Gyomlai Gyula
klasszika-filológus, bizantinológus
Gyomlay
Született: 1861. július 29. Nagyvárad, Bihar vármegye
Meghalt: 1942. október 20. Budapest
Temetés: 1942. október 22. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Gyomlay Gellért (1819–1898), királyi tanácsos, a nagyváradi latin szertartású káptalan jószágigazgatója, csatóházi Csathó Polyxenia (†1904). Testvére: Gyomlay Kálmán gazdatiszt és Gyomlay László gyógyszerész (1859–1896). Unokaöccse: Gyomlay László (1889–1951) irodalomtörténész, középiskolai tanár. F: sámi Jakobcsics Irén.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen görög–latin szakos tanári okl. (1882), bölcsészdoktori okl. (1883), az ógörög filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1910). Az MTA tagja (l.: 1898. máj. 6.; t.: 1938. máj. 6.).
Életút
Gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter három fiának latin–görög tanára (1882–1883). A bp.-i középiskolai tanárképző intézet gyakorlógimnáziumának kisegítő (1883–1884), helyettes tanára (1884–1886), majd r. tanára (1886–1906), a bp.-i Eötvös József Collegium vezető tanára (1906–1918). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1910–1918), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen (1918–1919), ill. a Budapestre menekült pozsonyi tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1919–1923) és a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1921–1922). A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1923–1932) és az Egyetem rektora (1926–1927). Nyugdíjazása után az Egyetem mb. előadója (1932–1936), élete végén Budapestre költözött (1936).
A Stolze–Fenyvessy-féle Országos Gyorsíró Egyesület alelnöke (1893-tól) és a Magyar Gyorsíró Társaság elnöke (1924-től).
Ókori görög történelemmel, elsősorban görög klasszikus művek fordításával, szövegkiadásával és magyarázatával foglalkozott. Kiadta és részben fordította, ill. újrafordította Homérosz, Platón, Démoszthenész, ill. Tacitus és Vergilius műveit. Különösen értékesek a korai magyar történelem egyes bizánci forrásait (pl. Bölcs Leó, Bíborbanszületett Konstantin stb. munkáit) feldolgozó tanulmányai. Hóman Bálinttal együtt kutatta a veszprémvölgyi apácák alapítólevelét: egyértelműen tisztázták, hogy a két fennmaradt oklevél közül melyik a hiteles és melyik a hamis? Magyar nyelvészként mondattani és helyesírási kérdéseket tanulmányozott. Gyorsíróként a Stolze–Fenyvessy-rendszerű gyorsírást művelte. Jelentős kultúrpolitikusi munkássága is: kezdeményezte a kötelező középiskolai görögnyelvoktatás helyett a választható, ún. görögpótló tantárgyak bevezetését (1891- től), tevékeny részt vállalt az Ezredévi Kiállítás közoktatási bizottságának munkájában (1896). Zeneszerető emberként felfigyelt az operák dalszövegeinek hibás fordítására. Több opera (pl.: Álarcosbál, Heródiás, Fekete dominó stb.) szövegkönyvét újra lefordította.
Emlékezet
Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Krisztina körút 167.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
A Budapesti Philologiai Társaság választmányi tagja (1935-től). A Magyar Paedagogiai Társaság tagja (r.: 1892; t.: 1941).
Elismerés
Az MTA Teleki-érme (1920).
Főbb művei
F. m.: Az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről, különös tekintettel bűntényeik megtorlására. Egy fejezet az ó-görög államrégiségekhez. Egy. doktori értek. is. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883)
Párhuzamos helyek Vergilius Aeneiséből és Homeros két eposából. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1889)
A magyaroknak Constantius Porphyrogenitus-féle ősi nevéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1898)
A Homeros-féle költői nyelvhasználat és a Homeros-kérdés. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1899. máj. 1.; megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1899)
A görögök története a római hódítás koráig. (Nagy Képes Világtörténet. II. köt. Bp., 1899; hasonmás kiad. Szekszárd, 1999)
Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 17. köt. 8. Bp., 1901)
Bölcs Leó taktikája, mint magyar történeti kútforrás. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 18. köt. 1. Bp., 1902)
Az úgynevezett igeidők elméletéhez. (Nyelvtudományi Közlemények, 1906–1913)
Az átképzeléses előadás és az oratio obliqua Arany Toldijában. (Beöthy Zsolt Emlékkönyv. Bp., 1908)
Határozószók alkonya a fővárosban. (Magyar Nyelv, 1920)
A magyar igeidők rendszere. (Magyar Nyelv, 1923)
Epilegomena ad Homerum sive Observationes… (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 24. köt. 4. Bp., 1923)
A gyorsírás és a magyar nyelv. (Nagy Sándor Emlékkönyv. 1877–1927. Rendszere és egyesülete fennállásának 50 éves évfordulóján. Bp., 1927)
A tudákos helyesírásról és kiejtésről. (Pécs, 1934)
Szórend, hangsúly és hanglejtés a feltételes– megengedő mondatokban. (Magyar Nyelv, 1938)
A felolvasó- és szavalóművészetről. Tanulmány a magyar kiejtés, hangsúly és hanglejtés kellékeiről. (Budapesti Szemle, 1939)
Inversiók és choriambusok Arany János tizenkettős verssoraiban. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 25. köt. 11. Bp., 1940)
szerk.: Bartal Antal–Malmosi Károly: Latin mondattan. Átdolgozta. (3. kiad. Bp., 1890)
sajtó alá rend., ford.: Homeros Odysseiája. Bő szemelvényekben. (Bp., 1891; 4. kiad. 1912)
Platon és Aristoteles. Szemelvények. Péterfy Jenővel. (Bp., 1893)
Platon válogatott művei. I–III. köt. (Filozófiai írók tára. Bp., 1893; 2. kiad. 1913)
Szemelvények Tacitus két nagyobb történeti munkájából. (Bp., 1894; 3. kiad. 1911)
Demosthenes politikai természetű törvényszéki beszédei. (Görög és latin remekírók. Bp., 1896)
Démoszthenész: A hűtlen követség. – A koszorú. Ford. (Az ókori irodalom kiskönyvtára. Bp., 1975).
Irodalom
Irod.: Szentpétery Imre: Gy. Gy.: A görögök története a római hódítás koráig. (Századok, 1900)
Lukinich Imre: Gy. Gy.: Bölcs Leó taktikája, mint magyar történeti kútforrás. (Erdélyi Múzeum, 1902 és Katholikus Szemle, 1903)
Pauler Gyula: Gy. Gy.: Bölcs Leó taktikája, mint magyar történeti kútforrás. (Századok, 1903)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
A magyar kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta és szerk. Szabó Pál. (Pécs, 1940)
Mészáros Ede: Gy. Gy. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1943)
Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. (Pécs, 1998).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
