Bellosics Bálint
etnográfus, pedagógus
Született: 1867. október 10. Rédics, Zala vármegye
Meghalt: 1916. január 15. Baja, Bács-Bodrog vármegye
Család
Sz: Bellosics János kisbirtokos, Péntek Katalin. Apja poláncsi vend családból származott, bérlő volt Alsólendván, majd a Szapáry- uradalom jószágigazgatója lett (Csendlakon, Vas vm.). Négyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb. F: 1893-tól Bartsch Flóra (†1957), Bartsch Samu tanítóképző-intézeti igazgató leánya. Öt fia és egy leánya született. Fia: Báldy Bálint (1896–1971) Kossuth- díjas állattenyésztő, Báldy János okleveles gazda, Báldy László Baja város főkertésze, Báldy Imre agronómus, Báldy Pál honvédtiszt; leánya: Báldy Flóra tanítónő. (A család 1933-ban Báldyra magyarosított).
Iskola
A Budai Állami Tanítóképzőben tanult, Csáktornyán tanítói képesítést (1887), a bp.-i polgári iskolai tanítóképzőben magyar– történelem szakos polgári iskolai tanári okl. szerzett (1890), tanítóképző-intézeti tanári tanfolyamot (1891), Jénában szociológiai tanfolyamot végzett (1908).
Életút
A Bajai Állami Elemi Népiskola Tanítóképző Intézetének segédtanára (1892–1897), r. tanára (1897–1916) és az intézet igazgatója (1913–1916). Baja város törvényhatósági bizottságának tagja.
A bajai állami elemi iskolák gondnokságának tagja, a bajai Széchenyi Szövetség elnöke. A Bajai Kaszinó tagja.
Pedagógusként jelentős szerepet játszott az első magyarországi népfőiskola, a bajaszentiváni-sükösdi falugimnázium (= a parasztság továbbképzésének sajátos, téli, bentlakásos, két évfolyamos intézménye) létrehozásában (1914). Szoros kapcsolatot tartott fenn a Magyar Gyermektanulmányi Társaság vezetőivel, bekapcsolódott a 20. sz. elején indult, a magyarországi gyermekéletet vizsgáló kutatásokba: A gyermek a magyar néphagyományban (1903) c. műve elsőként igyekezett összefoglalni a magyar gyermekélet néprajzát. Igen nagy visszhangot kiváltó, újszerű szemléletű munkája a gyermekjátékokat társadalomnéprajzi és pedagógiai szempontból vizsgálta. Etnográfusként tárgyi és szellemi néprajzzal egyaránt foglalkozott, valamint tanulmányozta a magyarországi délszláv nemzetiségek (bunyevácok, sokácok, vendek, szerbek) és a magyarországi németek népi kultúráját. Rendszeresen végzett tárgyi gyűjtést, társadalmi gyűjtők részére útmutatót állított össze. Néprajzi olvasókönyvének kézirata a Néprajzi Múzeum adattárában található (Kis ethnographia, 1914). Tervei között szerepelt a Bajai Múzeum megalapítása, ezt váratlan halála akadályozta meg.
Emlékezet
A népfőiskolák rendszerét később, a két vh. között a falukutató mozgalom támogatta, Bellosics elveit különösen a sárospataki faluszeminárium karolta fel, amelynek élén Újszászy Kálmán és Szabó Zoltán állt. Baján hunyt el, fiával együtt közös sírban nyugszik a bajai Szent Rókus-temetőben. A síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben). Szülőfaluja a róla elnevezett művelődési házának falát (Bellosics Bálint Kulturális és Közösségi Ház; 2007. okt. 21.-étől) emléktáblával is megjelölte, de a zalaegerszegi Göcseji Múzeum falán is emléktábla őrzi emlékét. Baján utcát neveztek el róla; születésének 100. évfordulójáról a bajai Türr István Múzeum emlékkiállítással emlékezett meg (1967). Szobra a bajai Eötvös József Főiskola Pedagógiai Kara épületének bejáratában látható (Mészáros Gábor szobrászművész alkotása, 2004).
Elismertség
A Magyar Néprajzi Társaság tagja, választmányi tagja (1896-tól), a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat r. tagja (1906-tól), a Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesülete és a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat választmányi tagja.
Főbb művei
F. m.: Dancs Ádám életrajza. (Muraköz, 1888)
Bartsch Samu. (Baja, 1895)
A hetési faház. (Ethnographia, 1897)
A tanító és a néprajz. (Baja, 1899)
A szentivánnapi tűzugrálás. (Bajai Hírlap, 1901)
Halászó hetési ember. (Néprajzi Értesítő, 1902)
A gyermek a magyar néphagyományban. Adatok a magyar gyermek néprajzához. (Baja, 1903)
Sebestyén Gyula egyetemes története. Átd. Felméry Alberttel. I–II. köt. (Bp., 1906; 2. kiad. 1910–1911; III. köt. 5. kiad. 1911)
Útmutató a néprajzi tárgyak gyűjtésére. (Zombor, 1907)
Bács-Bodrog vármegye népei. Magyarok. Bunyevácok. (Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., 1909)
Fogazott élű sarló. (Magyar Nyelv, 1912)
Útmutató a néprajzi tárgyak gyűjtésére. Hasonmás kiad. Az utószót Szilágyi Miklós írta. (A Magyar Néprajzi Társaság reprint kiadványai. 4. Bp., 1992)
A gyermek a magyar néphagyományban. Adatok a magyar gyermek néprajzához. Hasonmás kiad. Az előszót Sztrinkó István írta. (Játéktörténeti füzetek. Kecskemét, 1998)
ford.: Járjatok be minden földet! Elb.-ek. (Nagykanizsa, 1899).
Irodalom
Irod.: Barcsai József: B. B. (A bajai m. kir. Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet Értesítője, 1915/16)
Kulcsár Péterné: B. B. levelei Herrmann Antalhoz. (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971)
Fehér Zoltán: Egy régi bajai néprajzkutató tanár, B. B. (Honismeret, 1985)
Sztrinkó István: Bátky Zsigmond levelei B. B.-hoz. (Cumania, 1986)
Fehér Zoltán: „A nemzeti szellem érvényesülését kívánjuk.” Emlékezés B. B.-ra, a bajai tanítóképző egykori igazgatójára. (Eötvös József Tanítóképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1987)
Sztrinkó István: Baja és környékének néprajza B. B. munkásságában. (Emlékkönyv a bajai múzeum 50. éves évfordulójára. 1937–1987. Baja, 1989)
Bálint Györgyné: B. B. Bibl. (Kecskemét, 1991)
Kőhegyi Mihály–Sztrinkó István: B. B. levelei Herrmann Antalhoz. (Cumania, 1992)
Bánáti Tibor: B. B. (B. T.: Bajai arcképcsarnok. Baja, 1996)
Dankó Imre: B. B.: A gyermek a magyar néphagyományban. (Honismeret, 1998)
Rácz-Fodor Sándor: B. B., a néprajzkutató tanár. (Honismeret, 2001)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. I. köt. A–Gy. (Újvidék, 2002)
Albertné Herbszt Mária: B. B., a magyarországi népfőiskolai mozgalom elindítója. (Bajai Honpolgár, 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
