Ráth György
jogász, történész, műgyűjtő
Született: 1828. május 6. Szeged
Meghalt: 1905. július 7. Budapest
Család
Testvére: Ráth Károly (1838–1902) gyáros és Ráth Mór (1829–1903) könyvkereskedő és -kiadó. F: melcsiczi Melcsiczky Gizella.
Iskola
A szegedi és a temesvári líceumban tanult, jogot hallgatott.
Életút
Az 1847. évi országgyűlésen a Csongrád vm.-i követek mellett írnok. A forradalom kitörése után Pesten, a Pénzügyminisztérium segédfogalmazója (1848), majd a pesti önkéntes zászlóalj tagjaként harcolt a szabadságharcban (1848–1849). A bécsi legfőbb ítélőszék magyar osztályán, majd a magyar udvari kancellárián fogalmazó (1853–1860), gr. Apponyi György országbíró és utódjainak elnöki titkára (udvari titkári rangban, 1860–1868). A pesti ítélőtáblánál r. bíró és a bp.-i ítélőtáblánál a telekkönyvi tanács elnöke (1868–1890), nyugdíjazták (1890). A Főrendiház tagja (1897–1905). Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum alapító igazgatója (1881–1886), főigazgatója (1886–1896). A Magyar Iparművészeti Társulat alapító tagja (1885-től), másodelnöke (1894–1904). A Nemzeti Szalon díszelnöke (1894–1905).
Jogászként számos, alapvető fontosságú jogi kézikönyvet írt és szerkesztett, ill. összeállította az új törvényhozás magyar és német jogi szakszótárát. Az 1861. évi országbírói értekezlet jegyzőjeként részt vett az ideiglenes törvénykezési szabályok megalkotásában. Az 1860-as–1880-as évek nagy tekintélyű jogászaként, mint számfeletti kir. táblai bíró különböző jogi kérdésekben a Hétszemélyes Tábla szakértő előadójaként is szolgált.
Bírói hivatása mellett a magyar művészeti élet szervezője, egyik legismertebb műgyűjtője volt. Tevékeny részt vállalt az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum szervezésében, amelynek elvállalta első igazgatói címét is. Igazgatóként megteremtette az intézmény szervezeti önállóságát, kialakította a tudományos feldolgozás és kutatás alapjait, kezdeményezte az első szakkiállításokat (1882: I. könyvkiállítás; 1884: I. ötvöskiállítás). A millennium idején megszervezte a Magyar Iparművészeti Társulat nagy kiállítását (1896), majd a párizsi világkiállítás alatt személyesen rendezte be a magyar iparművészeti csoport anyagát, egyúttal a nemzetközi szobrász zsűri alelnökeként is tevékenykedett (1900). Részt vett továbbá a torinói nemzetközi művészeti kiállítás (1902) és a St. Louis-i világkiállítás szervezésében is (1904). Művelődéstörténészként elsősorban a hitvitázó magyar irodalommal, Mátyás király könyvtárával, korvináinak kötési stílusaival foglalkozott. Tudományszervezőként kezdeményezte, majd szerkesztette az első átfogó, magyar nyelvű iparművészet-történeti munka megjelenését és kiadását (Az iparművészet könyve, 1902–1905).
Emlékezet
Korának egyik legjelentősebb műgyűjtője volt. Kezdetben metszeteket gyűjtött, később elsősorban festmények, antik tárgyak érdekelték. Gyűjteményének két legértékesebb egysége a képtára és a hungarikum-könyvtára volt. Könyvtárát 1895-ben az MTA Könyvtárára hagyta (halála után került végleg az MTA tulajdonába). Több ezer tárgyból álló iparművészeti kollekcióját bp.-i Városligeti fasor 12. sz. alatti villájában helyezte el. Iparművészeti gyűjteményét özvegye az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta azzal a kikötéssel, hogy a kollekció együtt marad, s az a múzeum kiegészítő részét alkotja (Ráth Múzeum név alatt). Ugyanakkor eladta az államnak a villát (ahol 1907-ben létrejött az Országos Ráth György Múzeum; 1951-ig állt fenn, akkor az értékes anyagot szétosztották a szakmúzeumok között). A mai városligeti Ráth György Múzeum elsősorban keleti művészeti kiállításoknak ad otthont, ill. a család restaurált ebédlőjében megnyílt a Ráth György-emlékszoba (1998-ban).
Elismerés
A Francia Becsületrend (középkeresztje, 1902), a Lipót-rend lovagkeresztje, a Szent István-rend kiskeresztje.
Szerkesztés
A szabadságharccal kapcsolatos élményeit Ráthkai György néven a Magyar Emléklapokban írta meg (1850-ben), Kossuth Lajos parlamenti beszédeit szintén Ráthkai György néven adta ki Karádfi Sándorral (= Szilágyi Sándor, történész; szintén 1850-ben). Az Iparművészet c. évkönyv szerkesztője Györgyi Kálmánnal, 1895–1896).
Főbb művei
F. m.: Kossuth parlamenti élete. Közli Karádfi és Ráthkay. (Pest, 1850)
Honvéd- és huszárélet anekdotákban. Ráthkay György néven. (Pest, 1850)
Betűrendes útmutató a Magyar-, Tótország, Szerb vajdaság és Temesi bánság számára – 1852-iki szept. 16-án – úgy az erdélyi fejedelemség számára – 1852-iki máj. 3-án – kibocsátott ideiglenes polgári perrendtartáshoz. Egy magyar–német jogi szótárral. (Pest, 1853)
Az 1853. évi jan. 1-je óta érvényes legújabb váltó- és csődtörvény… (Pest, 1853; 2. bőv. kiad. 1854; németül: 1853)
Gesetzbuch für Handel und Geverbe. I–II. köt. (Pest, 1853)
Német–magyar és magyar–német műszótára az új törvényhozásnak. I–II. köt. (Pest, 1853–1854)
Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. I–II. köt. (Pest, 1861)
A pannonhalmi Szent Benedek-rend nyomtatott imakönyvei a Bereviarium Monasticum behozatala előtt. (Bp., 1894)
Gradeczi Horváth Gergely és Lám Ambrosius Sebestyén hitvitája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1894)
Két kassai plébános a XVI. században. (Bp., 1895)
Egy magyar róm. kath. Rituale a XVI. századból. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1895)
Arragoniai János. (Bp., 1895)
Pilcz Gáspár és ellenfelei. (Bp., 1895)
Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1896)
Magyarországi könyvtáblák a történelmi kiállításon. Egy melléklettel. (Iparművészet, 1896)
A Korvina önálló könyvkötési stylusa. (Magyar Könyvszemle, 1897)
Az iparművészet könyve. A magyar iparművészeti társulat megbízásából szerk. 804 szövegképpel és 177 műmelléklettel. I–II. köt. (Bp., 1902–1905; hasonmás kiad. Szekszárd, 2002).
Irodalom
Irod.: R. Gy. régi magyar könyvtára. (Akadémiai Értesítő, 1905)
Radisics Jenő: R. Gy. emlékezete. (Magyar Iparművészet, 1905)
Lyka Károly: R. Gy. (Művészet, 1905)
Radisics Jenő: Az Országos R. Gy. Múzeum kalauza. (Bp., 1906)
Gelléri Mór: Ipartörténeti vázlatok. (Bp., 1906)
Radisics Jenő: Emlékbeszéd R. Gy.-ről. (Magyar Iparművészet, 1906)
Csányi Károly: R. Gy. (Literatura, 1928)
Faragó Ödön: Ki volt R. Gy.? (Műgyűjtő, 1928)
Végh Gyula: Megemlékezés R. Gy.-ről. (Magyar Iparművészet, 1928)
Kelecsényi Gábor: R. Gy. öröksége. (Budapest [folyóirat], 1987)
Horváth Hilda: Művészi otthonból múzeum. Az Országos R. Gy. Múzeum és sorsa. – R. Gy. és gyűjteményei. (Új Művészet, 1992)
Horváth Hilda: R. Gy. az Iparművészeti Társulat élén. (Ars decorativa, 1997; németül is)
Horváth Hilda–Kőszeghy Elemér: Ingó műemlékek jegyzéke. Iparművészeti Múzeum, Adattár. (Műemlékvédelmi Szemle, 1998)
Horváth Hilda: Egy magyar műgyűjtő és mecénás. R. Gy. (Bp., 1998)
Aus der Korrespondenz eines Kunsthändlers. Die Briefe von A. S. Drey an György Ráth. Kiadta, a bevezető tanulmányt írta Horváth Hilda. (Ars decorativa, 1999)
Horváth Hilda: Egy polgár a fasorból. R. Gy.-emlékszoba a Ráth-villában. (Szalon, 1999)
Horváth Hilda–Ferenczy Mária: R. Gy. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Horváth Hilda: Egy polgár hagyatéka. (Szalon, 2006)
Egy magyar polgár. R. Gy. és munkássága. Szerk. Horváth Hilda. Szerzők Rozsondai Marianne, Mravik László és Horváth Hilda. (Bp., 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
