Dohy János
állattenyésztő, mezőgazdasági mérnök
1944-ig Göllner
Született: 1934. március 5. Debrecen
Meghalt: 2002. november 11. Budapest
Család
Nagyapja: Göllner János mezőgazdász. Sz: Dohy János (1905–1990) mezőgazdász, Székely Lujza zongoratanár. Testvére: Dohy Mária mezőgazdasági mérnök és Dohy Attila szakmunkás. Kétszer nősült. F: 1. Pogány Márta. 2. Marcsinyi Judit szerkesztő.
Iskola
A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban éretts. (1952), az Agrártudományi Egyetem (ATE) Állattenyésztési Karán állattenyésztő okl. szerzett (1957), az ATE-n doktorált (1963), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1968), doktora (1984). Az MTA tagja (l.: 1993. máj. 10.; r.: 1998. máj. 4.).
Életút
Az ATE Állattenyésztéstani Tanszék gyakornoka (1957), az Állattenyésztési Kutatóintézet Szarvasmarha-tenyésztési Osztályának tud. gyakornoka (1957–1958), tud. segédmunkatársa (1959–1962), tud. munkatársa (1962–1963). Az Állatorvos-tudományi Egyetem Állattenyésztéstani Tanszék egy. adjunktusa (1964), ösztöndíjas aspiránsa (1964–1967), tud. munkatársa (1967–1970), tud. főmunkatársa (1970–1972), egy. docense (1972–1974). A herceghalmi Állattenyésztési Kutatóintézet főigazgató-helyettese (1974–1975), a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tud. főmunkatársa (1976–1977), kutatási főigazgató-helyettese (1977-1980). Az Állatorvos-tudományi Egyetem (1980–1984), a GATE Állattenyésztéstani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1984–1990); közben a GATE tud. rektorhelyettese (1987–1990), a GATE Állattenyésztési Intézete igazgatója (1990–1995) és a Tudományos Továbbképzési Intézet dékánja (1993–1996).
Szarvasmarha-tenyésztéssel, szelekciós nemesítéssel és keresztezéssel, a biotechnika, ill. a biotechnológia állattenyésztésben való alkalmazásával foglalkozott. Új szelekciós paramétereket és indexet dolgozott ki és alkalmazott a szarvasmarha-nemesítés korszerűsítésére. A tejelő magyar tarka, a tejelő magyar barna és a hungarofríz szarvasmarhafajták társnemesítője. Az állattenyésztés távlati fejlesztését megalapozó kutatások résztvevője, témacsoport-vezetője (1975-től).
Elismertség
Az MTA IV. (Agrártudományok) Osztálya elnökhelyettese (1996–1999), elnöke (1999–2002). Az MTA Állattenyésztési és Takarmányozási Tudományos Bizottsága (1970-től), Mezőgazdasági Biotechnológiai Bizottsága és Genetikai Bizottsága tagja (1973-tól). A Doktori Tanács Állattenyésztési és Állatorvos-tudományi Szakbizottságának elnöke. A Magyar Genetikusok Szövetsége elnökségi tagja. Az Állattenyésztők Társasága elnöke (1992–1995). A New York-i Tudományos Akadémia tagja (1995-től), a Firenzei Akadémia l. tagja (2001-től). Az Európai Állattenyésztési Szövetség elnökségi tagja (1982–1988), az Amerikai Állattudományi Társaság tagja (1994-től), a Német Állattenyésztők Társasága t. tagja (1997-től).
Elismerés
A PATE díszdoktora (1994). Akadémiai Díj (1976), a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) aranykoszorús jelvénye (1978), Wellmann Oszkár-emlékérem (1979), Ujhelyi Imre-emlékérem (1980), Lónyay Menyhért-emlékérem (1994), Pro Re Rustica Promovenda Emlékérem (1995), Széchenyi-díj (1996), GATE Emlékérem (1999), Teichmann Vilmos-díj (2000), Debreceni Agrárfelsőoktatásért Emlékérem (2002), Tudással Magyarországért Emlékplakett (2002).
Főbb művei
F. m.: A szarvasmarhatartás nyitott istállóban. Témadokumentáció. (Bp., 1961)
A tehén néhány értékmérő tulajdonságának vizsgálata. Egy. doktori értek. (Gödöllő, 1963)
Keveréktakarmányok alkalmazása az állattenyésztésben. Témadokumentáció. Boda Imrével. (Bp., 1965)
A takarmányértékesülés, termelőképesség és termelési eredmény kapcsolata. Témadokumentáció. Szentmihályi Sándorral. (Bp., 1966)
A tejelő magyartarka keresztezési konstrukcióba tartozó R1 ivadékcsoportok néhány értékmérő tulajdonságának összehasonlító vizsgálata. Kand. értek. (Bp., 1967)
A világ szarvasmarhafajtái, értékelésük és nemesítésük. Horn Artúrral. (Bp., 1970)
Szarvasmarhatartás. Kézikönyv. Többekkel. (Bp., 1973; németül Berlin, 1972; lengyelül: Warszawa, 1972)
Állattenyésztés. Egy. tankönyv. Többekkel. (Bp., 1976)
A genetika alkalmazásának időszerű kérdései az állattenyésztésben. Szerk. (Bp., 1978; oroszul: Moszkva, 1982; bolgárul: Szófia, 1982)
Állattenyésztési genetika. (Bp., 1979)
Szarvasmarha-tenyésztők kézikönyve. Szerk. Guba Sándorral. (Bp., 1979)
A szelekció hatékonyságának növelése új tejelő szarvasmarhatípusok kialakításában. Doktori értek. (Kaposvár, 1983)
Húsmarhatenyésztés. Szerk. Többekkel. (Bp., 1985)
Az állattenyésztés genetikai alapjai. (Bp., 1989)
Hagyományos és új módszerek integrációja az állatnemesítésben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1993. okt. 20.)
Biotechnológia és állatnemesítés – új eredmények, kihívások, kilátások. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1999. márc. 4.; megjelent: Székfoglalók. 1995–1998. III. köt. Bp., 2000).
Irodalom
Irod.: Horn Péter: D. J. (Magyar Tudomány, 2003).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
