Andrássy Gyula, id.

Született: 1823. március 3. Oláhpatak, Gömör és Kishont vármegye
Meghalt: 1890. február 18. Volosca, Fiume mellett

Család

Sz: Andrássy Károly (1792–1845) nagybirtokos, gr. Szapáry Etelka (1798–1876). Testvére: Andrássy Manó (1821–1891) politikus, vadász, utazó, az MTA tagja, Andrássy Aladár (1827–1903) politikus, nagybirtokos. Fia: Andrássy Tivadar (1857–1905) nagybirtokos, politikus, műgyűjtő, az MTA tagja és ifj. Andrássy Gyula (1860–1929) politikus, miniszterelnök, az MTA tagja. Leánya: Andrássy Ilona (1858–1902). F: 1856-tól gr. Kendeffy Katalin (1830–1896).

Iskola

Jogot tanult, majd nagyobb nyugat-európai utazás után bekapcsolódott a hazai közéletbe. Az MTA tagja (ig.: 1876. jún. 10.; t.: 1888. máj. 4.).

Életút

Nagy hatással volt rá gr. Széchenyi István, részt vett a Tisza szabályozási terveinek munkálataiban. Zemplén vm. országgyűlési követeként a diétán Kossuth Lajos politikáját támogatta (1847–1848). Zemplén vm. főispánja (1848. ápr.–1849), főrendi táblai, ill. főrendiházi tag (1848. ápr.-tól). A forradalom és szabadságharc idején nemzetőr őrnagyként részt vett a pákozdi és a schwechati csatában, a tavaszi hadjárat során Görgei Artur segédtisztje volt. C. honvéd ezredes, Magyarország konstantinápolyi követe (1849. máj.-tól), a világosi fegyverletétel után (1849. aug. 13.) londoni és párizsi emigrációban élt. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte, s jelképesen (in effigie) felakasztották.

Amnesztiával tért haza (1857), Sátoraljaújhely országgyűlési követeként Deák Ferenc pártjához csatlakozott (1861 és 1865–1868); a Képviselőház alelnöke (egyedüli alelnöke: 1865. dec. 20.–1866. ápr. 16.; első alelnöke 1866. ápr. 16.–1867. ápr. 8.). Jelentős szerepet játszott a kiegyenlítés (= kiegyezés) gyakorlati megvalósításában. Deák Ferenc ajánlására lett Magyarország miniszterelnöke egyúttal honvédelmi miniszter is (1867. febr. 17.–1871. nov. 14.); a koronázáson, mint nádorhelyettes vett részt (1867. jún. 4.–jún. 8.). Kormányzása alatt a dualista rendszer, s benne Magyarország egyenrangúságának megszilárdításán, a polgári államrend kiépítésén munkálkodott. Nagy része volt a horvát–magyar kiegyezés létrejöttében (1868), a nemzetiségi és véderőtörvény megalkotásában, s a korlátozott önállóságot élvező magyar honvédség megteremtésében. A határőrvidék feloszlatásával elérte, hogy ezen területek is a magyar kormány fennhatósága alá kerüljenek. Hivatali ideje alatt fogadta el az országgyűlés a polgári törvénykezési rendtartás és a kötelező elemi oktatás bevezetését (1868), a Legfőbb Állami Számvevőszék felállítását (1870), s választották külön az igazságszolgáltatást a közigazgatástól (1869). A francia–porosz háborúban (1870– 1871) Friedrich Ferdinand Beusttal – a Monarchia első közös külügyminiszterével – szemben a semlegesség és kivárás taktikáját szorgalmazta. Része volt Karl Sigmund Hohenwart osztrák miniszterelnök megbuktatásában (1871), aki a cseh érdekek miatt az Osztrák–Magyar Monarchia föderalisztikus átalakítását tervezte. Szabadságolt magyar királyi honvéd ezredes (1871-től), tábornok (1872-től), altábornagy (1878-tól), szolgálaton kívüli lovassági tábornok (1889-től). Közös külügyminiszter (1871. nov. 14.–1879. okt. 8.), közben közös pénzügyminiszter is (1871. nov. 14.–1872. jan. 15. és 1876. jún. 11.–1876. aug. 14.). Legfőbb külpolitikai törekvése egy Oroszország-ellenes szövetség megteremtése volt. Annak elkerülése érdekében, hogy a német–orosz közeledés az Osztrák–Magyar Monarchia elleni koalícióvá mélyüljön, beleegyezett a három császár szövetsége megkötésébe (1873). Az Angliával közös, Oroszország elleni háborús indítványát a közös minisztertanács elvetette (1878. jan.), de a berlini kongresszuson (1878) – amelynek összehívása és megtartása külpolitikai tevékenységének legkiemelkedőbb eseménye volt – elérte, hogy Bosznia-Hercegovina okkupálásának jogát a Monarchia kapja meg. Bismarckkal megkötötte a kettős szövetséget (1879), de az oroszbarát irányzat megerősödése miatt lemondani kényszerült.

1860–1861-ben 2000 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

Emlékezet

A Quarnero-öböl partján, a Fiume melletti Voloscán (= Voloszka) hunyt el, ahol utolsó éveiben gyakran megfordult, hogy gyógyíttassa magát. Síremléke Tőketerebesen látható. Halála után a kormány törvényjavaslatban foglalkozott emlékének megörökítésével (az emlékbizottság 1890. júl. 16-án alakult meg gr. Szapáry György miniszterelnök elnökletével). Tiszteletére, az Országház előtti téren (= Kossuth tér) lovas szobrát állították fel (Zala György alkotása, Ferenc József avatta fel 1906. dec. 2- án, az Országház déli szárnyánál). Az oravicai márványból készült eklektikus stílusú talapzat (Foerk Ernő műve) két oldalát nagy méretű domborművek díszítették, amelyek Andrássy Gyula életének egy-egy eseményére utaltak (Ferenc József koronázásától a berlini kongresszusig). A szobrot a Kossuth-híd építése miatt lebontották (1945-ben), a talapzat egy részéből faragták ki József Attila emléktábláját (Budapest V. kerület József Attila utca, 1947-ben), bronz anyagát pedig a Sztálin-szobor készítéséhez használták fel. A szobor helyére József Attila szobra került (Marton László alkotása, 1980-ban). Szülőházát és a voloscai villát is emléktáblával jelölték meg. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa első elnökeként (1871–1890) a kezdeményezésére létrejött Sugár utat, érdemei elismeréseként már életében róla nevezték el Andrássy útnak (1886-ban és 1990-től ismét). Kétnyelvű emléktábláját az utca újra elnevezése évében helyezték el (az Andrássy út 2. számú házon, 1990. márc.-ban). Első politikai életrajzát Kákai Aranyos II. (= Ábrányi Kornél) írta meg (1878-ban), politikai beszédeit Lederer Béla gyűjtötte össze (megjelent: 1891–1893-ban). Később Wertheimer Ede három kötetes monográfiát írt róla (1910–1913). Születése századik évfordulóját országszerte megünnepelték, a Nemzetgyűlés az Országház kupolacsarnokában áldozott emlékének (az ünnepi beszédet gr. Apponyi Albert mondta, 1923. ápr. 29-én). Legismertebb, egészalakos képét Benczúr Gyula örökítette meg (olaj, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, 1884), egy portréját Tőketerebesen őrzik (Pállik Béla alkotása, 1894). Emlékére, a nemzetközi katonai kapcsolatok elmélyítése érdekében nyújtott kiemelkedő tevékenység elismeréseként a Honvédelmi Minisztérium (HM) Andrássy Gyula-díjat alapított (1999-ben, minden évben, máj. 21-én a Honvédelem Napján adják át; a plakett ifj. Szlávics László alkotása). Róla nevezték el – többek között – a bp.-i Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemet (a volt Festetics-palotában működik, 2002-től) és a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnáziumot (2008-ban).

Elismerés

Az Aranygyapjas Rend lovagja, a Szent István-rend nagykeresztese (1867).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013