Várady Lipót Árpád
római katolikus püspök
Született: 1865. június 18. Temesvár
Meghalt: 1923. február 18. Kalocsa
Iskola
A szentesi gimnáziumban, a bp.-i egyetemen hittudományi karán (1882–1886), az Augustineum tagjaként a bécsi egyetemen tanult (1886–1888), pappá szentelték (1888. aug. 16.). hittudományi doktori okl. szerzett (1890).
Életút
A temesvári papnevelő intézet tanulmányi felügyelője és hittanára (1888–1890), egyúttal zsinati vizsgáló és a hittanárokat képesítő bizottság tagja (1889–1890). Püspöki szertartó és szentszéki jegyző (1890–1891), püspöki titkára (1891–1897). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) az I. (Katolikus) Ügyosztály vezetője (1897–1911); miniszteri osztálytanácsosi (1897–1902), majd miniszteri tanácsosi rangban (1902–1911). A csanádi székeskáptalan kanonokja (1899–1911), a győri egyházmegye püspöke (1911–1914; kinevezték: 1911. márc. 9.), kalocsai érsek (1914–1923). Pápai kamarás (1895-től), cikádori c. apát (1898-tól), sebenicói választott püspök (1902-től), apátkanonok (1902-től).
Sokat foglalkozott a külföldre szakadt magyarság nemzeti és egyházi (lelki) gondozásával, a kivándorlás kérdéseivel. 1904-ben a magyar kormány megbízta a bukovinai székelyek etnikai, vallási és társadalmi viszonyainak feltérképezésével. Bejárta Bukovinát, magyarországi és külföldi kikötőket, kezdeményezte a fiumei és a hamburgi kikötői magyar lelkészség megszervezését. Híres egyházi szónok volt, történeti írásaiban az egyház szociális feladatait vizsgálta, feldolgozta a szegényápolás történetét. Kalocsai érsekként ő koronázta meg az utolsó magyar királynét, Zitát (1916-ban). Egyházmegyéjében bőkezűen adományozott egyházi és emberbaráti célokra. Kalocsán rokkanttelepet létesített, közreműködött a budapesti Ostrom utcai kollégium és gimnázium létesítésében. Végrendeletében 300 000 koronát hagyott az MTA-ra (1923-ban).
Emlékezet
Emlékét Szentesen utca őrzi (1932-től). Portréját Éder Gyula festette meg (1935-ben; a Szent Anna Plébánia épületében látható).
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (r.: 1916). A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának tagja (1891-től).
Főbb művei
F. m.: A kongrua ügyről. (Bp., 1887)
A szegényápolás története Magyarországon. (Bp., 1887)
A kamatszedés erkölcsi jogosultsága. (Bölcsészeti Füzetek, 1888)
Egyházi beszéde Szt. Gellért vértanú, első csanádi püspök tiszteletére… (Bp., 1900)
Egyházi beszéde Magyarország ezredéves fennállásának emlékére… (Bp., 1901)
Széljegyzetek Timon Ákos „Magyar alkotmány- és jogtörténetéhez”. (Bp., 1904)
A népmissiók jelentőségéről és terjesztésük módjáról. (Temesvár, 1905)
Bevezető a nők lelkigyakorlatához. (Bp., 1906)
A párbérkérdésről. (Bp., 1908)
A kereszt az életben. (Magyar Állam, 1908)
Dante emlékezete. (Kalocsa, 1921)
Szociális irányelvek. (Bp., 1923)
Lonovics József római küldetése. (Bp., 1924).
Irodalom
Irod.: V. L. Á. (Vasárnapi Ujság, 1911)
Beresztóczy Miklós: A VKM Katolikus (I.) Ügyosztályának története. 1867–1947. (Bp., 1947)
Hargitay Gábor: A kalocsai érsekség a politikai katolicizmus szolgálatában. 1911–1942. (Bács-Kiskun megye múltjából, 1981)
Makkai Béla: Magyarsággondozás Bukovinában. (Kisebbségkutatás, 2000).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
