Beliczay Imre, jeskófalvi és beliczi

Született: 1806. november 19. Alásony, Veszprém vármegye
Meghalt: 1872. július 13. Pest

Család

Sz: Beliczay (Bellicz) Jónás (1764–1845) evangélikus lelkész. Apja evangélikus esperes volt, aki 1806-ban került Vanyoláról Alásonyba (s 1809-ig szolgált ott). Testvére: Beliczay Benjamin épületfa-kereskedő. Unokaöccse: Beliczay Gyula (1835–1893): zeneszerző, zongoraművész, gépészmérnök.

Iskola

Gyermekkorát Kemeneshőgyészen töltötte, rövid ideig Sopronban tanult, majd Keszthelyen, egyik rokonuk mézeskalácsműhelyében beállt inasnak. Később Pozsonyban, Bécsben, Kőszegen és Miskolcon tanult; Rozsnyón, a Fialka-műhelyben gyertyaöntő (1826), Pesten, Horváth Imrénél mézeskalácsos és cukrász mesterlevelet szerzett (1832).

Életút

Pesten mézeskalácsos iparjogot kapott és önálló műhelyt nyitott (1833-tól; közben részt vett az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharcban, ezért csak 1851-ben térhetett vissza). Horváth Imre elnöksége idején az általa alapított pesti mézeskalácsos céh alcéhmestere (1843–1848), főcéhmestere (Horváth Imre halála után, 1848–1872). A Pesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (1869–1872). Pest város tanácsának tagja (1858–1865).

A magyarországi ipari mézeskalács-készítés megalapítója, melynek hagyományait családja öt generáción keresztül ápolta és vitte tovább. Egyszerű mézeskalácstáblákon kívül igen nagy mennyiségben és változatban készített (az évszakoknak megfelelően, gyümölcsökkel díszített) különleges figurákat is; ezzel kapcsolatban számos cukrászati és ipari újdonság kitalálója és bevezetője. A mézet (és gyertyaöntéshez a viaszt) erdélyi és felvidéki vállalkozóktól hozatta, kezdetben szekerekkel, később vasúton. Forgalma pl. 1842-ben 80–100 mázsa sárga- és 50–60 mázsa, saját maga fehérítette méhviasz volt, ill. 800–1000 mázsa mézet adott el Odesszába, Morvaországba és a Felvidékre. A modern iparjog úttörőjeként beadvánnyal fordult a magyar országgyűléshez és a Kossuth Lajos által vezetett Iparmű Egyesülethez a mézeskalácsos ipar alapanyagának védelmében. Kérte, hogy a mézeskalács csakis valódi mézből készülhessen, a század elején felfedezett, s akkortájt elterjedt növényi és állati zsiradékban gyakori sztearin helyett (1843. aug.-ban!). Ezzel összefüggésben, kezdeményezésére alakult meg a pesti mézeskalácsosok céhe, amely csakis valódi mézből készült árukat forgalmazhatott. Iparkamarai elnökként javasolta a tanoncképzés átalakítását, továbbfejlesztését, valamint szorgalmazta a magyar áruk részvételét a nemzetközi ipari vásárokon és a világkiállításokon. A Beliczay cég 1862-től valamennyi világkiállításon, ill. párizsi, bécsi, berlini nemzetközi ipari vásáron és árubemutatón részt vett, s szinte mindegyikről aranyérmekkel távozott. Cége szállította az 1867-es királykoronázásra a díszes viaszgyertyákat, amelyek annyira megnyerték Ferenc József tetszését, hogy Beliczay Imrét arany érdemkereszttel tüntette ki.

Emlékezet

Mézeskalácsos és viaszöntő műhelye kezdetben Pesten, a Király utcában működött (a mai Gozsdu-udvar helyén, 1833-tól), majd a pesti árvíz miatt az erzsébetvárosi Kismező utcába (1878-tól Csányi utca) költözött. Pesten hunyt el, földi maradványait családja a 20. sz. elején a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temető Nemzeti Pantheonja árkádsorába, a hírességek közé hozatta át. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Mesterségét fia, Beliczay Béla, majd unokái, ill. dédunokái folytatták (a cég államosításáig, 1949-ig). Számos monogramjával jelzett mézeskalácsformát faragott, amelyek közül néhány Magyarország múzeumaiban is látható.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013