Gáspár Jenő, lemhényi és polyáni literáti
költő, író, szerkesztő
Született: 1894. november 16. Szentlélek, Csík vármegye
Meghalt: 1964. december 17. Budapest
Család
Sz: Gáspár János, Bögözy Julianna.
Iskola
Egerben papi pályára készült, majd a bp.-i tudományegyetemen – a Szent Imre Kollégium tagjaként – magyar–latin szakos tanári okl. szerzett (1919).
Életút
A bp.-i Barcsay Gimnázium r. tanára (1919–1921), a bp.-i Új Nemzedék helyettes szerkesztője (1921–1924), szerkesztője (1924– 1931), főmunkatársa, majd a Nemzeti Újság ún. éjjeli szerkesztője (1931–1939). A Sajtókamara főtitkára (1939–1944), a Singer és Wolfner Könyvkiadó vezérigazgatója (1944–1945). A II. vh. után a Népbíróság Pálosi-tanácsa tíz év fegyházra (1945. máj. 22-én), ill. a fellebbezés után a Bojta-tanács nyolc év kényszermunkára ítélte (1945. jún. 28-án), mivel – a vádirat szerint – közreműködött 54 zsidó újságíró deportálásában. Az elhurcoltak közül 35-en meghaltak, köztük volt Farkas István, a Singer és Wolfner Könyvkiadó vezérigazgatója, akinek a helyét később ő foglalta el. A márianosztrai börtön rabmunkása (1945–1953), kiszabadulása után segédmunkás (1953–1955), majd haláláig nagyrészt fekvőbeteg (1955–1964).
Hazafias és vallásos költemények mellett elsősorban a magyar államalapítás korában és Jézus Krisztus idején játszódó, vallási tartalmú történelmi regényeket és ifjúsági elbeszéléseket írt. Az Isten leventéje (1930) c. műve, Jaschik Álmos illusztrációi révén a magyar könyvművészet igen jelentős alkotása. Mint a Sajtókamara főtitkára nagy befolyással rendelkezett az 1930-as–1940-es években, közreműködött a „magyar szellemiségtől idegen zsidó szellemi termékek” megsemmisítésében (= bezúzásában, 1944. jún. 16.).
Emlékezet
Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület Bajza utca 39.) lakott, Budapesten is hunyt el.
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (1931). A Petőfi Társaság tagja (1924-től), titkára és a Petőfi-ház őre (1926-tól).
Szerkesztés
Az Élet (1913–1942), a Magyar Kultúra munkatársa (1927–1933), a Képes Krónika (1929–1938), a Petőfi Társaság közlönye, a Koszorú (1934–1944), a Magyar Sajtó (1939–1944) és az Új Idők szerkesztője (1944. máj.–okt.). Az Országos Magyar Sajtókamara Évkönyve szerkesztője (1939–1943).
Irodalom
Irod.: F. m.: Petronius búcsúdala. Allegoria. (Bp., 1918)
Örök hárfa. Versek. (Bp., 1923)
A kék sziget. Reg. (Bp., 1925)
Isten leventéje. Regény Szent Imre herceg korából. Bibliofil kiadás, a könyvdíszeket, a fejlécet és a bekötési táblát Jaschik Álmos tervezte. Kiadói festett, dombornyomású egészvászonkötésben. (Bp., 1930)
Az arany páva. Reg. I–II. köt. (Bp., 1933)
A világ orvosa. Regény az őskereszténység legelső éveiből. (Bp., 1934)
Piano. Versek. (Bp., 1935)
Ver sacrum. (Bp., 1935)
A nagy tavasz. Reg. (Bp., 1937; 2. kiad. 1941)
A puszták fiai. Ifj. reg. Benedek Kató színes rajzaival. (Szent István országa. Bp., 1937)
Szonáta. Reg. (Magyar regények. Bp., 1940)
Az újságírójelölt kézikönyve. Szerk. (Bp., 1941)
Aranylegenda. Elbeszélések. (Magyar regények. 1–2. kiad. Bp., 1942)
A Petőfi Társaság költőinek antológiája. Összeáll. Havas Istvánnal. (Bp., 1942; 2. kiad. 1943)
A nagy tavasz. Reg. (Bp., 1943)
A vestaszűz. Elbeszélések. (Magyar regények. 1–2. kiad. Bp., 1944)
írásai a Katholikus Szemlében: A marburgi harangok. (1932)
Katholikus rádióprogramm. (1934)
A magyar egyházirodalmi iskolák kultúrmunkája. (1936)
Tárkányi Béla munkássága és hatása. (1936)
Szmrecsányi Lajos negyedszázados érseksége. (1937).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
