Bálint Mihály
orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus
Bergsmann
Született: 1896. december 3. Budapest
Meghalt: 1970. december 31. Bristol, Nagy-Britannia
Család
Sz: Bálint (Bergsmann) Ignác, Berger Mária.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1920), a berlini tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1924), a manchesteri egyetemen Master of Sciences-fokozatot szerzett (1945).
Életút
Harcolt az I. vh.-ban, háborús érdemeiért több kitüntetést kapott (1914–1918). A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1924–1931), a berlini egyetem Belgyógyászati Klinika, majd az Állatorvosi Főiskola Szerves Kémiai Intézet tud. munkatársa (1931–1933). A bp.-i Pszichoanalitikai Intézet egyik megalapítója (1931), igazgatóhelyettese (1933– 1935), igazgatója (1935–1939). Nagy-Britanniába emigrált (1939), Manchesterben két klinika tanácsadó pszichiátere (1942–1945), a londoni Tavistock-klinika konzultáns pszichiátere (1950–1961); közben a cincinnati egyetem orvostudományi karán a pszichiátria vendégprofesszora (1957–1958). A londoni városi kórház orvos-pszichiátere és a Brit Pszichoanalitikai Intézet kiképző analitikusa (1961–1970).
Tud. pályafutásának kezdetén a különböző szervi betegségekben szenvedők pszichoterápiájával fogl., később érdeklődése a pszichoanalízis felé fordult. A pszichoanalitikus orvostudomány, a tud. pszichoanalízis és a modern neurózistan alkalmazásának egyik úttörője, megindította a gyakorló orvosok pszichoterápiai képzését, az ún. Bálint-csoportok megszervezője és a Bálint- módszer kidolgozója. Az 1930-as években kutatásai a szexualitás fejlődésére és az emberközi kapcsolatok kialakítására irányultak. Nevéhez fűződik az ún. megkapaszkodási elmélet továbbfejlesztése; Ferenczi Sándor szellemében az indulatáttétel követését tartotta a kontrollanalízis lényegének.
Elismertség
A Brit Pszichoanalitikai Társaság tud. titkára (1950–1953), elnöke (1968–1970); a Brit Pszichológiai Társaság Orvosi Szakosztályának titkára (1955–1957).
Elismerés
A római egyetem t. doktora.
Főbb művei
F. m.: Primary Love and Psycho-analytic Techniques. (New York, 1953)
The Doctor, His Patient and the Illness. (London, 1957; m. nyelven: Az orvos, a betege és a betegség. Sajtó alá rend. Gegesi Kiss Pál. Bp., 1961; új kiad.: 1990)
Problems of Human Pleasure and Behaviour. (London, 1957)
Thrills and Regressions. (London, 1959)
Psychotherapeutic Techniques in Medicine. Bálint Eniddel. (London, 1961)
The Basic Fault. Therapeutic Aspects of Regression. (London, 1968; m. nyelven: Az őstörés. A regresszió terápiás vonatkozásai. Bp., 1994)
Focal Psychotherapy. Ornsteinnel, P. H.-val, Bálint Eniddel. (London, 1972).
Irodalom
Irod.: Sapir, M.: La formation psychologique du médicin. A partir de Michael Balint. (Paris, 1972)
Hermann Imre: Megemlékezés B. M.-ról. (Orvosi Hetilap, 1974)
Faure, F.: La doctrine de Michael Balint. (Paris, 1978)
Madarewicz, J. A.: Itinéraire d’’une absence de Groddeck a Balint, l’’émergence de la psychosomatique. (Paris, 1979)
L’’experience Balint: histoire et actualité. Sajtó alá rend. Missenard, A. (Paris, 1982)
Schnell Endre: B. M. munkássága és jelentősége az általános orvoslásban. (Medicus universalis, 1986)
Nemes Lívia: A szeretet pszichológiája Hermann Imre és B. M. felfogásában. (Pszichológia, 1990)
Cloitre, Maryline: A magyar tárgykapcsolati elméletek hatása az amerikai interperszonális pszichológiára. (Thalassa, 1993)
Schnell Endre: B. M. munkássága és jelentősége a hazai orvoslásban. (Végeken, 1993)
Miben látom B. M. és Selye János munkásságának elméleti és gyakorlati jelentőségét a mai orvostudomány területén? Szerk. Szendi Gábor. (Bp., 1995)
Haynal André: Viták a pszichoanalízisben. Freud, Ferenczi, Bálint. B. M. měveinek bibliográfiájával. (Bp., 1996).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013