Thék Endre, nemes
nagyiparos
                Született: 1842. november 3. Orosháza        
                        Meghalt: 1919. június 8. Balatonfüred        
                        
Család
Apai ősei Angliából vándoroltak be Magyarországra. Sz: Thék András, Urszuly Mária. F: 1. 1872–1892: Morbitzer Antónia (†1892). 2. 1901-től: Kleineisel Ilona.
Iskola
Asztalosnak tanult Orosházán Daubner Pál asztalosmesternél (1855–1859), majd mint céhlegény, vándorlása idején az Osztrák Birodalom területén dolgozott (több helyen, 1859–1860-as évek eleje), szakmai gyakorlatot Párizsban szerzett (1860-as évek– 1867).
Életút
	                 Hazatért Magyarországra (1867-ben), Pesten telepedett le, asztalosként dolgozott (1867–1872), majd a Józsefvárosban (VIII. kerület) önálló műhelyt nyitott (1872). Később megvásárolta Tauszig József üzemét (az Üllői út és a mai Leonardo da Vinci utca sarkán), amelyet korszerű, nagy bútorgyárrá fejlesztett (1885-től; 1890-től zongoragyártásra is berendezkedett; az 1910-es években vállalata már 400 munkást foglalkoztatott). Gyára, halála után részvénytársasággá alakult (1924-ben).                                    
            A Pátria Szabadkőműves Páholy tagja (1901-től), helyettes főmestere (1906–1909). Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1876–1906 és 1912–1918).                                    
            A magyar nagyüzemi bútorgyártás megteremtőjeként a műbútor-asztalosság kézműves hagyományait szerencsésen ötvözte a nagyüzemi termeléssel. ő készítette el – többek között – az Országház miniszterelnöki rezidenciájának berendezéseit, az átépített budai Várpalotában a Szent István-terem faburkolatát és bútorzatát (ezeket a bútorokat az 1900. évi párizsi világkiállításon is bemutatták). Bútorgyára tervezte továbbá a budai Andrássy-palota berendezéseit, a belsőépítész Rippl-Rónai József volt, aki nemcsak bútorokat, hanem kerámia- és üvegtárgyakat is tervezett. Vagyonából Lontó községben (Hont vm.) palotát vásárolt (1896), amelyet művészi ízléssel restauráltatott. Kastélyában gazdag könyvtárat is kialakított, a kastély termeit Mátyás- és Zsigmond-kori kőfaragványokkal, festményekkel, valamint régi velencei műtárgyakkal díszítette. Híres volt jótékonykodásáról Orosházán tanoncotthont alapított, örökösei 50 000 koronát hagytak az MTA-ra (1920–1921-ben).                    
Emlékezet
Orosházán még életében utcát neveztek el róla (1913-ban). Budapesten, az Óriás utcában lakott, amelyet halála után róla neveztek el (Thék Endre utca, 1928-ban; 1952-től Leonardo da Vinci utca; emléktábláját is elhelyezték 1930-ban, a táblát az utca átkeresztelésekor eltávolították). Az Országos Iparegyesület és a Kereskedelmi Iparkamara tiszteletére Thék-emlékérmet adott ki (Telcs Ede alkotása, 1930-ban). Orosháza emlékére Thék Endre-díjat alapított (2009-ben).
Elismertség
Az Országos Iparosegyesület alelnöke.
Elismerés
Orosháza díszpolgára (1908).
Főbb művei
F. m.: Th. E. önéletrajza. (Magyar Ipar, 1919).
Irodalom
Irod.: Th. E. emlékezete. (Építő Ipar, 1919)
 Vadas József: A magyar bútor 100 éve. (Bp., 1992)
 Vadas József: Th. E. (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1992)
 Lovay Zsuzsanna: Th. E. szerepe a budai királyi palota Szent István termének berendezésében. (Ars decorativa, 1997; angolul is)
 Lovay Zsuzsanna: A Thék-gyár bútorai a budai királyi palotában. (Tanulmányok Budapest múltjából, 2001)
 Vadas József: A „méltóságos” asztalos. Százhatvan éve született Th. E., a modern magyar bútoripar megteremtője. (Népszabadság, 2002. 255.).
        Szerző: Kozák Péter
        Műfaj: Pályakép
        Megjelenés: nevpont.hu, 2013