1891)
A lengyeli telep agancs- és csonteszközei. – A lengyeli telep csiszolt kőeszközei s azok készítési módja. (Archaeológiai Értesítő, 1893)
Tolna vármegye története. I–II. (Bp., 1896)
Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1903. dec. 7.; megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. 20. köt. Bp., 1904; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1904; németül: Berlin, 1906).
Irodalom
Irod.: Haugh Béla: W. M. életrajza. (Szekszárd, 1908)
Ortvay Tivadar: Emlékbeszéd W. M. l. tag fölött. (Bp., 1908)
Alföldi András: Emlékezés W. M.-ról. (Budapesti Szemle, 1938)
W. M. és a szekszárdi múzeum. (Szekszárd, 1966)
Gaál Attila: W. M.-emlékplakett. (Honismeret, 1979)
Szilágyi Miklós: W. M. a Kaukázusban. (Dunatáj, 1980)
Bóna István: W. M. és temetői. (Kiss Gábor–Somogyi Péter: Tolna megyei avar temetők. Bp., 1984)
W. M.-emlékszám. (Dunatáj, 1994)
Szabó Géza: Gróf Apponyi Sándor és W. M. szekszárdi múzeumalapítása. (Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjtemény tükrében. Bp., 1995)
W. M. szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai. Sajtó alá rend. Kőhegyi Mihály, Szabó Géza. (Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 1996)
Solymár Imre: „A jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós elejtett áldozata lőn a vallási-politikai harcnak.” W. M. és a Perczel Dezső-féle reverzális affér. 1894. (Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 1996)
Gaál Zsuzsanna: W. M. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Torma István: W. M., Tolna megye régésze. (Honismeret, 2004)
W. M., „a jeles pap, kitűnő férfiú, a nagy tudós…” 1854–1907. Szerk. Gaál Attila. (Szekszárd, 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
