Bogdánfi Sándor
író, szerkesztő, műfordító
Fenyő Árpád
                Született: 1912. november 26. Budafok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye        
                        Meghalt: 1987. január 26. Újvidék, Jugoszlávia        
                        
Iskola
Iskoláit Versecen végezte, a Belgrádi, majd a Zágrábi Egyetemen jogot hallgatott (1931–1936), oklevelet nem szerzett.
Életút
	                 Első írásai a szabadkai őrtűzben és a Naplóban jelentek meg (1932-től). Magyarországon élt, Budapesten, az illegalitásban levő jugoszláv antifasiszta bizottság tagjaként tevékenykedett (1941–1944). A II. vh. után bekapcsolódott a jugoszláv katonai delegáció munkájába (1945), a bp.-i Jugoszláv Klub titkára (1945–1947). A bp.-i délszláv kisebbségi lap, a Narodne novine munkatársa. Jugoszláviába való visszatérése után az újvidéki Magyar Szó újságírója (1947 dec.–1949), majd az Újvidéki Rádió külpolitikai szerkesztője (1949–1957), a Buksi c. gyermeklap főszerkesztője (1957–1962), egyúttal a Dolgozók c. hetilap főszerkesztője, ill. felelős szerkesztője (1958–1964 és 1972–1980). A Magyar Szó Kilátó c. mellékletének szerkesztője (1971).                                                
            Első versei és prózai művei a szabadkai őrtűz c. lapban és zágrábi horvát lapokban jelentek meg, első drámáját a szabadkai Népszínház mutatta be (Vass Péter, 1951). Legjellemzőbb műfaja azonban az aforizma és a humoreszk, ill. az irodalmi paródia volt (Se füle, se farka, 1959; Sirodalmunk könyve, 1970; Magyar sirodalom, 1976). Humoreszkjei elsősorban a társadalmi élet, s a sajátos vajdasági kisebbségi lét ellentmondásait, a bürokrácia rövidzárlatait, egyéb torz jelenségeit állítja pellengérre. Aforizmáit a Magyar Szóban Foszlányok címmel kezdte el közölni (saját magát is kigúnyolta Foszlányfi Sándor néven), sajátos műfaja volt a bökversnek és az aforizma egy különös változata, a Katastrófa. Műfordítóként kortárs jugoszláv irodalmat tolmácsolt, ill. Tito összes műveinek hivatalos fordítója volt; valamint lefordította John Reed híres dokumentumkönyvét (Tíz világrengető nap címmel, 1954).                    
Emlékezet
A Magyar Szó c. vajdasági napilap fennállásának 10. évfordulóján élőújságot szervezett: 49 vajdasági magyar települést járt be egy szerkesztőségi csoport élén (1954). A szatirikus politikai műsor konferansziékból, rögtönzésekből és helyi villámtréfákból állt, s igen nagy sikert, kisebb politikai vihart is kavart.
Elismerés
Neven-díj (1971), Svetozar Markovic Toza Újságírói Díj (1980).
Főbb művei
F. m.: Új fény. Színmű. (Színpadunk. 42. Noviszád, 1950; bem.: Vass Péter címmel, 1951)
 Se füle, se farka. Humoreszkek. (Vidám Könyvtár. 1. Noviszád, 1959)
 A nagy kaland. Ifj. reg. (Novi Sad, 1961)
 A világ dióhéjban. Aforizmák, félperces novellák. Vál., az utószót írta Major Nándor. Ill. Szeles Károly. (Novi Sad, 1968)
 Ember a Holdban. Humoreszkek, novellák, karcolatok. (Újvidék, 1969)
 Egy merénylő vallomása. Reg. (Újvidék, 1969; szerb nyelven: Beograd, 1973)
 Sirodalmunk könyve. Paródiák. Dormán László fotókarikatúráival. (Újvidék, 1970)
 Hallgatni nem arany. Aforizmák. Ill. Szeles Károly. (Újvidék, 1971; szerb nyelven: Novi Sad, 1972)
 Óriások. Ifj. reg. Ill. Lukic, Jovan. (Újvidék, 1971)
 Angyalok játszanak. Reg. (Jugoszláviai magyar regények. Újvidék, 1974)
 Magyari sirodalom. Paródiák. Ill. Kaján Tibor. (Újvidék, 1976)
 Minden – és még valami. Aforizmák, humoreszkek. Ill. Szeles Károly. (Újvidék, 1980)
 Szeretném, ha nevetnének. Bökversek, humoreszkek, paródiák, novellák, karcolatok. (Újvidék, 1982)
 Éjszakák. Erotikus novellák. (Újvidék, 1986)
 színművei a Szabadkai Népszínházban: Vass Péter. (bem.: 1951)
 Bűnösök. (bem.: 1974)
 ford.: Romac, P.: Szökés a börtönből. Emlékezések. (Noviszád, 1952)
 Reed, John: Tíz világrengető nap. (Noviszád, 1954)
 Domanovic, Radoje: Kínlódia. Szatirikus elb.-ek. Ford., az utószót írta. (Novi Sad, 1961)
 Tito: Beszédek és cikkek. I–XV. köt. (Novi Sad, 1961–1971).
Irodalom
Irod.: Majtényi László: Vass Péter. B. S. színműve a szabadkai magyar színházban. (Híd, 1951)
 Guelmino Sándor: Foszlányos kötet. (Magyar Szó, 1972. jan. 15.)
 Bori Imre: Egy merénylő vallomása. (B. I.: Fejezetek irodalmunk természetrajzából. Újvidék, 1973)
 Bognár Antal: Angyalok játszanak operettet. (Új Symposion, 1974)
 Vajda Gábor: Travesztiák vagy paródiák. (Magyar Szó, 1977. jún. 18.)
 Dér Zoltán: Kritikus csörgősapkában. (D. Z.: Szembesülések. Szabadka, 1979)
 Csorba Béla: Foszlányfi Sándor Dalton-városban. (Új Symposion, 1982)
 Juhász Géza: Harc a gúny fegyverével. (Üzenet, 1982)
 Utasi Csaba. Siralmas sirodalom. (U. Cs.: Vonul, ha illőn. Újvidék, 1983)
 Juhász Géza: Mások modorában saját mondanivaló. (J. G.: Múltunk és jelenünk az irodalomban. Újvidék, 1983)
 Hornyik Miklós: Mindennapi paráznaságaink. (Magyar Szó, 1986. aug. 31.)
 Juhász Géza: „Az írásban láttam az életem célját.” Tíz éve hunyt el B. S. (Magyar Szó, 1997. jan. 25.)
 Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
 Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon. (Újvidék, 2001)
 Kalapis Zoltán: B. S. (Életrajzi kalauz. 1. A–Gy. Újvidék, 2002)
 Húsz éve nincs közöttünk. (Magyar Szó, 2007. jan. 31.).
        Szerző: Kozák Péter
        Műfaj: Pályakép
        Megjelenés: nevpont.hu, 2013