Dobszay László, ifj.
zenetörténész
Született: 1935. február 2. Szeged
Meghalt: 2011. augusztus 26. Budapest
Család
Sz: Dobszay László, id. (1904–1983) orvos, gyermekgyógyász, Szedlák Aranka. F: Párdányi Klára művészettörténész. Hét gyermeke: Dobszay Ágnes (1961–), Dobszay Tamás (1962–) történész, az ELTE BTK egy. docense, Dobszay János (1963–) újságíró, a Heti VG munkatársa, Dobszay Gergely (1965–), Dobszay Ambrus (1966–), Dobszay Anna (1971–) és Dobszay Márton (1975–).
Iskola
A bp.-i Zenei Gimnáziumban éretts. (1953), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneszerzés Tanszakán Viski János tanítványaként végzett (1957). Az ELTE BTK-n történelem–magyar szakos tanári okl. szerzett (1959), a zenetudományok kandidátusa (1976), az MTA doktora (2003). Az MLEE-n esztétika szakon végzett (1968).
Életút
A Fővárosi Zeneiskolai Szervezet kinevezett tanára az 1. körzeti zeneiskolában (1956–1968). A bp.-i Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet Zenetudományi Tanszékének főisk. adjunktusa (1969–1971), a Zeneelméleti Tanszék főisk. docense (1971–1992) és az Iskolai Énektanár és Karvezető Tanszék vezetője, egy. tanára (1992. júl. 1.–2005), emeritusz professzora (2005- től) és az Egyházzene Szak alapító (1988-tól) tanszakvezetője (1990–2000). Az MTA Népzenekutató Csoportja, ill. az MTA Zenetudományi Intézete tud. munkatársa (1966–1975), tud. főmunkatársa (1975–2003), tud. tanácsadója (2003-tól). A Dallamtörténeti, majd a Népzenei Osztály vezetője (1975-től). A Yale Egyetem vendégprofesszora (1971-től).
Kezdetben az ének-zene oktatás módszertani kérdéseivel foglalkozott, jelentős szerepet játszott a zeneiskolai szolfézsoktatás megreformálásában. Kodály Zoltán és Rajeczky Benjamin hatására érdeklődése a magyar népzenetörténet és a magyar középkori zene története felé fordult. Feldolgozta a magyar siratóstílus történetét, alapvetően új megállapításokat tett a magyar gregoriánok kialakulására vonatkozóan, összeállította a magyar népdaltípusok katalógusát. Közel 15 ezer gregorián részletes vizsgálata nyomán alapvető megállapítása, hogy a középkori Magyarországhoz köthető forrásokban fennmaradt liturgikus anyagot a frank-római (gregorián) antifóna-hagyomány egy lehetséges reprezentánsaként kezelte. Tevékenysége nyomán az európai gregoriántérkép jelentős forrásfeltáró és feldolgozó munkákkal egészült ki, meghatározhatóvá vált több kódex és kódextöredék provenienciája. Több népszerű zenei tankönyv szerzője és szerkesztője. A Zeneakadémián újraindította az 1950- ben megszüntetett egyházzene tagozatot (1988), létrehozta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskoláját (1995). Jelentős szerepet vállalt a Nemzetközi Zenetudományi Társaság alatt működő Cantus Plannus által szervezett nemzetközi gregorián konferenciák megindításában (1984-től). – Szendrei Jankával, Rajeczky Benjamin támogatásával megalapította a Schola Hungarica együttest (1969). A kórus gregorián zene előadására alakult meg, számos késő középkori művet és liturgiát énekelt, amellyel vendégszerepeltek – többek között – Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Csehországban és Svájcban.
Emlékezet
Hatvanadik és hetvenedik születésnapján konferenciát rendeztek tiszteletére (1995-ben és 2005-ben). Budapesten élt és alkotott, végakarata szerint családi körben temették el. A Zeneakadémia és a Magyar Egyházzenei Társaság gyászmisével búcsúzott tőle (2011. szept. 20-án, a bp.-i VI. kerületi Ávilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban). Tiszteletére a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia a Zeneakadémiával közös szervezésben emlékkoncertet rendez (2011. okt. 17-én az MTA Dísztermében).
Elismertség
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke (2008. dec.–2011. ápr.; lemondott: ápr. 11.). Az MTA Művelődéstörténeti Bizottsága, Zenetudományi Bizottsága tagja. A Doktori Tanács Zenetudományi Bizottsága tagja. Az Academia Europaea tagja.
Elismerés
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995), a Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme (2000). Erkel Ferenc-díj (1984), Musica Omnium Díj (1992), Budapestért Díj (1998), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) Nagydíja (1999), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002), Akadémiai Díj (2000), a Soros-alapítvány Életműdíja (2001), Széchenyi-díj (2004).
Főbb művei
F. m.: Bartók műveinek interpretációja és a modern előadói stílus. (Parlando, 1958)
A klasszikus zene harmóniavilágának elemei. 1–4. (Parlando, 1959–1960)
Bach C-dúr prelúdiumáról. (Parlando, 1962)
A zenész a társadalomban. (Valóság, 1963)
Bevezetés a klasszicizmus funkció- és formavilágába. Tankönyv. (Bp., 1964)
Az összhangzattan megújításáról. (Parlando, 1965)
A forma- fogalom problematikája. (Magyar Zene, 1966)
A hangok világa. I–VI. köt. Szolfézstankönyv. (Bp., 1966–1972; új kiad. 2004)
Dies et leticie. (Acta Ethnographica, 1971)
Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai. (Székesfehérvár évszázadai, 1972)
A népének hazai története. – Kodály nemzetnevelő terve. (Vigilia, 1972)
Pozsonyi antifonálék. (Magyar Könyvszemle, 1972)
Umgestaltung barokker Melodien in der Volkspraxis. (Studia Musicologica, 1974)
Dallamminta a Példák Könyvének verses tízparancsolatához. (Magyar Könyvszemle, 1974)
A gregoriánum és a magyarság. (Magyar Egyházzene, 1976)
„Szivárvány havasán.” A magyar népzene régi rétegének harmadik stíluscsoportja. (Népzene és Zenetörténet. 3. Bp., 1977)
A Budai Antifonále megtalált töredékei. (Zenetudományi Dolgozatok, 1978)
XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben. I–II. köt. Szendrei Jankával, Rajeczky Benjaminnal. (Bp., 1979)
Dallamminták a verses Szent Imre-zsolozsmához. (Zenetudományi Dolgozatok, 1979)
Missa mundi. (Magyar Zene, 1982)
A magyar graduál-irodalom első emléke. (Magyar Könyvszemle, 1982)
Jelenkori művelődési áramlatok - a hazai egyházzene tükrében. (Kultúra és Közösség, 1982)
A siratóstílus dallamköre zenetörténetünkben és népzenénkben. Kand. értek. is. (Bp., 1983)
Válságok és reformok a XX. századi egyházzenében. (Vigilia, 1984)
Árpád-kori misekönyvünk provenienciája. (Zenetudományi Dolgozatok, 1984)
A magyar dal könyve. Átiratok, közreadások. (Bp., 1984; 2. kiad. 2007)
Magyar zenetörténet. Monográfia. (Bp., 1984; 2. bőv. kiad. 1998)
A középkori magyar temetés maradványai az erdélyi néphagyományban. („Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor. Bp., 1986)
Az Ómagyar Mária-Siralom zenei vonatkozásai. (Zenetudományi Dolgozatok, 1988)
Magyarország zenetörténete. I. köt. Középkor. Szerk. Rajeczky Benjamin. Írta. Többekkel. (Bp., 1988)
Corpus Antiphonalium Offici Ecclesiarum Centralis Europae. A Preliminary Report. Prószéky Gáborral. (Bp., 1988)
A magyar népdaltípusok katalógusa. I. köt. Összeáll. Szendrei Jankával. (Bp., 1989)
Kodály után. Tűnődések a zenepedagógiáról. (Kecskemét, 1991; új kiad. 2009; angolul: 1992 és 2009)
A gregorián ének előadásának útjai. (Magyar Zene, 1991)
Catalogue of Hungarian Folksong Types Arranged to Styles. Összeáll. (Bp., 1992)
A gregorián ének kézikönyve. Szendrei Jankával. (Bp., 1993)
A History of Hungarian Music. (Bp., 1993)
Abriss der ungarischen Musikgeschichte. (Bp., 1993)
Az egyházzene a történelmi változások között. – A gregorián mozgalom harminc éve. (Magyar Egyházzene, 1993–1994)
A magyar népének. (Veszprém, 1995)
Az antifóna. (Bp., 1995)
Katolikus liturgia – a zsolozsma. (Bp., 1995)
A regionalitás elve a gregoriánum gyakorlatában. – A szent híd. A zsidó liturgikus ének és a gregoriánum kapcsolatai. (Magyar Egyházzene, 1995–1996)
A magyar népének-törzsanyag felekezeti vonatkozásai. (Magyar Egyházzene, 1996–1997)
Zsoltárelmélkedések, zsoltármagyarázatok. Szerk. (Bp., 1997)
The Types of Antiphons in Ambrosian and Gregorian Chant. (Chants and Its Peripheres. Essays in Honor of Terence Bailey. Ottawa, 1998)
Antiphons. Szendrei Jankával. (Monumenta Monodica Medii Aevi. V/1–3. Kassel, 1999)
A középkori magyar liturgikus zene kutatása. (Magyar Egyházzene, 1999–2000)
Az ország patrónusainak liturgikus tisztelete a középkori zsolozsmában. (A magyar szentek tisztelete és ereklyéi. Szerk. Cséfalvy Pál és Kontsek Ildikó. Esztergom, 2000)
A magyar egyháztörténet forrásai. (Bp., 2000)
A római mise énekrendje. (Egyházzenei füzetek. I/12. Bp., 2001)
Corpus Antiphonarum: Európai örökség és hazai alakítás. Doktori értek. is. (Bp., 2003)
The Bugnini Liturgy and the Reform of the Reform. (Musicae Sacrae Meletemata. Vol. 5., 2003)
Corpus Antiphonalium Officii – Ecclesiarum Centralis Europae. V/A. Esztergom–Strigonium. Temporale. Kovács Andreával. (Bp., 2004)
Az esztergomi rítus. (Bp., 2004)
„Nem gépautomata módjára.” Járdányi Pál jegyzetei a népzenei gyűjteményben. (Muzsika, 2004)
A hangzó hagyomány. A lejegyzett és a rögzített zene. (Iskolakultúra, 2005)
Brahms és Csík megye. (Muzsika, 2006)
‘Historia de Noe’. Sine Musica nulla Disciplina… (Studii in onore di Giulio Cattin. Padova, 2006)
Tres vidit et unum adoravit. (Memoriae tradere. Tanulmányok és írások Török József hatvanadik születésnapjára. Szerk. Füzes Á., Legeza L. Bp., 2006)
The Aesthetics of the Variants.’ (Musica e Storia, 2006)
A sequentia — The Sequence. (Egyházzenei Füzetek. II/9, 2006)
Kultusz és kultúra. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 2007. dec. 13.)
A haszontalan tudományok. (Parlando, 2007)
The Secular Liturgical Use of Regensburg – Two New Sources. (Ars musica – Musica Sacra. Regensburger Studien zur Musikgeschichte. IV. köt. Tutzing, 2007)
An Old Responsory with a Wide Range of Variants. (Dies est leticie. Essays on Chant in Honour of Janka Szendrei. Ottawa, 2007)
The Responsory. Type and Modulation. (Studia Musicologica, 2008)
Spiritualitás és gyakorlat. (Credo, 2010)
Az összehasonlító népzenetudomány tündöklése és lehanyatlása. (Magyar Zene, 2010)
kompozíciói: Erzsébet-kori angol dalok. Átiratok különböző vonósegyüttesekre. (Bp., 1965)
Mozart Album. Átiratok hegedűre és zongorára. I–V. (Bp., 1965–1971)
hanglemeze: Magyar gregoriánum. I–VI. Szendrei Jankával.
Irodalom
Irod.: Szabó Zoltán: D. L. (Muzsika, 1983)
Brockhaus–Riemann zenei lexikon. I–III. köt. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. (Bp., 1983–1985)
Rajeczky Benjamin: D. L.: Magyar zenetörténet. (Muzsika, 1984)
Ittzés Mihály: A magyar zenekultúra múltjáról, a jövőjéért. D. L. két könyvéről: A magyar dal könyve és Magyar zenetörténet. (Forrás, 1985)
Breuer János: A siratóstílus dallamköre zenetörténetünkben és népzenénkben. D. L.: Magyar zenetörténet. D. L.: A magyar dal könyve. (Magyar Zene, 1985)
Sárosi László: D. L.: A magyar dal könyve. (Muzsika, 1986)
Kovács Sándor: D. L.: A gregorián kézikönyve. (Muzsika, 1993)
Papp Márta: D. L. köszöntése. (Muzsika, 1999)
Katolikus világiak a magyar közéletben. Szerk. Huszthy Ádám. (Bp., 2000)
Hübners Who is Who. 2. kiegészítő köt. (Zug, 2004)
Jeney Zoltán: Kettős kánon vonósnégyesre. D. L. 70. születésnapjára. – Hiley, David: D. L. és a Cantus Plannus. (Muzsika, 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
