Gombosi Ottó [Johannes Otto]
zenetörténész
Született: 1902. október 23. Budapest
Meghalt: 1955. február 17. Lexington, Massachusetts, USA
Család
Sz: Gruber József (1878–), Bogyó Erzsébet (1881–) zongoraművész és zenetanár, Bogyó Samu (1857–1928) matematikus, pedagógus leánya. Testvére: Gombosi György (1904–1945) művészettörténész. F: Gombosi Anna (1907–) hegedűművész.
Iskola
A bp.-i Zeneakadémián Kovács Sándor, Weiner Leó és Siklós Albert tanítványa (1920–1921), a berlini tudományegyetemen zenetudományból bölcsészdoktori okl. szerzett (1925).
Életút
A Crescendo c. folyóirat alapító szerkesztője (1926–1927), majd Németországban telepedett le, ahol a Deutsche Musik, a Melos, a Zeitschrift für Musikwissenschaft és más lapok állandó munkatársa (1927–1935), a Római Magyar Intézet ösztöndíjasa (1935–1936). Bázelben élt (1936–1939), majd az USA-ba költözött, ahol több egyetemen tanított (1939–1951), utóbb a Harvard Egyetem professzora (1951–1955).
A középkori és a reneszánsz zene történetének világhírű tudósa. Feldolgozta Bakfark Bálint és számos, a 17–18. sz.-ban élt, kevéssé ismert zeneszerző munkásságát.
Főbb művei
F. m.: Jacob Obrecht. Mit einem Notenanhang… 31 bischer unveröffentiche Kompositionen aus der Zeit zwischen 1460–1510. Monográfia és egy. doktori értek. Gombosi, Otto Johannes néven. (Sammlung musikwissenschaftlicher Einzeldarstellungen. 4. Bp., 1925)
Kovács Sándor hátrahagyott zenei írásai. Popper Irma és G. O. közreműködésével összeáll. Molnár Antal. (Bp., 1928)
Die Musikalien der Pfarrkirche zu St. Aegidi in Bártfa. Eine Beitrag zur Geschichte der Musik in Oberungarn. (Festschrift für Johannes Wolf. Berlin, 1929)
Zenei élet Mátyás király udvarában. (Muzsika, 1929; olaszul: Vita musica alla corte di re Mattia. Corvina, 1929)
Die ältesten Denkmäler der mehrstimmigen Vokalmusik aus Ungarn. (Ungarische Jahrbücher, 1931)
Quellen aus dem XVI–XVII. Jahrhundert zur Geschichte der Musikpflege in Bartfeld – Bártfa – und Oberungarn. (Ungarische Jahrbücher, 1932)
Zur Vorgeschichte der Tokkate. (Acta Musicologica, 1934)
Bakfark Bálint élete és művei. – Der Lautenist Valentin Bakfark. Leben und Werken. (Musicologica Hungarica. A Magyar Nemzeti Múzeum zenetörténeti kiadványai. II. Bp., 1935)
Studien zur Tonartlehre der frühen Mittelalters. (Acta Musicologica, 1937)
Tonarten und Stimmungen der antiken Musik. Kopenhagen. (Bp., 1939)
New Light on Ancient Greek Music. 1 táblával. (Papers Read at the International Congress of Musicology. New York, 1939)
Machaut’s Messe Notre-Dame. (The Musical Quarterly, 1950)
Moyen Age et Renaissance. (Journal of the American Musicological Society, 1955)
Bakfark Bálint élete és művei. – Der Lautenist Valentin Bakfark. Leben und Werken. Szerk. Falvy Zoltán. (Új kiad. Kassel–Bp., 1967)
A németalföldi zene. (Zenetörténeti szöveggyűjtemény. 1. Főisk. jegyz. Bp., 1986)
Lajtha László. (Magyar Zene, 1992).
Irodalom
Irod.: A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. (Bp., 1936)
Neue deutsche Biographie. (online, 1964)
Brockhaus–Riemann zenei lexikon. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. I–III. köt. (Bp., 1983–1985)
Waldbauer Iván: G. O. Egy tanítvány visszaemlékezései. (Magyar Zene, 2002).
Megjegyzések
Lexikonok eltérő halálozási helye: Natick, USA!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
