Erdey-Grúz Tibor
kémikus
1916-ig Erdey; 1916-tól egerbegyi
Született: 1902. október 27. Budapest
Meghalt: 1976. augusztus 16. Budapest
Család
Sz: Erdey Aladár, minisztériumi osztálytanácsos, Heuffel Olga.
Iskola
A bp.-i gyakorló főgimnáziumban éretts. (1920), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1924), gyógyszerész okl. (1938); az elektrokémia tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1934). Az MTA tagja (l.: 1943. máj. 14.; r.: 1948. júl. 2.).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK III. sz. Kémiai Intézet gyakornoka (1924), tanársegéde (1924–1932), egy. adjunktusa (1932–1946) és magántanára (1934–1941), c. ny. rk. tanára (1941–1946), intézeti tanára (1946–1949). A Fizikai- kémiai és Radiológiai Intézet ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1976) és a Tanszék vezetője (1949–1976); közben az ELTE TTK dékánja (1950–1952). A müncheni Bajor Akadémia Kémiai Intézetének Humboldt-ösztöndíjasa (1928–1929), a Berlini Műszaki Egyetem vendégkutatója (1929–1931). Felsőoktatási (1952. dec. 6.–1953. júl. 3.), majd oktatásügyi miniszter (1953. júl. 4.–1956. júl. 30.). Az MTA Matematikai, Fizikai, Kémiai és Műszaki Tudományok Osztályának osztálytitkára (1947. nov. 17.–1949. nov. 29.), az MTA Elnökség tagja (1949. nov. 29.–1950. dec. 2. és 1953. máj. 30.–1961. ápr. 14.), főtitkára (1950. dec. 2.–1953. máj. 30.; 1956. máj. 30.–1957. dec. 20.; 1964. ápr. 24.–1970. febr. 5.), a Kémiai Tudományok Osztálya osztálytitkára (1959. jan. 30.–1964. máj. 25.). Az MTA elnöke (1970. febr. 5.–1976. aug. 16.).
Országgyűlési képviselő (1953–1957). Az MDP Központi Vezetősége (KV) tagja (1954–1956). A Tudományos és Felsőoktatási Tanács alelnöke (1961–1962), elnöke (1962–1964).
A magyarországi elektrokémiai kutatások elindítója és világhírű művelője, az elektrokémiai kinetika megteremtője. Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el az elektrolitikus fémleválás, az ionvándorlás, a fémes kristályok elektrolitikus vizsgálata, ill. a higanyelektróddal és -amalgámmal kapcsolatos kutatások terén. Elsőként vizsgálta a hidrogén elektronikus leválasztása során fellépő túlfeszültség okait (Erdey-Grúz–Volmer-jelenség). Miniszterként nevéhez fűződik a magyarországi akadémiai kutatóhálózat kialakítása, majd létrehozta az első hazai országos távlati tudományos kutatási tervet (1961–1964), később a magyar akadémiai reform kezdeményezője (1970).
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
A Magyar Kémikusok Egyesülete főtitkára (1943–1949), elnöke (1949–1951). A Magyar Természettudományi Akadémia tagja (1945– 1946). Az NDK (l.: 1963), a Román (t.: 1965), a Szovjet (külső: 1966), a Bolgár (külső: 1969), a Csehszlovák (külső: 1969), az Osztrák Tudományos Akadémia tagja (l.: 1969).
Elismerés
A Veszprémi Egyetem (1974) és az ELTE díszdoktora (1975). A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1948), Munka Érdemrend (1960), Cirill–Metód-rend (Bulgária, 1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1972). Kossuth-díj (1950 és 1956), Akadémiai Aranyérem (1966).
Szerkesztés
A Magyar Kémiai Folyóirat szerkesztője, főszerkesztője (1946–1976).
Főbb művei
F. m.: Über die Überführungszahlen der Salzsäure und Pikrinsäure. Egy. doktori értek. is. (Zeitschrift für physikalische Chemie, 1927)
A kémiai szerkezetről. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1929)
Az atomokról és az anyag szerkezetéről. (Bp., 1930)
Fizikai kémiai praktikum. Proszt Jánossal. Főisk. jegyz. (Sopron, 1934; 3. kiad. 1943)
Az alacsony hőmérsékletek jelentősége és előállítása. (Bp., 1937)
Zur Theorie der Wasserstoffüberspannung. Volmer, M.-mel. (Zeitschrift für physikalische Chemie, 1939)
Fizikai kémia. Többekkel. I. Egyetemi tankönyv. (Bp., 1940)
A kémia és vívmányai. I–II. köt. Groh Gyulával. (Bp., 1940)
Vegyszerismeret. I–II. köt. (Bp., 1943)
Potenciál-meghatározó folyamatok fém és oldat határán. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1944. jan. 24.)
A katalízis. (Bp., 1944)
Atomok és molekulák. (Bp., 1946; 2. átd. kiad. 1966)
A reakciósebesség változása a kontakt-katalizátor mennyiségével. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1948. okt. 11.; megjelent: Magyar Kémikusok Lapja, 1949)
Elméleti fizikai kémia. Egy. tankönyv. I–III. köt. Schay Gézával. (Bp., 1952–1962)
Az anyagszerkezet alapjai. (Bp., 1961; 2. átd. és bőv. kiad. 1973; lengyelül: 1963; németül: 1967; oroszul: 1976)
Anyag és mozgás. Adalékok a kémiai jelenségek dialektikájához. (Bp., 1962)
Fizikai kémiai praktikum. Egy. tankönyv. I–II. köt. (Bp., 1965)
Filozófiai tallózás a természettudományokban. (Bp., 1965)
A világ anyagi szerkezete. (Bp., 1965)
Az energia kémiai forrásai. (Bp., 1967)
Elektródfolyamatok kinetikája. (Bp., 1969; angolul: 1972; németül: 1975;)
Transzportfolyamatok vizes oldatokban. (Bp., 1971; angolul 1974)
A fizikai kémia alapjai. (Bp., 1972)
A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. I–III. köt. Fodorné Csányi Piroskával. (Bp., 1972–1974)
Protonátugrás oldatokban. Lengyel Sándorral. – A platinaanódok felületének állapota és az oxigénelektród kinetikája. Horányi Györggyel, Szetey Zoltánnéval. (Bp., 1977).
Irodalom
Irod.: Szentágothai János: Búcsú E-G T.-tól. (Magyar Tudomány, 1976)
Lengyel Béla: E-G. T. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1976)
E-G. T. (Magyar Kémikusok Lapja, 1976)
Márta Ferenc: E-G. T. (Kémiai Közlemények, 1976)
Polinszky Károly: E-G. T. (Magyar Tudomány, 1977), E-G. T. (Acta Chimica, 1977)
Beck Mihály: E-G. T., a tudós, a tudománypolitikus és a tudománynépszerűsítő. (Magyar Tudomány, 1983).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
