Béldi Béla

Született: 1903. május 26. Baracs, Fejér vármegye
Meghalt: 1975. június 30. Torontó, Kanada

Család

Evangélikus családból származott. Sz: Béldi Béla, Becher Emília.

Iskola

Középiskoláit a békési és a bonyhádi gimnáziumban végezte, a bp.-i tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Karon kereskedelmi szakán doktori okl. szerzett (1925). Tanulmányait Londonban, a School of Economics-on, valamint több nyugat- európai útja során egészítette ki.

Életút

Hazatérése után a Közgazdaság-tudományi Karon a közlekedéspolitika előadó tanára (1926?–1934), a Közgazda c. lap alapító szerkesztője (Lang Jánossal, Weber Andorral, 1934). A Nemzeti Egység Pártja propagandaosztályának vezetője (1934-től), a párt országgyűlési képviselő (Siklósi választókerület, 1935–1939) és az Új Világ főmunkatársa (1937–1938), valamint A Tőke c. gazdasági lap alapító szerkesztője (1938–1939?) és a Pesti Újság felelős szerkesztője (1939–1940). A II. világháború idején szélsőjobboldali lapok munkatársa. Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után múltját megtagadva hónapokon át rejtegette Szakasits Árpádot, amiért a szovjet csapatok bevonulása után sem tartóztatták le. A II. vh. után elhagyta az országot, az amerikai (USA) Cleveland-ben élt (1948–1969), majd Torontóban telepedett le (1969–1975). A clevelandi Magyar Rádió szerkesztője, majd a torontói Kanadai Magyarság főmunkatársa (1969-től).

Egyetemista korában a Közgazdászok Széchenyi István Bajtársi Egyesülete alapító tagja, a Turul Bajtársi Egyesület egyik vezetője. Az Országos Közgazda Testület alapító elnöke.

Közgazdászként Magyarországon az elsők között vizsgálta a repülőgép-közlekedés gazdasági hatásait, ill. nemzetközi gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Kezdeményezésére jött létre a magyar közgazdászokat összefogó első szakmai szervezet. Politikusként Gömbös Gyula híve, pártja propagandaosztályának vezetője (= propagandafőnöke). Vélhetően közreműködött az ún. öncélú nemzeti állam szervezeti felépítésének, valamint a Nemzeti Munkatervnek kidolgozásában, ezzel kapcsolatban több írást jelentetett meg a Nemzeti Figyelőben (1935–1936). Véleménye szerint a magyar szolidaritás leglényegesebb tartalmi eleme a nemzet erős szervezete, amelyben a nemzet minden rétege és minden tagja a nemzeti öncélúság jegyében aktív munkaközösségben egyesül és dolgozik. Az 1940-es években Magyarország gazdasági helyzetét vizsgálta egy új, Németország által irányított európai rendben, később azonban szembefordult a náci eszmékkel, s az ország német megszállása idején a nemzeti ellenállásban is részt vett. A II. vh. után az észak-amerikai magyar emigráció egyik meghatározó, tekintélyes személyisége.

Elismertség

Az Árpád Akadémia tagja.

Szerkesztés

A Közgazda c. lap alapító szerkesztője (Lang Jánossal, Weber Andorral, 1934), az Új Világ főmunkatársa (1937–1938), valamint A Tőke c. gazdasági lap alapító szerkesztője (1938–1939?) és a Pesti Újság felelős szerkesztője (1939–1940). A II. világháború idején szélsőjobboldali lapok munkatársa. A clevelandi Magyar Rádió szerkesztője, majd a torontói Kanadai Magyarság főmunkatársa (1969-től). Cikkei az emigrációban az említetteken kívül a többek között a Szabadságban és az Amerikai Magyar Népszavában jelentek meg.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013