Stoll Kálmán, váradi
társadalomorvos, epidemiológus
Született: 1892. február 2. Budapest
Meghalt: 1964. március 7. Budapest
Temetés: 1964. március 14. Budapest
Temetési hely: Pestszentlőrinc
Család
Sz: Stoll Lajos (†1915) posta- és távírda-számvevőségi tisztviselő, Novotny Emma. F: Priesztics Ludmilla (†1968). Leánya: Aratóné Stoll Edith tanárnő, Honfiné Stoll Ludmilla az Állami Könyvterjesztő Vállalat munkatársa; fia: Stoll Géza honvédtiszt.
Iskola
A budapesti tudományegyetem orvosi karán tanult (1910–1914), az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1915), orosz hadifogságban volt (1915–1920), hazatérése után orvosdoktori okl. szerzett (1920), az orvostudományok kandidátusa (1963).
Életút
Kóka (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Nagykátai járás) körorvosa (1921–1926), a Gödöllői járás tisztiorvosa (1926–1930). Budapest Székesfőváros VI. kerületi (1930–1934), VII. kerületi (1934–1940), ismét VI. kerületi tisztiorvosa (1940–1945), a főváros ostroma idején a VI. kerületben légoltalmi szolgálatot látott el. A II. vh. után a Budapesti Tisztifőorvosi Hivatal tisztiorvosa (1945–1950), az Orvostudományi Dokumentációs Központ helyettes vezetője (1950–1952), a budapesti I. kerületi Tanács Egészségügyi Osztályának tisztiorvosa (1952–1953), majd ideiglenes szolgálattételre az Egészségügyi Minisztériumba rendelték be (1953–1954). A Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás járványügyi csoportjának kutatóorvosa (1954-től). Az UNICEF párizsi I. Nemzetközi Szociális Gyermekvédelmi Tanfolyamának résztvevője (1948).
Budapest és a főváros környéke morbiditási és mortalitási kérdéseivel foglalkozott, a különböző járványos betegségek terjedési mechanizmusának sajátosságait, a védőoltások hatásosságát, esetleges hiányosságait, ezzel összefüggő higiéniai problémákat vizsgált és elemzett. Különösen értékes a II. világháború utáni háborús járványok megelőzésével kapcsolatos budapesti tevékenysége. Jelentős szerepet játszott a fővárosi járványellenes küzdelem irányításában, a közegészségügyi és járványügyi állomások (= köjál) megszervezésében. Több orosz nyelvű szakkönyvet tolmácsolt.
Emlékezet
Budapesten, Szent Imre-kertvárosban (XVIII. kerület Sepsiszentgyörgy utca 11.) élt és tevékenykedett, a Pestlőrinci Új Temetőben nyugszik.
Főbb művei
F. m.: A Gödöllői járás egészségügyi felvétele. Gaál Andrással. (Népegészségügy, 1926)
A bába, mint anya- és csecsemővédőnő. (Népegészségügy, 1927)
A tuberkulózis elleni küzdelem eszközei. falun. (Népegészségügy, 1928)
A vérhaskérdésről. (Orvosok Lapja és Népegészségügy, 1945)
Háborús járványok Budapesten. – Feladataink a tuberkulózis elleni küzdelemben. (Orvosok Lapja és Népegészségügy, 1946)
A székesfővárosi közegészségügyi szolgálat reformja. – A bábaképzés reformjáról. – A fertőző betegségek elleni küzdelem a Szovjetunióban. – Idegrendszerbeli heveny fertőző megbetegedések előfordulása Budapesten. (Orvosok Lapja és Népegészségügy, 1947)
A fertőző halálozás alakulása Budapesten és a védekezése eszközei. (Népegészségügy, 1948)
A kórházi szociális szolgálatról. (Orvosok Lapja, 1948)
A budapesti hastífusz epidemiológiája. (Népegészségügy, 1949)
A tularaemia és az ellene való védekezése. – A levegőfertőtlenítés kérdésének mai állása. – Közegészségügyünk szervezési kérdései. (Népegészségügy, 1951)
A közegészségügyi-járványügyi állomásokról. (Népegészségügy, 1952)
Az úgynevezett tisztiorvosi bizonyítványokról. (Népegészségügy, 1953)
A fővárosi körzeti orvosok munkájának járványorvosi jelentősége. (Népegészségügy, 1955)
Csoportos hepatitis-megbetegedések felszámolása gyermekkollektívákban. (Népegészségügy, 1956)
Adatok a budapesti hastífusz epidemiológiájához. (Népegészségügy, 1957)
Járványtani megfigyelések fővárosi gyermekkollektívákban előforduló hepatitis-megbetegedéseknél, különös tekintettel a gammaglobulin hatásosságára. (Népegészségügy, 1959)
Fertőzéses eredetű enterocolitisek járványügyi problémái a fővárosban. Ferenczi Endrével, Virágh Gyulával. (Népegészségügy, 1960)
A hastífusz terjedési mechanizmusának vizsgálata a fővárosban. Epidemiológiai tanulmány. Kand. értek. (Bp., 1961)
A fertőtlenítés minőségének és a használati tárgyak fekáliás szennyezettségének vizsgálata Zmejev szerint. (Népegészségügy, 1963)
ford.: Freidlin, Sz. J.: Az üzemorvosi munka szervezete. (Bp., 1951)
Varfolomajeva, A. A.: Az ember leptospirozisai. (Bp., 1951)
Marzejev, A. Ny.: Településegészségtan. (Bp., 1954).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1964. márc. 13.)
Kapos Vilmos: S. K. (Népegészségügy, 1964).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013