Böhm Pál
festőművész
Született: 1839. december 28. Nagyvárad
Meghalt: 1905. március 29. München, Németország
Család
Sz: Böhm Pál, a nagyváradi püspökségi uradalom mérnöke, de cégér- és portréfestészettel is foglalkozott. F: 1. Petrik Júlia (†). Özvegy. 2. 1880-tól Blum Irma. Fia: Böhm József könyvkiadó, Münchenben.
Iskola
Elemi iskoláit Nagyváradon végezte, majd asztalos, rézműves és játékgyártó mesterséget tanult. Autodidakta művész volt, később Haan Lajos növendéke lett (1860-as évek).
Életút
Molnár József társulatának díszletfestője és statisztája (1859–1862), majd Debrecenbe, Pestre és Bécsbe utazott, ahol különböző képtárak festményeiről másolatokat készített (1862–1865). Hazatérése után Aradon telepedett le (1865–1867), ahol festőiskolát nyitott. Erdélyben és a Bánságban tett hosszabb tanulmányutat (1867), Pestre költözött, ahol rendszeresen részt vett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat első kiállításain (1867–1871). Pauler Tivadar miniszter ösztöndíjával Münchenbe ment (1871), ahol nemsokára keresett művész lett. Megismerkedett az ott tartózkodó Mészöly Gézával, akivel szoros barátságot kötött. Mészöllyel még több alkalommal visszatért a Tisza környékére tájképeket és vázlatokat készíteni (1871–1875), végül azonban Münchenben telepedett le (1875-től).
Művészi pályafutása kezdetén elsősorban arcképeket és oltárképeket festett. A nagyváradi Szent László-templomban ő festette a Nepomuki Szent Jánost és a Szent Bonifácot ábrázoló oltárképet (1861). Pesten életképeket és tájképeket alkotott, és rendszeresen sikeresen szerepelt a Műcsarnok éves tárlatain (néhány képét, pl. a Gellérthegyi barlang c. alkotását az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megvásárolta). Tájképfestészete Mészöly Géza hatását mutatja, bár az ő színvonalát nem érte el. Finom rajzolatú, gondosan szerkesztett, romantikus életképeinek témáját általában a cigányság mindennapjaiból merítette (legtöbb ilyen alkotása Szolnokon, ill. Münchenben készült). Rendkívül népszerű romantikus idilljei sürgő-forgó tanyai embereket, kártyavető cigányokat, mulatozó halászokat, aratómunkásokat, kenderáztatókat, egyéb kismestereket ábrázoltak, de előszeretettel festett harsogó színű csendéleteket, virágokat, pillangókat. Néhány Petőfi művet is illusztrált.
Emlékezet
Festőiskolájának legismertebb tanítványa: Paál László volt. Müncheni műterme a Glas-palast közelében működött. Önéletrajza kéziratban maradt; művei nagy része amerikai és német magángyűjteményekben, valamint a Manchesteri Múzeumban és a svájci Henneberg-gyűjteményben látható.
Elismertség
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat alapító tagja. A Münchener Künstlergenossenschaft tagja.
Kiállítások
F. kiállításai: emlékkiállításai: Arad (1905)
Nemzeti Szalon (Budapest, 1905)
Nagyvárad (1905).
Főbb művei
F. m.: festményei: Kazlak közt (1873)
Tiszaparti jelenet (1873–1875)
Kenderáztatók (1875)
A mezőn (1875)
Hálófoltozó halászok (1876)
Halászok (1886)
Tóparton (1886)
Pihenő csikós (1889)
Cigánykaraván (1899)
Furulyázó kisfiú (1902).
Irodalom
Irod.: Széchy Károly: B. P. (Sz. K.: Benyomások és emlékek. Bp., 1897)
Szana Tamás: B. P. (Vasárnapi Ujság, 1905)
Olgyai Viktor: B. P. (Művészet, 1905)
Lyka Károly: Nemzeti romantika. (Bp., 1942).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
