Bálint Gábor, szentkatolnai

Született: 1844. március 13. Szentkatolna, Háromszék vármegye
Meghalt: 1913. május 26. Temesvár

Család

Testvére: Bálint Benedek (1860–1920) fametsző, grafikus, iparművész.

Iskola

Iskoláit Kézdivásárhelyen (1856–1857), Csíksomlyón (1857–1862), Marosvásárhelyen (1862–1863) és Székelyudvarhelyen végezte (1863–1865), majd a nagyváradi gimnáziumban éretts. (1867). Ekkorra már a latin és a görög nyelvek mellett tíz európai és keleti nyelvet ismert. A bécsi egyetemen jogot hallgatott, a Keleti Akadémián török és arab nyelvet tanult (1867–1868), a bp.-i tudományegyetemen jogi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott (1868–1871), a bp.-i tudományegyetemen a mandzsu, a mongol és a tatár nyelvekből magántanári képesítést szerzett (1875).

Életút

Megismerkedett Vámbéry Árminnal, akinek hatására érdekődése végleg az altájisztika, ill. a török és mongol nyelvek felé fordult. Vámbéry javaslatára elnyerte az MTA megbízását, hogy a magyar és a mongol nyelvek vélt rokonságának kérdését a helyszínen tisztázza. Először a Kazáni Tanítóképzőben a tatár nyelvet tanulmányozta. Összehasonlító vizsgálatokat folytatott a kazáni tatár és a török nyelvek között (1871. jún.–okt.). Asztrahánban a kalmük nyelvet vizsgálta, orosz–kalmük szótárt szerkesztett, átdolgozta a kalmük ábécéskönyvet. Igen jelentős kalmük néprajzi és népzenei gyűjtése, a világon először vizsgálta a kalmük népnyelvet (1871. okt.–1872. máj.). Szentpétervárott a mongol, a tunguz és a mandzsu nyelvek tanulmányozásával készült fel mongóliai útjára. Véleménye szerint a mongol nép a történeti hiungnu néppel megegyezik. (1872. jún.–1873. febr.). Szentpétervár után indult Mongóliába, ahol 155 napot töltött. A keleti mongol népnyelv és a mandzsu nyelv összehasonlító tanulmányozását végezte el, majd összevetette a magyar nyelvvel. Összegyűjtötte a mongolok születési, halálozási és házasodási szokásait. Tapasztalatai alapján élesen elutasította a magyar–finnugor nyelvrokonságot. (1873. ápr.–1874. febr.). Hazatérése után az MTA alkönyvtárnoka (1874–1879), a bp.-i tudományegyetem magántanára (1875–1877). Feldolgozta az észak-burját–mongol nyelvjárást és összevetette a khalkha, a csakhar és a kalmük nyelvekkel. Gr. Széchenyi Bélával újabb expedícióra indult: az indiai Bangalorban a dravida (tamil) nyelvet vizsgálta és megtanult japánul (1877). Szerinte jóval szorosabb az összefüggés a magyar és a tamil nyelvek között, mint a magyar és a finnugor nyelvek között. Hazatérése után a kirobbanó ugor-török háborúban durva, személyeskedő vitába keveredett a finnugor elméletet képviselő Budenz Józseffel és Hunfalvy Pállal. Miután nem nevezték ki a bp.-i tudományegyetemen ny. rk. tanárrá (1878), leplezetlenül kifejtette véleményét az MTA-ban található állapotokról (1879), majd elhagyta az országot. Kelet- és Ny-Európában, majd az arab gyarmatokon tolmácsként dolgozott (1879–1892), hazatérése után Szentkatolnán telepedett le (1892). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ural-Altáji Tanszékének ny. rk. tanára (1893–1897), ny. r. tanára (1897–1912). Utolsó expedícióján Zichy Jenőt kísérte el a Kaukázusban (1895).

Az eszperantó nyelv magyarországi úttörője, az első tanfolyam szervezője (Kolozsvár, 1897), továbbá az ido nyelv (= az eszperantó megreformálásával létrejött új mesterséges nyelv) első magyar népszerűsítője is (1907). Részt vett a római (1898) és a hamburgi (1902) nemzetközi orientalista kongresszuson. Élete végén több mint harminc nyelven beszélt. Számos altáji nyelvet ő ismertetett meg Nyugat-Európával, legtöbb összehasonlító nyelvészeti dolgozata ma is alapmű.

Emlékezet

Síremléke a kézdivásárhelyi ref. temetőben látható. Születésének 150. évfordulóján szentkatolnai megújított szülőházán emléktáblát helyeztek el (Vetró András alkotása, 1994) és emlékülést is rendeztek tiszteletére. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen is emléktáblát állítottak fel (szintén Vetró András alkotása, 1994).

Elismerés

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tb. doktora (1896).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013