Bethlen Miklós, bethleni gr.
honvédtiszt, színész, szerkesztő
Bolnai Miklós
Született: 1831. augusztus 18. Kolozsvár
Meghalt: 1899. május 21. Budapest
Család
Sz: Bethlen János, id. (1792–1851): politikus, nagybirtokos, uzoni gr. Béldi Rozália (1800–1836).
Iskola
Házitanítója Gyulai Pál volt, majd a kolozsvári református főtanodában tanult (1845–1848).
Életút
A forradalom és szabadságharc idején önkéntes 11. honvéd zászlóaljnál (1848. aug.–okt.), uo. hadnagy (1848. okt.–dec.), főhadnagy (1848. dec.–1849. márc.) és a 3. század parancsnoka (1849. márc.–aug.). A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után közlegényként besorolták az osztrák hadseregbe. Katonatisztként később még részt vett a porosz–osztrák háborúban (Jicinnél súlyosan megsebesült, 1866).
Az osztrák hadseregből történő (első) leszerelése után Pesten élt, Egressy Gábortól színészetet tanult (1850-es évek eleje). Bolnai Miklós álnéven a pesti Nemzeti Színház színésze (1854–1859); közben a hamburgi társulat művésze (1856–1857). Színészként Antoniusként debütált (1854. okt. 9-én), majd eljátszotta a Hamletet is (1854. okt. 30-án), nagy sikerrel lépett fel Kolozsvárott (1855. jan.), majd Hamlet címszerepében Hamburgban is fellépett (természetesen német nyelven, 1856. nov.). Párizsban telepedett le (1859), hogy színi tanulmányait tökéletesítse: a Conservatoire-ban szavalást tanult, s valószínűleg színészi okl. is szerzett (s a párizsi színházban is fellépett, 1859–1862). Írásaiban később is gyakran foglalkozott a magyar színművészet helyzetével, jövőjével. Javasolta, hogy a vagyonos családok álljanak a magyar színházi kultúra fejlesztése mellé, s nem csak anyagilag. Véleménye szerint, ha a magyar arisztokrácia gyermekei nagy számban választják a színészi pályát ez nagy mértékben javítaná a színészek társadalmi elfogadottságát, emelné presztizsüket. Elsők között vetette fel továbbá egy színészeti iskola felállításának fontosságát.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben (= Fiumei út) nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Szerkesztés
Hazatérése után Pesten a Magyar Sajtó c. lap szerkesztője, egyúttal a bécsi sajtóiroda munkatársa (1862–1866). Az Ungarische Monatschrift (1867–1869), a Diplomatische Wochenschrift szerkesztője (1868–1871), a Honvéd, ill. a Polgár és Honvéd főmunkatársa (1869–1872). A Budapesti Hírlap (1890–1897), a Pesti Napló (1893–1899) és a Hazánk rendszeres tárcaírója (1897– 1899). Írásai még – többek között – a Honderű (1847), a Pesti Divatlap (1848), a Marczius Tizenötödike (1848), a Hölgyfutár (1856), a Nefelejts (1861), a Nővilág (1861), a Koszorú (1863), a Budai Lapok (1863), a Fővárosi Lapok (1864), az Arad és Vidéke (1887– 1890), a Magyarság (1889), a Vasárnap (1890), az Egyetértés (1892), a Politikai Hetiszemle (1895), a Rendőri Lapok (1898) és a Vasárnapi Ujság hasábjain jelentek meg (1898–1899).
Főbb művei
F. m.: Angyal Bandi és Szép Juliska. Népszínmű. (Kolozsvár, 1846)
Színházi naptár az 1857. évre. Szerk. Dobsa Lajossal, Tóth Kálmánnal. (Pest, 1856)
A magyar színészetről. (A Nemzeti Színház emlékkönyve. Szerk. Jakab István. Kolozsvár, 1857)
A magyar kérdés európai szempontból. (Pest, 1863)
A birodalom súlypontja Budán. (Pest, 1864)
Ein Wort an Deák. Politikai röpirat. Nikolaus Bethlen néven. (Wien, 1865)
A történelem regénye. Jellem és korrajzok. 1846–1886. Ifj. B. M. néven. (Bp., 1888)
Divatos erkölcsös. Naturalisztikus dráma. (Bp., 1890)
Múlt és jelen. Régi levelek és divatos erkölcsök. (Bp., 1896).
Irodalom
Irod.: Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. (Bp., 1927)
Bartha Katalin Ágnes: Színházi szerepvállalás és önazonosság. Ifj. gr. B. M. (Symbolon, 2007)
Bartha Katalin Ágnes: XIX. századi erdélyi Shakespeare. Magyar recepcióváltozatok. PhD-értek. (Kolozsvár, 2007).
Megjegyzések
MÉL I. és UMÉL I. Szinnyei és Lukinich alapján téves életrajzi adatokkal!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013