Töttössy Csaba
nyelvész, filológus, műfordító
Született: 1931. július 6. Budapest
Meghalt: 2011. július 13. Budapest
Temetés: 2011. július 28. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Nagyapja: Töttössy Gyula. Sz: Töttössy Béla (†1943. szept. 20. Bp. Temetés: 1943. szept. 23. Kerepesi út) középiskolai tanár, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium r. tanára, 1935-ben nyugdíjazták, Szánthó Julianna (†1980. júl. 12. Bp. Temetés: 1980. júl. 18. Budafok).
Testvére: Töttössy Béla László (†1961. aug. 8. Bp. Temetés: 1961. aug. 17. Farkasrét) jogász, ügyvéd, Töttössy Csaba (1935–1993) és Vízvári Károlyné Töttössy Ildikó. F: 1. 1957–1975: Mogyorósy Mária. Elvált. 2. 1975–1984: Wimmer Éva. 3. 1993–2011: Roszkos Anikó.
Iskola
A ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában éretts. (1949), a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–latin–görög szakon tanult, az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karán latin–görög szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1953), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1963), habilitált (1995).
Életút
Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kara, ill. az ELTE BTK Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszéke tanársegéde (1953–1963), egy. adjunktusa (1963–1970), egy. docense (1970. júl. 1.–1996. jún. 30.), egy. tanára (1996. júl. 1.–2001. dec. 31.) és a Tanszék vezetője (1987–1996). Az Ókortudományi Tanszékcsoport vezetője (1993–1996).
Szanszkrit filológiával, klasszikus indoeurópai nyelvek (pl.: óind, középind, avesztai stb.) szintaxisával és történeti mondattanával, indoiráni és görög–latin nyelvi kapcsolatok történetével foglalkozott. Kidolgozta a latin mondattan teljesen új rendszerét, s alapvetően új eredményeket ért el a latin igeragozás kialakulásának vizsgálata terén. Különösen értékesek továbbá a görög és az óind szókészlet történetével, ill. kapcsolataival összefüggő tanulmányai. Lefordította a Sukaszaptati c. híres szanszkrit elbeszélés-gyűjteményt és elkészítette kommentárját, amely a magyar indológiai kutatások egyik kiemelkedő eredménye.
Jelentős érdemeket szerzett a magyarországi indológiai képzés megszervezésében, az oktatás tanterveinek kidolgozásában. Részt vett a strasbourgi Nemzetközi Vallástörténeti Konferencián (1964) és a Nemzetközi Szanszkritológiai Kongresszusokon (I. Delhi, 1972; II. Torinó, 1975; III. Párizs, 1977).
Elismertség
Az MTA Klasszika-filológiai Bizottsága titkára (1970–1990), tagja (1990–1996). Az MTA Orientalisztikai Bizottsága és Ókortudományi Bizottsága tagja (1996-tól).
Az Ókortudományi Társaság vezetőségi tagja (1958–1985), alelnöke (1985–1991).
Elismerés
Ábel Jenő-emlékérem (1991).
Szerkesztés
Az Antik Tanulmányok szerkesztője (1965–1975), felelős szerkesztője (1975–1990). Az Acta Antiqua szerkesztőbizottságának tagja (1991–2011).
Főbb művei
F. m.: Megjegyzések Arisztophanész Lysistratéjához. (Antik Tanulmányok, 1955)
A görögök neve az ókori Indiában. (Antik Tanulmányok, 1956; angolul és orosz nyelvű kivonattal: Acta Antiqua, 1955)
Latin mondattan és stilisztika. Egy. jegyz. P. Mayer Erikával. (Bp., 1958; új kiad. 1984; 6. kiad. 1991)
A Sukasaptati és az ind társadalom. Kand. értek. (Bp., 1962)
Lysistrate and the Oligarchic Coup d’État. (Acta Antiqua, 1962)
Sukaszaptati. A papagáj hetven meséje a csalfa asszonyokról. Ford. és az utószót írta. A verseket Tellér Gyula fordította. Ill. Urai Erika. (Bp., 1962)
A Sukasaptati változatai viszonyának kérdéséhez. (Antik Tanulmányok, 1963)
The Problem of Internal Frame Stories of the Sukasaptati. (Acta Orientalia, 1965)
A latin gerundivum. (Antik Tanulmányok, 1969)
A Sukasaptati és a Pancatantra. (Antik Tanulmányok, 1974)
A görög és a latin infinitivusos szerkezetek. (Antik Tanulmányok, 1975)
The Participium absolutum in the Sanskrit, Greek and Latin. (Indologia Taurensia. Official Organ of the International Sanskrit Studies. Torino, 1976)
Görög és latin elemek az indoiráni nyelvek szókészletében. (Antik Tanulmányok, 1977)
A Sukasaptati változatok papagáj-történetei. (Antik Tanulmányok, 1982)
Az Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék története és a Tanszéken folyó szanszkritológiai tudományos és oktató munka. (India magyar szemmel. Bp., 1987)
Origin and Development of the Forms of the Latin Future Active Infinitive and Participle. – The Development of the Usage of the Latin Gerundive. (Acta Antiqua, 1998)
A latin instans actio és eredete. – A latin gerundium és gerundivum. Kialakulásuk és szerkezeteik. (Antik Tanulmányok, 1999)
A latin perfecta actio kialakulása. (Antik Tanulmányok, 2000)
Sukaszaptati. A papagáj hetven meséje a csalfa asszonyokról. Ford. és az előszót írta. A verseket Tellér Gyula fordította. Ill. Urai Erika. (2. átd. kiad. Bp., 2007).
Irodalom
Irod.: Privát ki kicsoda? Szerk. Szigeti Sándor. (Bp., 1992)
Hanthy Kinga: A papagáj hetven meséje. T. Cs. a tiszta lelkiismeretről, a tanítványok „gyötréséről” és a görög–latin kultúra őrzéséről. (Magyar Nemzet, 2007. dec. 1.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2013
