Greschik Jenő
biológus, zoológus, ornitológus
Született: 1887. augusztus 12. Késmárk, Szepes vármegye
Meghalt: 1967. február 11. Budapest
Temetés: 1967. február 20. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr
Család
Felvidéki cipszer családból származott. Sz: Greschik Viktor (1862–1946) botanikus, Schmögner Amália. Leánya: Greschik Ilona. Unokája: Kováts Dezső botanikus.
Iskola
A lőcsei r. k. gimnáziumban éretts. (1905), a bp.-i tudományegyetemen középiskolai tanári okl. (1909), bölcsészdoktori okl. szerzett (1910), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953).
Életút
A Madártani Intézetben Herman Ottó asszisztense (1906–1910), adjunktusa és az általa megszervezett Morfológiai Laboratórium vezetője (1910–1924), kényszernyugdíjazása után Tolna vármegyében selyemhernyó-tenyésztési szakértő (1924–1925), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Állattárának munkatársa a Madártani Gyűjtemény vezetője (1925–1944), igazgatóőri rangban nyugdíjazták (1944). A II. vh. után az MNM Állattárának nyugdíjas muzeológusa (1945-től).
Ornitológiával, elsősorban madarak szövettani vizsgálatával (pl. bélcsatorna, gyomor stb.) és patogén mikroorganizmusok tanulmányozásával foglalkozott, Magyarországon elsők között vizsgált bagolyköpetekből előkerült emlősmaradványokat. Az 1920-as években a Földművelésügyi Minisztérium megbízta egy selyemtenyésztési kísérleti intézet megszervezésével. Jóllehet az intézet nem alakult meg, Giovanni Bolléval, a híres olasz specialistával jelentős eredményeket ért el a selyemhernyó betegségeinek feltárása terén. A Madártani Intézetben általa megszervezett szövettani laboratórium később átkerült az MNM Madártani Gyűjteményébe, ahol azt Greschik továbbfejlesztette, s Európában is egyedülálló kutatóhellyé alakította át. Laboratóriuma és értékes madárgyűjteménye az 1956-os forradalom eseményei során elpusztultak.
Emlékezet
Budapesten, a Krisztinavárosban (XII. kerület Böszörményi út 5/a) élt és tevékenykedett, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik.
Elismertség
A Magyar Természettudományi Társulat, a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának tagja. A Madártani Kollokvium Nómenklatúra Bizottság állandó meghívott tagja.
Szerkesztés
A Magyar Ornitológusok Egyesületének alapító tagja, alelnöke (1926–1944) és lapjának, a Kócsag c. folyóiratnak szerkesztője (1928–1943).
Főbb művei
F. m.: Sturnus vulgaris a Szepességben. (Aquila, 1906)
Madárpusztulás 1906/07 telén. (Aquila, 1907)
Új adatok az erdei pinty táplálkozásához. (Aquila, 1908)
Adatok a hazai egérformációk – Murinae – zápfogainak ismeretéhez. 3 táblával. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1910)
Hazai ragadozó madaraink gyomor- és köpettartalom-vizsgálata. 1–2. (Aquila, 1910–1911)
A madarak végbelének mikroszkópiai anatómiája. 1 táblával. (Aquila, 1912)
A madarak állati mirigyének – Glandula mandibularis – szövettani vizsgálata. Adalék a mucinképződés ismeretéhez. (Aquila, 1913)
A kárász bélcsatornája, különös tekintettel a rugalmas rostokra. (Állattani Közlemények, 1914)
A keratinoid-réteg keletkezése a madarak izmos gyomrában. 1 táblával. – A vetési varjú bélcsatornájának szövettana. 1 táblával. (Aquila, 1914)
Néhány madár lépének szerkezetéről, különös tekintettel a Schweigger–Seidel-féle hajszálérburokra. – A madárbőr szövettanához. A meggyvágó és a házi veréb bőre. (Aquila, 1915)
A levéldarázs-lárvák középbelének hámja; a mag szerepe a hólyag alakú secretióban. (Állattani Közlemények, 1915)
Az Ablepharus pannonicus és az Anguis fragilis bélcsatornájáról. (Állattani Közlemények, 1917)
Ízlelőbimbók az amazonpapagáj nyelvén. – A pirosvállú amazonpapagáj táplálócsatornája. Adat a madarak nyelőcsőmirigyeinek phylogeniájához. (Aquila, 1917)
A sárgafejű királyka táplálócsatornája és felső gégefője. – A házi és a mezei veréb nyelvvázának alaktanához. (Aquila, 1918)
A batla nyelve. (Aquila, 1921)
Gyomor- és köpettartalom-vizsgálatok. (Aquila, 1924)
A kis légykapó. 1 táblával. (Kócsag, 1928)
Morphologische Studien an der Zunge einer Tagraubvögel aus den Gattungen Accipiter, Buteo und Circus. (Annales Historico- Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1928)
A kékcsőrű réce. 1 táblával. – A hajnalmadár. 1 táblával. (Kócsag, 1929)
A csíkosfejű nádiposzáta magyarországi fészkeléséhez. – A piroscsőrű havasi varjú és a sárgacsőrű havasi csóka a magyar faunában. (Kócsag, 1930)
Meggyvágók a főváros körútjain. – A hamvas rétihéja melanisztikus tojója. (Kócsag, 1931)
A füstös réce. – Fehér, búbos pacsirta. (Kócsag, 1932)
Vékonycsőrű fenyvesszajkó a Borsodi Bükkben. (Kócsag, 1933)
Adat a tavi cankó fészkeléséről a Fertőn. – Széncinegék a nádasban. (Kócsag, 1934)
A csíksomlyói „fehérszárnyú” kerti rozsdafarkúról. – Vérkilövellő bogarak madaraink táplálékában. – A Magyarországon előforduló süvöltőkről. (Aquila, 1938)
Fehér egerészölyv. – Könnyező fák, mint madáritatók. (Kócsag, 1938)
Csonttollúak 1941–1942 telén. – Gyűrűs nagy őrgébics. – Az üstökös réce gácsérjának egyszerű ruhája. (Kócsag, 1943).
Irodalom
Irod.: Keve András: G. J. emlékezete. (Állattani Közlemények, 1968)
Kováts Dezső: G. J. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
