Zlamál Vilmos, id.
állatorvos, orvos
1881-től morvai nemes
Született: 1803. június 25. Morsitz, Morvaország
Meghalt: 1886. november 11. Budapest
Család
F: Herle Betty (†1889). Fia: Zlamál Gusztáv, morvai lovag (1840–1890) honvéd ezredes és Zlamál Vilmos, ifj. (1831–1873) orvos, a pozsonyi kórház főorvosa; leánya: Zlamál Vilma.
Iskola
A bécsi orvosi intézetben szülész- és sebészmesteri okl. szerzett (1830), Bécsben állatorvosi tanfolyamot végzett (1835). Az MTA tagja (l.: 1864. jan. 20.).
Életút
Bécsben katonaorvos (1831–1833), a temesvári határőrvidék állategészségügyének vezetője (1835–1838), országos állatorvos (1838–1843), a pesti tudományegyetem Orvostudományi Karán az állatorvostan ny. r. tanára és a pesti állatorvosi tanintézet igazgatója (1843–1851). A pesti Állatgyógyászati Intézetben az állatgyógyászat (1851–1870), a belgyógyászat, a kór- és gyógytan és a járványtan r. tanára (1870–1881) és az intézet igazgatója (1851–1853). A pesti, ill. a bp.-i tudományegyetemen az állatorvostan ny. r. tanára (1856–1881), egyúttal a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban az első Állategészségügyi Osztály vezetője (osztálytanácsosi rangban, 1867–1874). Nyugdíjba vonulása után morvai előnévvel nemesi rangot kapott. – A forradalom és szabadságharc idején tanítványaiból nemzetőr századot szervezett, s tanított a tábori sebészeti tanfolyamon (1848–1849). A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után rövid ideig a pesti Újépületben tartották fogva, hamarosan kiszabadult, de két évre megfosztották katedrájától (1849–1851). Nem sokkal később, a szabadságharc alatti szerepvállalása miatt, újabb eljárást indítottak ellen; állásából ismét felfüggesztették (1853; csak 1856-ban helyezték vissza).
A 19. sz.-i magyarországi állatorvos-tudomány egyik kimagasló személyisége, az első akadémikus magyar állatorvos (jóllehet magyarul eredetileg nem tudott, de 1841-től már magyar nyelven tartotta előadásait!) és ő az első országos állatorvos (regni veterinarius). Az állatok járványos fertőző betegségeivel, elsősorban a marhavész elleni védekezés kérdéseivel foglalkozott. Közreműködésével készült el az állatjárványok elleni védekezésről szóló első magyarországi hatósági szabálytervezet (1859), ill. vezető szerepet játszott az első állat-egészségügyi törvény kidolgozásában (1874). Részletes állatkór- s gyógytan (1877) c. műve az első magyar nyelvű állatorvosi tankönyv.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Születésének 170. évfordulóján az Állatorvos-tudományi Egyetem (ÁOTE), az MTA Agrártudományok Osztálya, a Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Minisztérium (MÉM), ill. a Magyar Agrártudományi Egyesület Zlamál Vilmos- emlékülést tartott (1973. okt. 27.-én). Ekkor helyezték el szobrát (Madarassy Viktor alkotása) is az ÁOTE parkjában Az ÁOTE olvasótermében és az Sebészeti és Szemészeti Tanszéke folyosóján is őrzik egészalakos festményét (mindkét kép ismeretlen művész alkotása). Ifjúkori kőnyomatos mellképét Barabás Miklós készítette (1846). Az Állatorvos-történeti Múzeumban őrzik, az általa összeállított marhavész-abroszt, azaz a kór országos elterjedését mutató térképét (ugyanitt még más Zlamál-dokumentumok: kéziratok, fényképek is fellelhetőek.)
Elismertség
A dorpachi és a harkovi állatorvosi tanintézet t. tagja.
Főbb művei
F. m.: A keleti marhavész – százrétű aszály – több évi szigorú vizsgálatok és számos tapasztalatok után. (Pest, 1841)
A marhavészről. 1–3. (Orvosi Tár, 1841)
Általános kór-, gyógy- s gyógyszertan. (Pest, 1848)
A lónak lábai – végtagjai – egészséges és kóros állapotukban, különös tekintettel a sántítás mindenféle nemeire s annak orvoslására. Állatorvosok, gazdák, kovácsok s lókedvelők számára. (Pest, 1849)
Népszerű oktatás a marhavész elhárítására. (Nagyvárad, 1850)
Különös kór- és gyógytan a háziállatok belső betegségeiről. (Pest, 1853)
A hasznos háziállatok járványos nyavalyái. (Pest, 1853)
Állatgyógyászat, különös tekintettel az embereknél előforduló, az állatokéhoz hasonló betegségekre. (Pest, 1859)
Barmászat, avagy a hasznos házi állatok betegségeinek megismerése és orvoslása, különös tekintettel a gazdasági állatok okszerű tenyésztésére. (Pest, 1861)
A keleti marhavész. (Pest, 1862)
A marhavész, s annak oltása mint az egyedüli biztos szer a marhavész szelídítésére s végképpeni kiirtására. (Pest, 1863)
Az állattenyésztés fontossága, s jelenlegi állása Magyarországban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1867. febr. 25.; megjelent: Értekezések a természettudományok köréből. Pest, 1867; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1867)
Részletes állatkór- s gyógytan, különös tekintettel a járványos kórokra s az állatorvosi rendészetre. (Bp., 1877).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Vasárnapi Ujság, 1886. nov. 21.)
Galgóczy Károly: Emlékbeszéd Z. V., a Magyar Tudományos Akadémia l. tagja felett. (Bp., 1888)
Hőgyes Endre: Z. V. (Emlékkönyv a budapesti m. kir. tudományegyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. (Bp., 1896)
Daday András: Z. V. reformtörekvéseiről. (Állatorvosi Lapok, 1938)
Z. V. (Orvosi Hetilap, 1973. 34.)
Kovács Ferenc: Emlékezés Z. V.-ra, születésének 170. évfordulóján. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1974)
100 évvel ezelőtt, 1877-ben, Z. V. tollából jelent meg az első magyar nyelvű állatorvosi tankönyv. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1978)
Pintér János: Z. V. (Tudomány és Mezőgazdaság, 1987)
Bakonyi Ferencné: AZ Állatorvos-tudományi Egyetem Zlamál-irataiból. 1–2. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1987–1988)
Serényi Antal: Dokumentum Z. V. nevének „háromféleképpeni” írásáról. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1988)
Jantsits Gabriella: Magyar orvosok arcképei. (Bp., 1990)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Kiss László: Az idősebb és az ifjabb Z. V. szerepe a veterinárius és a humán medicina fejlődésében Magyarországon. (Orvosi Hetilap, 2003. 45.)
Szovátay Adrienne: Z. V., a húshigiénia első oktatója. (A hús, 2006)
Horváth Hilda: A Janny és a Zlamál család otthonai és tárgyai. Polgári lakáskultúra a 19. sz. utolsó harmadában. (Tanulmányok Budapest múltjából, 2007)
Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai. (Bp., 2007)
Fehér György: Biographia. Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza. 1787–2007. (Bp., 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
