László Ferenc

Született: 1873. június 28. Sepsiszentgyörgy
Meghalt: 1925. szeptember 16. Kolozsvár

Család

Testvére: László Árpád (1879–1933) muzeológus, levéltáros. Fia: László Kálmán (1900–1996) biológus, botanikus, mikológus, László József (1902–1932) muzeológus, László Dezső (1904–1973) református lelkész, egyháztörténész, teológus, László Ferenc, ifj. (1910–1992) jogász, szerkesztő, politikus és László Endre (1914–1994) jogász. Unokája: László Ferenc (1937–2010) zenetörténész, fuvolaművész.

Iskola

Középiskoláit a kolozsvári Székely Mikó Tanodában és a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte, a kollégiumban éretts. (1891), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1896).

Életút

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Földrajzi Intézetében Kanitz Ágoston tanársegéde és uo. segédkönyvtáros (1895– 1897), a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium r. tanára (1897–1925) és a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) munkatársa (1901– 1918), az SZNM igazgató-őre (1918–1925). A székelyudvarhelyi meteorológiai állomás megszervezője (1898).

Pályája kezdetén botanikai dolgozatokat írt, természetrajzi, majd néprajzi anyagot gyűjtött. 1901-től elsősorban régészeti ásatásokat végzett; első próbaásatását a sepsiszentgyörgyi Eprestetőn végezte (Wosinszky Mórral). Háromszék vármegyében 28 újabb kőkorszaki telepet tárt fel, köztük a híres erősdi és oltszemi leleteket, feltárta a szépmezői és dálnoki tumulusokat, az aldobolyi szkíta kard lelőhelyét, azonosította az egyetlen, Kézdivásárhelyen előkerült Gábor Áron-ágyút. Meteorológiai és zivatarmegfigyelő állomást alapított (Kolozsvárott, 1898-ban, majd azt bekapcsolta az országos hálózatba). Szorgalmazta a Székelyföld gazdasági fejlődését, a székely vasutat, az I. vh. után maga is kis mintagazdaságával tartotta el családját. Kiváló pedagógus volt, több elemi iskolai tankönyvet írt és szerkesztett.

Nevéhez fűződik az SZNM Néprajzi Részlegének megalapítása, létrehozta a népigyermekjáték-gyűjteményt (1904), egyúttal igen jelentős fotódokumentációt állított össze, ill. megteremtette a múzeum saját épületegyüttesét (1911–1913) és rendezte jogállását (1916, így az impériumváltás után a román hatóságok nem vehették át a múzeumot). Az összeomlás után az egész vármegye mozgósításával rendbe hozatta a világháborús károkat szenvedett épületet (1919), Kós Károllyal új belsőépítészeti megoldásokat is terveztetett (1920–1921), később lapidáriumot is felállíttatott (1923). Kezdeményezte múzeumi ismeretterjesztő előadások, zenei és irodalmi estek rendezését. Tevékenysége nyomán az SZNM nemcsak a legjelentősebb romániai múzeummá – amelynek további fejlesztéséhez nagyhatalmú romániai támogatókat (pl. I. Ferdinánd király) is megnyert – de a két vh. között fontos magyar művelődési központtá is vált.

Emlékezet

Az I. vh. után az egyik legismertebb, nemzetközileg is jelentős romániai magyar tudós, közéleti szereplő volt. Elsősorban tevékenységének elismeréséért a Székely Nemzeti Múzeumot – a tkp. egyetlen, határon túli magyar tudományos intézményt – a román állam alapítványként, önálló jogi személyként ismerte el (1924-ben). A Múzeum, László Ferenc születésének centenáriumán tudományos ülésszakot rendezett tiszteletére, munkásságáról kiállításon is megemlékeztek (Sepsiszentgyörgyön, 1973). Emlékét utca is őrzi Sepsiszentgyörgyön.

Szerkesztés

A Székely Nemzeti Múzeum Jelentéseinek szerkesztője (Csutak Vilmossal, Zayzon Ferenccel, 1902–1915).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013