Bán Antal
politikus
1945-ig Rozmayer
Született: 1903. augusztus 30. Baranyabán, Baranya vármegye
Meghalt: 1951. augusztus 25.
Család
Sz: Rozmayer Ferenc magántisztviselő, Friedrich Ilona. F: Bajazett Amália. Elvált. Élettársa: Develák Margit.
Iskola
Hat elemit végzett, géplakatosnak tanult, később magánúton érettségi vizsgát tett.
Életút
A Kommunista Ifjúmunkás Szövetség (KIMSZ, 1918-tól), ill. a KIMSZ országos ellenőrző bizottságának tagja (1919). A Tanácsköztársaság bukása után a szerb uralom alá került Bácskába menekült, ahol uradalmi gépészként dolgozott, ill. tisztviselőként helyezkedett el (1919. nov.–1929), a munkáskamara szabadkai kirendeltségének alkalmazottja (1929–1933), vezetője és újvidéki központjának főtitkárhelyettese (1929–1938), majd kereskedőként és könyvelőként dolgozott (1938–1944). A Jugoszláviai, majd a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP, ill. SZDP) tagja (1922–1948), a párt vajdasági vezetőségének (1931–1939), az újvidéki pártszervezetnek alelnöke (1939–1943). Délvidék Magyarországhoz való visszacsatolása után a hatóságok hat hónapra internálták, ezt követően a bp.-i központ és az újvidéki pártszervezet közötti összekötő lett. Az SZDP értelmiségi kérdésekkel foglalkozó titkára (1943–1944), a párt illegalitásba kényszerítése után részt vett a Magyar Front tevékenységében. Az SZDP bp.-i ideiglenes intézőbizottságának vezetője (1945. jan.–febr.), a párt főtitkárhelyettese és a főtitkárság vezetője (1945). Az SZDP képviselője a Budapesti Nemzeti Bizottságban és a törvényhatósági bizottságban (1945); az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Bp., 1945. ápr.–nov.), ngy.-i, ill. ogy.-i képviselő (Bp., 1945–1948). Az Országos Gazdasági Tanács alelnöke (1945. máj. 4.–jún. 1.), iparügyi miniszter (1945. jún. 1.–1948. febr. 26.), a baloldali szociáldemokraták egyik vezéralakjaként támogatta az együttműködést a kommunistákkal, szorgalmazta az államosítási programot és a tervgazdálkodás bevezetését, a két munkáspárt egyesülését azonban ellenezte. 1948 tavaszán, mivel szembehelyezkedett az SZDP és az MKP készülő fúziójával, „a munkásegység ellenzőjeként” kizárták a pártból, s az ország elhagyására kényszerítették. Csehszlovákiában (1948), Svájcban (1948–1949 és 1951) és Nagy-Britanniában élt (1949–1951). A Nemzetközi Szocialista Konferencia Bizottság (COMISCO), ill. a Szocialista Internacionálé által (a Peyer Károly vezette csoporttal szemben) az SZDP jogfolytonos szervezetének elismert Magyarországi Szociáldemokrata Párt Emigrációban főtitkára (1948–1951), s képviselője a Közép- és Kelet-Európai Szocialista Unióban. Elzárkózott az együttműködés gondolatától az USA-val, s elutasította a Magyar Nemzeti Bizottmányban való részvételt.
Emlékezet
Hamvait 1988. dec.-ben szállították Magyarországra.
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend, Magyar Köztársasági Érdemrend.
Főbb művei
F. m.: A Szociáldemokrata Párt politikai irányvonala. Összeáll. (Bp., 1945)
The Story of the Socialism in Eastern Europe. (London, 1951)
The Curtain Falls. Ciolkosz, Adammal, Majer, Václavval (London, 1951; magyar nyelven: A függöny legördül. Kelet-Európa szocialista pártjainak sorsa. címmel. Bp., 1995).
Irodalom
Irod.: Erőss Ferenc: Magyar „munkásvezérek” Nyugaton. (Bp., 1961)
Strassenreiter Erzsébet: B. A. (Politikuspályák. Szerk. Sánta Ilona. Bp., 1984)
Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1–2. (Bp., 1989).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013