Bányai János
geológus, mineralógus, paleontológus
1905-ig Binder
Született: 1886. november 6. Kézdivásárhely
Meghalt: 1971. május 13. Székelyudvarhely
Iskola
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen Szádeczky Kardoss Gyula tanítványaként természetrajzot hallgatott, majd Bp.-en polgári iskolai tanítóképzőt végzett (1908) és a bp.-i tudományegyetemen természetrajz szakos tanári okl. szerzett (1908). A jénai egyetemen és a berlini bányászati akadémián földtani előadásokat hallgatott (1912–1913).
Életút
A székelykeresztúri tanítóképző intézet (1916–1931), a székelyudvarhelyi gimnázium r. tanára (1931–1947); közben meghívást kapott Kaliforniába az ottani sós források szakvéleményezésére (1926).
A Székelyföld földtani viszonyaival, ásványkincseivel és gyógyvízforrásaival fogl. Élete egyik fő műve a Székelyföld ásványvíztérképe, amely kb. 2000 forrást tartalmaz. Az őslénytant számos új faj felfedezésével gazdagította: korábban ismeretlen tengeri mészalga kövületére bukkat, új diatoma (= kovamoszat) fajra bukkant, amelyet róla neveztek el (Amphora Bányaiana). Számottevőek voltak ősnövénytani kutatásai is, amelyek alapján megírta a Székelyföld paleobotanikáját. Értékes felszínalaktani vizsgálatokat végzett és több új felismerésre jutott a Szent Anna-tó és a Gyilkos-tó keletkezéséről, az alsórákosi bazaltkitörésekről, ill. a torjai Büdös-barlangról. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum fennállásának 50. évfordulóján, 1929-ben tartott jubileumi tudományos ülésszakon indította el, majd szervezte a minden év nyarán rendezett Hargita- expedíciókat, amelyeken a Székelyföldet megismerni és kutatni akarók (tudósok, egyetemi hallgatók és természetbarátok) vettek részt. Az 1940-es évek elején megbízták az Orbán Balázs Borvízkutató Intézet megszervezésével, amelynek felállítását azonban a Székelyföld Romániához való visszakerülése megakadályozta.
Emlékezet
Új diatoma (= kovamoszat) fajra bukkant, amelyet róla neveztek el (Amphora Bányaiana). Hagyatékát a Székelyudvarhelyi Múzeum őrzi, ahol emlékszobáját is kialakították.
Szerkesztés
A székelyudvarhelyi Székelység c. tudományos ismeretterjesztő folyóirat alapító szerkesztője (1931–1944).
Főbb művei
F. m.: Udvarhely vármegye iszapforrásai. (Erdélyi Múzeum, 1932)
A Székelyföld hasznosítható ásványi anyagai. (Erdélyi Múzeum, 1933)
A székelyföldi ásványvizek. (Kolozsvár, 1934)
A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai. (Kolozsvár, 1938)
Gyilkostó. (Székelyudvarhely, 1938)
A Székelyföld írásban és képben (Kolozsvár, 1941)
A Székelyföld paleobotanikája. (Kolozsvár, 1942)
A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványkincsei. (Bukarest, 1957)
A Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések. (Bukarest, 1957).
Irodalom
Irod.: Csiky Gábor: B. J. (Hidrológiai Tájékoztató, 1971)
Kónya Ádám: B. J. (Földrajzi Közlemények, 1971)
Ádám László: B. J. (Földrajzi Értesítő, 1972)
Kisgyörgy Zoltán: B. J. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1973)
Vofkori László: B. J. tudományos hagyatéka. (Művelődés [Bukarest], 1974)
Csiky Gábor: B. J., a Székelyföld kutatója és hűséges fia. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1985/86).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
