Baltazár Dezső
református püspök
Született: 1871. november 15. Hajdúböszörmény
Meghalt: 1936. augusztus 25. Debrecen
Család
Sz: Baltazár János főmérnök, Czeglédy Mária. Unokája: Vásáry Tamás (1933–) zongoraművész.
Iskola
Középiskoláit Hajdúböszörményben és Debrecenben végezte, a debreceni ref. gimnáziumban éretts. (1889), a Debreceni Ref. Teológiai Akadémián lelkészképesítő vizsgát tett (I. 1894; II. 1895), Heidelbergben és Berlinben tanult tovább (1896–1897), a bp.-i tudományegyetemen jogi és teológiai doktori okl. szerzett (1897).
Életút
Tisza Kálmán fiának, Tisza Lajosnak a nevelője (1894–1897), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) előadója (1898– 1900), a hajdúszoboszlói (1901–1904), a hajdúböszörményi gyülekezet lelkipásztora (1904–1911); egyúttal egyházmegyei jegyző (1901) és az alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye esperese (1904–1911). A tiszántúli egyházkerület püspöke és a debreceni gyülekezet lelkipásztora (1911–1936), e minőségében a Főrendiház (1914–1918) és a Felsőház tagja (1927–1936). Az I. vh.-ban a ref. tábori lelkészség felügyelő püspöke.
A Református Országos Zsinat (1917-től) és az Egyetemes Konvent elnöke (1918-tól).
Jelentős szerepet játszott a debreceni tudományegyetem létrehozásában. Liberális politikai nézeteket vallott, részt vett a Polgárok és Munkások Szövetsége vezetésében (1921–1922), megalapította az ún. liberális blokkot (1922). Az Országos Szabadelvű Klub elnöki tanácsának tagja (1924-től). 1929 őszén gr. Bethlen Istvánnal konfrontálódva sikertelen kísérletet tett egy új, demokratikus kisgazdapárt megszervezésére.
Emlékezet
Domborműves emléktábláját a Debreceni Ref. Kollégiumban helyezték el (Nagy Sándor János alkotása, püspökké választásának 25. évfordulóján, 1936). A két vh. között Hajdúböszörményben működött a Baltazár Dezső Polgári Leányiskola. Részben ennek emlékét is őrzi a rendszerváltozás után alapított hajdúböszörményi Baltazár Dezső Református Általános Iskola (1995. szept. 1-jétől). Utcát, teret neveztek el róla Hajdúböszörményben és Debrecenben: legutóbb a debreceni Kongresszusi Központ és a Déri Múzeum közötti teret (Baltazár Dezső tér, 2006-tól).
Elismertség
A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság elnöke.
Elismerés
A debreceni Tisza István Tudományegyetem díszdoktora (teológiai: 1917; államtudományi: 1929).
Szerkesztés
Az Országos Református Lelkészegyesület alapító elnöke (1907-től), lapjának a Lelkészegyesületnek szerkesztője (1909–1910), főszerkesztője (1910-től). A Magyar Presbiter szerkesztője (1929–1930).
Főbb művei
F. m.: Esperesi székfoglaló. (Debrecen, 1904)
Karácsonyi áhítat. (Debrecen, 1914)
Igazság és nő, kegyelem és megújulás. Haypál Benővel. (Bp., 1917)
A háború az evangélium világításában. (Debrecen, 1918)
Egységes politikai, kulturális, szociális és gazdasági programm a magyar kálvinizmus részére. (Bp., 1918)
A próbáltatások idejéből. (Debrecen, 1920)
„Az én hitvallásom”, mellyel mint gyönge méccsel nagy elődömnek Méliusz püspöknek jeltelen sírját keresem. (Debrecen, 1920)
Elég nekem az isten kegyelme. 1–2. (Debrecen, 1923–1936)
A kálvinizmus és az állami élet. (Debrecen, 1923)
A mindennapi kenyér. (Bp., 1930)
Liberalizmus és demokrácia. (Bp., 1930)
A pénz. (Bp., 1932)
szerk.: Olvasókönyv elemi népiskolák 2. osztályai számára. Imre Sándorral. Révész Imrével (Bp., 1930).
Irodalom
Irod.: Czeglédy Emánuel: B. D. református püspök életrajza. (Debrecen, 1931)
Csikesz Sándor: B. D. (Debrecen, 1936)
Kun Béla: B. D. (Debrecen, 1937)
Zoványi Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. (Debrecen, 1939)
Tarján G. Gábor: B. D. (Theologiai Szemle, 1936)
Bolyki János–Ladányi Sándor: A református egyház. (A magyar protestantizmus. 1918–1948. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp., 1987)
Csohány János: B. D., a reformer püspök. (Hitel, 1992)
Síró Béla: A liberális püspök és a cionizmus. (Szombat, 1992)
Síró Béla: B. D. református püspök és a magyar zsidóság. (Debreceni Szemle, 1993)
Tarján G. Gábor: A sokat támadott B. D. református püspök. (Valóság, 1998).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
