Sándor Móric, szlavniczai és bajnai gróf

Született: 1805. május 23. Buda
Meghalt: 1878. február 23. Bécs
Temetés: 1878. április 30. Bajna
Temetési hely: Családi sírbolt

Család

Régi, Trencsén vármegyei katolikus nemesi családból származott, az előnévül is szolgáló Szlavnicára 1456-ban nyertek királyi adománylevelet. 1706. júl. 25-étől bárói, 1788. aug. 27-től grófi rangot kaptak. Sándor Móric nagyszülei: szlavniczai és bajnai gr. Sándor Antal (1734. febr. 17. Bajna–1788) cs. és kir. kamarás, a hétszemélyes tábla ülnöke, loósi és hédervári Viczay Eszter (1734. júl. 16. Hédervár–1794. aug. 30. Esztergom); muraszombathi, széchyszigeti és szapári gr. Szapáry Péter Ignác (1711–1796), hallerkői gr. Haller Julianna (1719–1759). Szapáry Péter Ignác és Haller Julianna fia: Szapáry János (1757–1815) fiumei kormányzó (1788–1791), Szerém vm. főispánja.

Sándor Móric szülei: Sándor Vince (1765. márc. 20. Esztergom–1823. aug. 17. Bécs) cs. és kir. kamarás, a bajnai, a biai, a bothi és a rárói uradalmak örökös ura, gr. Szapáry Mária Anna (1766. jún. 7. Pest–1819. máj. 31. Pest) csillagkeresztes hölgy.

Testvérei: Sándor Erzsébet (1793. nov. 4. Bécs–1829. ápr. 23. Bécs), gr. Dezasse Antal (1788. dec. 12. Bécs–1853. jan. 7. Nagyszombat) cs. és kir. kamarás felesége; Sándor Matild (1798. márc. 31. Bécs–1804. nov. 11. Buda) csillagkeresztes hölgy, buzini gr. Keglevich Gábor (1784. szept. 19. Pest–1854. jún. 16. Egreskáta) cs. és kir. kamarás, Nógrád vm. főispánja felesége és Sándor Vilma (1801. szept. 5. Bécs–1864. jan. 20. Bécs) tolnai gr. Festetics Albert János (1786. szept. 22. Bécs–1869. febr. 8. Bécs) főudvarmester, valóságos belső titkos tanácsos felesége.

Felesége: 1835. febr. 8.–1861. nov. 17.: Metternich Leontine (1811. jún. 28. Bécs–1861. nov. 17. Bécs. Temetés: 1861. nov. 22. Bajna) csillagkeresztes palotahölgy, hg. és gr. Klemens Wenzel Nepomuk Lothar von Metternich (1773. máj. 15. Koblenz–1859. jún. 11. Bécs) osztrák kancellár leánya.

Gyermekei, leánya: Sándor Paulina (1836. febr. 26. Bécs–1921. szept. 28. Bécs), Metternich Richárd (1829. jan. 7. Bécs–1895. márc. 1. Bécs) nagykövet, az aranygyapjas rend lovagja felesége. Gyermekkorában elhunyt fia: Sándor Leó (1837. okt. 16. Bécs–1843. máj. 15. Bécs. Temetés: 1843. máj. 20. Bajna). Metternich Richárd, Sándor Paulina édesanyjának féltestvére (!) volt. Sándor Móric halálával férfiágon kihalt a család grófi ága. Sándor Paulina leszármazottai a Metternich-Sándor, ill. a Sándor-Metternich kettős családnevet is használták, megkülönböztetésül a Metternich család többi ágától…

Iskola

Tanulmányait magánúton végezte, a német és a magyar nyelv mellett megtanult franciául, angolul és olaszul, kiválóan zongorázott, stájer népdalokat is komponált. Apja váratlan halála után nagykorúsították és átvette birtokai irányítását.

Életút

Mint vakmerő lovas, úszó és vadász szerzett magának hírnevet. Híres lovasbravúrokat mutatott be (1822: Pest, Nagy Híd utca [ma: Deák Ferenc utca]; 1825: Pozsony, az országgyűlés megnyitása tiszteletére; 1837: a Bécs Bajna közötti 310 km-es távolságot 31 óra alatt tette meg stb.), ill. több jelentős lovas akadályversenyt nyert Angliában. Az 1820-as évek főúri köreinek és a reformkori Pest népszerű alakja volt, személyiségét és gr. Széchenyi Istvánnal történt fogadásait legendák övezték. Széchenyi mellett sokat tett a magyarországi lóversenyzés megteremtéséért. Széchenyi naplója szerint Sándor Móric javasolta a Pestet Budával összekötő hidat is.

Lovas tehetsége szenvedélyévé vált, és mindent feláldozott érte. Eladta nagyanyja hozományát, a Győr vármegyei Ráró birtokot, majd 1831-ben az apja által épített híres budai Sándor-palotát is áruba bocsátotta (így került az az olasz eredetű Pallavicini család tulajdonába). Lovas produkciói okozták vesztét is. Linznél (1850), egy lovas vágta közben kiesett a kocsijából, és súlyosan beütötte fejét. Valószínűleg ez a súlyos fejsérülése okozta elméje későbbi elborulását. Előbb a prágai, majd a döblingi elmegyógyintézetben kezelték, Bécsben hunyt el, a pusztagyarmati családi sírba temették. Végrendeletében – több részletben – összesen 19 500 koronát hagyott a Magyar Tudós Társaságra (1860-tól).

Emlékezet

Sándor Móric Budán, a Sándor-palotában született. A telek, amelyen a Sándor-palota épült, 1803-ban került Sándor Vince tulajdonába. Az épület 1803–1805-ben Pollack Mihály és Johann Amann tervei alapján készült. Itt töltötte ifjúkorát, és innen indult nevezetes lovasmutatványaira Sándor Móric, az 1820-as évek népszerű magyar főura. A fogadásai miatt állandóan anyagi gondokkal küszködő gróf a palotát 1831-ben eladta a Pallavicini-családnak, akiknek levéltárában számos, az 1810-es évekből származó rajzot és újabb leírásokat találtak a palotáról, ezeket később felhasználták a palota újjáépítéséhez. A Sándor-palota 2003-tól Magyarország mindenkori köztársasági elnökének rezidenciája és a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) székhelye. A Sándor család központja Bajnán volt, a kastély helyén eredetileg vadászlak és vadaskert volt. Az első átalakítást Sándor Antal végezte el, aki kúriává alakította át az egykori vadászlakot. Sándor Móric házassága előtt egy évvel újabb változtatásokat hajtott végre: a főúri lakhelyet 59 szobás kastéllyá építtette át. Móric gróf feleségével legszívesebben Bajnán tartózkodott, igen sok lovas bravúrja és fogadása is a kastélyhoz kötődik. Az „ördöglovas” emlékét a településen számos anekdota és dűlőnév is őrzi. Sándor Móric Budán és Bajnán kívül a legtöbb időt Bécsben töltötte, ott is volt egy palotája. Politikával nem foglalkozott, élte a gazdag magyarországi, aulikus főnemesek életét, s számos lovas bravúrt mutatott be a Práterben. Az egyik császári fogadáson ismerte meg Leontine-t, Metternich kancellár leányát.

 

Sándor Móric először 1828–1829-ben járt Angliában: több mint egy éven át utazott és szórakozott a csatornán túl. Különösen megragadta érdeklődését a fejlett angliai sport- és versenykultúra és az igen sok ipari és technikai újdonság. Néhány évvel később, 1833-ban visszatért Angliába, egy lovas falkavadászaton vett részt. Egyes vélemények szerint ottani lovas mutatványai után nevezték el ördöglovasnak: „That is not a man, that is a devil!” Ezzel a felkiáltással fogadták a házigazdák, amikor különleges attrakcióit megcsodálhatták. Sándor Móric életét átszőtték a legendák: egyetlenegy fogadást sem vesztett el, inkább saját életét kockáztatta, de nem hátrált meg, a legextrémebb fogadásokra is vállalkozott. A legyőzött kihívók között angliai és osztrák hercegek és főnemesek voltak. Különösen híres fogadásokat kötött Lichtenstein herceggel (= Franz von Liechtenstein, 1802–1887), akinek szintén híres versenylovai voltak. Valószínűleg csak legenda, hogy versenyre kelt egy gőzhajóval, hogy lovával átkelt a jeges Dunán – Budáról Pestre, hogy a császár megvadult lovait ő fékezte meg a Práterben stb. Az azonban igaz, hogy Sándor Móric maga javasolta egy Budát Pesttel összekötő lánchidat, egy ilyen híd hasznosságáról maga is személyesen meggyőződhetett Angliában (valamint már édesapja, Sándor Vince építtetett a Sándor-palotából kiinduló hosszú, hídszerű fedett folyosót a várszínházba…) Sándor gróf felesége Metternich (1773–1859) kancellár leánya volt. A kortársak fantáziáját megmozgatta ez a különleges szerelmi viszony. Egyes legendák szerint a kancellár ugyanarra az időpontra hirdette meg Leontine eljegyzését, amikor Móric gróf egy másik estélyen Bécsben mulatott. Miután értesült a szerelmes gróf erről, vágtában, rekordidő alatt tette meg a Bécs–Buda közötti utat. Más anekdoták szerint Leontine szökött meg otthonából Bécsbe, s miután így „kompromittálta magát”, Metternich kénytelen volt beleegyezni az esküvőbe…

 

Sándor Móric gróf 1850-ben, Linzben, kizuhant vágtató kocsijából, s fejjel egy vaskorlátnak esett. Súlyos agyrázkódást szenvedett, ám akkor azt hitte hamar meggyógyul. Néhány hónap múlva, Bécsben, a helyi Lovar Egyletben (azaz Jockey Clubban), egy fogadás során, érthetetlenül kezdett el beszélni, majd dührohamot kapott, tört-zúzott. Kezét lábát megkötözték, úgy vitték a bécsi Sándor-palotába. A prágai és a döblingi elmegyógyintézetben kezelték, jóllehet voltak még tiszta pillanatai, de élete utolsó 28 (!) éve nagy részét „csendes tompultságban” töltötte. Bécsi palotájában (Seilerstätte 21.) hunyt el, a gyászszertartást Bécsben tartották. A koporsót Bécsből hajóval vitték Esztergomig, onnan gyászkocsi vitte tovább a családi sírbolthoz (1878. márc. 3-án). A bicskei (bajnai) temetőben nyugodott, 1879. szept. 22-én azonban a család, maradványait exhumáltatta, és eltemettette a gyarmatpusztai (ma: Gyermely település része), eredetileg 1774-ben emelt, de 1879-ben sírkápolnává átalakíttatott családi kápolnába. Itt nyugszik még – Sándor Móricon kívül – felesége Sándor-Metternich Leontie és ötéves korában elhunyt fiuk, Sándor Leó is. Sándor Móric halálával kihalt a gróf Sándor család férfi ága.

 

Johann Erdmann Gottlieb Prestel (1806–1858) Sándor Móric legszűkebb környezetéhez tartozó müncheni festőművész, maga is szenvedélyes lovas volt, aki végigkísérte Sándor gróf lovas bravúrjait. A gróf által accidentsnek nevezett különleges mutatványokból 300 képet rajzolt meg, és ezekből albumot is összeállított (Sándor Album címmel, 1858-ban). Sándor Móric különös személye nemcsak a kortársakat foglalkoztatta. Vörösmarty Mihály verset írt róla, Jókai Mór és Krúdy Gyula kisebb írásain kívül regényt írt róla Barsi Ödön és Lestyán Sándor is. Kálmán Imre operettet komponált életéről (Az ördöglovas címmel, bemutatta a Theater an der Wien 1932. márc. 10-én). Ördöglovas a címe Hamza D. Ákos filmjének is (1944; a főszereplő Benkő Gyula).

Elismertség

Az Állat-Tenyésztő Társaság alapító tagja. 

A Nyolcz évű díj egyik alapító tagja (1829–1836), a Gróf Sándor Billikom megalapítója. 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019