Bálint Sándor

Született: 1904. augusztus 1. Szeged
Meghalt: 1980. május 10. Budapest

Család

Paprikatermesztő törpebirtokos parasztcsaládból származott. Sz: Bálint Sándor, Kónya Anna. F: 1935-től Németh Sára tanítónő. Nevelt fia: Péter (1945).

Iskola

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1926), magyar–történelem szakos tanári okl. (1927), majd a Szegedi Tanítóképző Intézetben tanítóképző tanári okl. szerzett (1931), az Alföld néprajza tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1934), az irodalom (néprajz) tudományok kandidátusa (1962).

Életút

A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Néprajz Intézetének gyakornoka, tanársegéde (1930–1934), magántanára (1934–1944), c. ny. rk. tanára (1944); egyúttal a r. k. tanítóképző intézet óraadó tanára (1931–1936), helyettes tanára (1936–1940), r. tanára (1940–1944). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen a szellemi néprajz előadó tanára (1939–1940). A II. vh. után a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK Néprajz Tanszék ny. rk. tanára (1944–1947), ny. r. tanára (1947–1952), egy. tanára (1952–1965) és a tanszék vezetője (1947–1952 és 1957–1965), egyúttal a BTK dékánhelyettese (1948–1949); közben a professzori szolgálat alól felmentették, ekkor a szegedi egyetemi könyvtár tud. kutatója (1951–1956).

Mivel a szovjet csapatok bevonulását követően is katedráján maradt, a nyilasok távollétében (in effigie) halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. A II. vh. után a Pálffy József vezette Keresztény Demokrata Néppárt, ill. a Demokrata Néppárt (DNP) szegedi szervezetének alapító tagja, az országos választmány tagja (1945), a pártszakadás után Barankovics Istvánhoz csatlakozott. Az 1945. nov.-i nemzetgyűlési választásokon – mivel a DNP önálló pártként nem indult – az FKgP Csongrád-Csanád választókerületi listáján szerzett mandátumot (1945–1947), de már dec.-ben bejelentette a parlamentben, hogy attól kezdve a DNP-t képviseli. Az 1947. aug.-i választásokon pártja országos lajstromának első helyén jutott be a parlamentbe, 1948. dec.-ben lemondott mandátumáról, és visszavonult a politikától. Rendszerellenes izgatás koholt vádjával (többek között Méray Tibor Nagy Imre- könyvének terjesztése miatt) 6 havi (3 évre felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélték (1965).

A magyar néprajztudomány kiemelkedő tudósaként elsősorban Szeged és környéke, a szegedi nagytáj népének életével, szokásaival, hagyományaival, művelődéstörténetével fogl. Több alapvető jelentőségű monográfiát írt a lakodalmi szokásokról, a búcsújárásokról, az évhez kapcsolódó népszokásokról, a nagyobb katolikus ünnepekről. Összeállította a Szegedi szótárt (1957). A magyar szakrális katolikus néprajz kutatása során vizsgálatát az egész magyar nyelvterületre és Kelet-Közép-Európára is kiterjesztette. Közlekedési baleset áldozata lett.

Emlékezet

Gyulay Endre megyéspüspök 2005. jan. 3-án hivatalosan is megindította a Vatikánnál boldoggá avatási eljárását. Szegeden, a Havi Boldogasszony-templom mellett, a Földmíves utcában avatták fel szobrát (Kalmár Márton alkotása, 1985), ill. mellszobrát elhelyezték a Szegedi Pantheonban is (a Dóm téren). A szegedi ferences templom 2005-ben avatott harangja az ő nevét viseli. A szegedi Pálfy u. 72. sz. alatti szülőháza emlékhely volt (lebontották, 2004-ben).

Elismerés

Ortutay Gyula-emlékérem (1988), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 1998).

Szerkesztés

A Korunk Szava és a Jelenkor c. radikális katolikus lapok (1936–1944) és a baloldali napilap, a Délmagyarország munkatársa (1941–1944). Tud. dolgozatai, néprajzi írásai elsősorban az Ethnographiában (1926–1979), a Népünk és Nyelvünkben (1926– 1934), az Izenetben (1934-től), az Új Életben (1934–1937), a Korunk Szavában (1937–1938), a Magyar Tanítóképzőben (1937– 1939), a Nouvelle Revue de Hongrie-ban (1937–1944), a Jelenkorban (1939–1944), a Katolikus Szemlében (1939–1944), a Magyar Kultúrában (1939), a Magyar Lélekben (1939), a Magyar Nyelvben (1939–1976), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1941), a Délmagyarországban (1942–1965), a Délvidéki Szemlében (1942–1944), az Erdélyi Iskolában (1942-től), a Kalangyában (1942–1943), a Magyarságtudományban (1942), a Sorsunkban (1942–1944), a Szegedi Hídban (1942–1944), a Nevelésügyi Szemlében (1943), a Regnum Egyháztörténeti Évkönyvben (1943), a Szegedi Népszavában (1945), az Új Emberben (1945–1980), a Délszigetben (1947), a Kortársban (1947–1969), a Magyar Technikában (1947), a Tiszatájban (1947–1980), a Magyar Nyelvőrben (1953–1979), a Vigiliában (1954–1980), a Néprajzi Közleményekben (1956-tól), a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében (1957– 1975), az Acta Universitatis Szegediensisben (1961–1963), a Jászkunságban (1961), a Művészetben (1961–1973), a Néprajzi Értesítőben (1968), a Teológiában (1968–1976), A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményeiben (1970–1973), az Orvostörténeti Közleményekben (1972–1974), a Cumaniában (1974–1978) és a Somogyi-Könyvtári Műhelyben jelentek meg (1976–1977).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013