Tallós Pál
erdőmérnök, botanikus, entomológus
Született: 1931. március 26. Pozsony
Meghalt: 1968. január 25. Sárvár, Vas megye
Temetés: 1968. január 29. Sárvár
Család
Sz: Tallós István festő- és iparművész, Lauer Mária, a Pápai Háziipari Szövetkezet bedolgozó munkatársa. Apja Mosonmagyaróvárott, a Városkapu tér 5. sz. alatt élt. F: Bányász Terézia. Leánya: Tallós Ágnes.
Iskola
Elemi iskoláit Somorján, polgári iskoláit uo. és Pápán végezte, a Pápai Állami Líceumban éretts. (1949), a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdőgazdasági Szakán végzett (1953).
Életút
A Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság Magasbakonybéli Erdészete és Ugodi Kísérleti Erdészete erdészeti szakelőadója (1954–1957), a soproni Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) bp.-i Erdőművelési és Erdővédelmi Osztályának tud. segédmunkatársa (1957–1959), tud. munkatársa (1959–1968). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965).
Erdészeti botanikai, növénytársulás-tani és erdészeti entomológiai kutatásokkal foglalkozott. Jelentős szerepet játszott a magyarországi fenyvesek és a hazai tájak erdőtípusait feldolgozó tudományos munkálatokban, ill. az erdőművelési állandó kísérleti területek kialakításában. Feldolgozta a két fenyőfői erdeifenyves-állomány lepkefaunáját, elsőként szolgáltatott adatokat egyes erdőtípusok lepkefaunájának tömegviszonyairól, valamint megtalálta azokat a különbségeket, amelyek a növényzeten kívül szintén alkalmasok az őshonos és a mesterséges erdeifenyvesek elkülönítésére. Nevéhez fűződik az erdészeti rovarkárosítók előrejelzésének kidolgozása. További kutatási területei: erdészeti térképezés (= erdőtípustérképek kialakítása és tervezése), fenyőfélék betegségei, az erdei fenyő lepkekárosítói elleni védekezés, természetes és mesterséges erdeifenyő- állományok lepketársulásainak összehasonlító elemzése. Bakonyi lepkegyűjtéseivel jelentősen gyarapította a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményét.
Emlékezet
Kandidátusi védését korai, tragikus halála akadályozta meg. A sárvár-péntekfalui temetőben nyugszik. Néhány, általa felfedezett lepkefajt később róla neveztek el. A zirci Bakonyi Pantheonban tiszteletére emléktáblát emeltek (1982), a Kitaibelia c. folyóirat emlékszámmal tisztelgett munkássága előtt (1997). Pápán róla nevezték el a Tallós Pál Tanösvényt (a Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Rt. Pápai Erdészete alakította ki, 2003).
Főbb művei
F. m.: A pápakovácsi láprét növénytársulásai és fásítása. (Erdészeti Kutatások, 1954)
Érdekes és újabb florisztikai adatok a Bakonyból és Magyarország egyéb tájairól. (Botanikai Közlemények, 1956)
Két fenyőfői erdőtípus lepketársulásának vizsgálata, tekintettel a károsítókra. (Erdészeti Kutatások, 1958)
Adatok néhány nagylepkefaj hazai előfordulásához. (Rovartani Közlemények, 1958)
Erdő- és réttípus-tanulmányok a Széki erdőben. (Erdészeti Kutatások, 1959)
Adatok a Vendvidék és az őrség nagylepkefaunájához. (Rovartani Közlemények, 1959)
Növényföldrajzi és florisztikai adatok a Dunántúlról. (Botanikai Közlemények, 1959)
Az erdőtipológia és a növénytársulástan kapcsolatáról. (Az Erdő, 1960)
Angaben und Bemerkungen zur Flora und zur Pflanzengeographie des Bakonygebirges. Többekkel. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1961)
Hazai nagylepkék hernyóinak természetes tápnövényei. (Rovartani Közlemények, 1961)
Die ökologischen Artengruppen der Wälder Ungarns. Többekkel. (Acta Agronomica, 1963)
Adatok a Bakony és környéke nagylepkefaunájához. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1963)
A felsőnyírádi erdő cseres-tölgyesei. Szodfridt Istvánnal. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1964)
A gönyűi óriásnyár-nyesési kísérlet néhány tapasztalata. – Váltakozó vízgazdálkodású tölgyes erdőtípus. Szodfridt Istvánnal. (Az Erdő, 1964)
Újabb adatok a Dunántúl flórájához. (Szodfridt Istvánnal. (Botanikai Közlemények, 1965)
A gyapjaslepke kártételének előrejelzése. – A fénycsapdák erdővédelmi jelentősége. (Az Erdő, 1966)
Egyes erdészeti kártevők prognóziskészítésének kérdései. Benyújtott kand. értek. (Sopron, 1966)
A felsőnyírádi erdő láp- és ligeterdei. Tallós Pállal. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1968)
Vegetációtanulmányok a felsőnyírádi erdőben. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1973).
Irodalom
Irod.: Csapody István–Szodfridt István: T. P. emlékezete. (Botanikai Közlemények, 1969)
Szontagh Pál: Megemlékezés T. P.-ról. (Állattani Közlemények, 1970)
Gál János: Emlékbeszéd T. P. zirci emléktáblájának avatásán. (Az Erdő, 1982)
Életutak. Sárvár és Sárvár környéki személyek életrajzgyűjteménye. Szerk. Sulyokné Matócza Eleonóra. (Sárvár, 1993)
T. P.-emlékszám. (Kitaibelia, 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
T. P. (Tilia, 2000)
Horváth Csaba: T. P. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Csóka György: T. P. (Növényvédelem, 2010).
Megjegyzések
MÉL II. Téves halálozási adat: Pápa! Más adatok szerint viszont Szombathelyen hunyt el!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
