Greschik Gyula
gépészmérnök
Született: 1904. június 14. Lőcse, Szepes vármegye
Meghalt: 1982. augusztus 25. Budapest
Temetés: 1982. szeptember 7. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Greschik Gyula, Beck Julianna. Testvére: Rainer Valérné Greschik Rózsa és Janovszky Istvánné Greschik Júlia. F: 1. Mikolik Lenke tanítónő. 2. Arany Márta. Fia: Greschik Gyula (1936–) építőmérnök, geológus. Unokája: Greschik Gyula (1962–) építőmérnök.
Iskola
A József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1928).
Életút
A Ganz Hajógyár Emelő- és Szállítóberendezések Tervezési Osztályának tervező gépészmérnöke, (1928–1938), főmérnöke (1938– 1944), osztályvezető (1944–1946), majd cégvezető főmérnöke (1946–1949). Az Állami Ipari Tervező Iroda Darutervezési Főosztályának vezetője (1949–1951), a Darutervező Iroda, ill. az Állami Ipari Tervező Iroda Darutervezési Főosztályának műszaki vezetője (1951–1954), a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Iroda (KGMTI) Daru- és Gépszerkesztési Irodájának vezetője (1954–1960). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE), ill. a BME Gépészmérnöki Kar Gépszerkezettani Tanszék tanársegéde, előadó tanára (1939–1951). A BME Gépészmérnöki Kar Emelőgépek és Szállítóberendezések Tanszék, ill. az Építő- és Anyagmozgató Gépek Tanszék c. egy. tanára (1952. aug. 30.–1960. jún. 30.), tanszékvezető egy. tanára (1960. júl. 1.–1969. jún. 30.), egy. tanára (1969. júl. 1.–1971), nyugdíjas egy. tanára (1971–1975).
Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi anyagmozgató- és emelőgépek tervezése terén, számos darukonstrukció, nagy teljesítményű úszó-, portál- és kikötői daru, és bányászati szállítóberendezés drótkötélpálya gabonatárházi berendezés tervezése fűződik nevéhez. A II. vh. után jelentős szerepet játszott a hídroncsok kiemelésében és a Duna-hidak helyreállításában közreműködő nagy teherbírású úszódaruk, ill. úszó-forgódaruk tervezése terén. Irányításával jött létre a BME-n az anyagmozgatógépek laboratóriuma.
Emlékezet
Budapesten élt és alkotott, a Farkasréti Temetőben nyugszik.
Elismertség
A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) alapító tagja (1949-től), az Anyagmozgatási Szakosztály elnöke (1969–1971).
Elismerés
Pattantyús-Ábrahám Géza-díj (1959).
Főbb művei
F. m.: 100 tonnás úszódaruk. (Magyar Technika, 1946)
A 100 tonnás úszó-forgó daru. (Vas- és Fémmunkás, 1947)
Közlekedési alagutak. (Bp., 1955)
Emelőgépek. Egy. jegyz. G. Gy. előadásai alapján írta Sasfi Imre. (Bp., 1958; 6. kiad. 1962)
Szállítógépek. Egy. jegyz. G. Gy. előadásai alapján írta Sasfi Imre. (Bp., 1958; 6. kiad. 1962)
Emelő- és szállítógépek gyártása. Többekkel. (Bp., 1963)
Tervezési segédlet az Emelőgépek c. jegyzethez. (Bp., 1963)
Anyagmozgató gépek. Tervezési segédlet. (Bp., 1966)
Tartályok ömlesztett anyag tárolására. – Kötöttpályás haladóművek. (Válogatott fejezetek az anyagmozgatógépek köréből. Egy. jegyz. (Bp., 1968; 2. kiad. 1970)
Anyagmozgató gépek. 1–2. Egy. jegyz. (1967–1968)
Egy. tankönyv. (Bp., 1977; 2. átd. kiad. 1981; 3. jav. kiad. 1987).
Irodalom
Irod.: Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar. 1951–1971. Sajtó alá rend. Lévai Zoltán. (Bp., 1972)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1982. szept. 4.)
G. Gy. (A Jövő Mérnöke, 1982)
G. Gy. (Gépipar, 1982)
G. Gy. (Anyagmozgatás– csomagolás, 1982)
Kása László: Száz éve született G. Gy. (A jövő mérnöke, 2005).
Megjegyzések
Gulyás: téves születési év: 1909!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
