Gruzl Ferenc
vegyészmérnök
Született: 1897. január 10. Budapest
Meghalt: 1972. november 30. Budapest
Temetés: 1972. december 8. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Gruzl Ferenc, Prokesch Mária. Testvére: Párkányi Norbertné Gruzl Etelka és Gruzl János (†1954). F: 1942-től Molnár Zsófia.
Iskola
A bp.-i József Műegyetemen vegyészmérnöki okl. (1919), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1922).
Életút
Az Országos Chemiai Intézet segédvegyésze, a Gabona- és Lisztvizsgáló Osztály kutatóvegyésze (1919–1928). A Gabona- és Lisztkísérleti Állomás osztályvezető fővegyésze (1928–1934), igazgatóhelyettese (1934–1939), az átszervezett Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet igazgatója (1939–1959).
A Magyar Molnár Céh újjászervezője és elnöke (1945–1948), majd jelentős szerepet játszott a Céh Malomipari Tudományos Társasággá fejlesztésében (1948). A Növényfajtaminősítő Tanács alapító tagja (1951-től). A Magyar Élelmiszer-ipari Tudományos Egyesület (MÉTE) Sütőipari Szakosztályának alelnöke (1954–1961).
Tudományos pályafutásának kezdetén Hankóczy Jenő bevonta Farinográf nevű lisztvizsgáló műszerének kipróbálásába, majd megbízta a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás kémiai–mikrokémiai laboratóriuma és a kísérleti sütöde vezetésével. Osztályvezetőként, majd intézetigazgatóként élelmiszer-kémiai analitikai kutatásokkal, elsősorban búzakémiai alapkutatásokkal foglalkozott. A búza- és a búzaliszt korszerű kémiai és mikrokémiai vizsgálati módszereinek magyarországi bevezetőjeként alapvetően új eredményeket ért el a búzafajták sikértartalmának vizsgálata terén. Nevéhez fűződik az országos búzakataszter, az első magyarországi búzatermesztési tájtérkép, ill. az új lisztminőség-vizsgálati és gabonaértékelési módszer elkészítése. Magyarországon elsőként kezdeményezte a hazai búzaminták fizikai-kémiai tulajdonságainak országos számbavételét, vizsgálta a belőlük készített tészták minőségét, ellenállását, vízfelvevő-képességét, tapasztalatai alapján megállapította a kenyérminták sütési értékét. Az adatok alapján hét nemesített búzafajta elterjesztését javasolta (ebből ötnek: a Bánkuti 1014, 1201, 1205 és a Székács 1055, 1242 nemesített búzavetőmagnak kiosztására került sor 1932–1933-ban). Néhány évvel később részt vett a magyaróvári Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomás országos fajta-összehasonlító kísérletében (több mint száz gazdaságban 1934/35–1935/36-ban). A tudománytörténetileg kiemelkedő jelentőségű kísérlet eredményeként Gruzl módosította a Hankóczy Jenő által kidolgozott lisztminőség-vizsgálati rendszert: a liszteket A1, A2, B1, B2 és C1, C2 csoportba sorolta. Az „A” minőségű búzák lisztje minőségi javításra alkalmas; a „B” minőségű búzák lisztje önmagában is jó minőségű, míg a „C” minőségű búzák lisztje csakis az „A” búzával keverve alkalmasak sütésre. Hankóczy Farinográfját továbbfejlesztve megalkotta Labográf nevű búza- és lisztvizsgáló műszerét (a Szabadalmi Bíróság 1942-ben találmányként elfogadta). A készülék a Farinográffal ellentétben kis minták – 50 gramm! – vizsgálatára is alkalmas volt. További kutatási területei: sütőipari technológiai kutatások, kovászpótló anyagok előállítása, a kenyér friss állapotának meghosszabbítása (= „tartós kenyér”) stb. Tudományszervezőként indítványozta az ország legjobb búzatermő vidékein helyi kutatólaboratóriumok és állami búzanemesítő telepek felállítását, szakmai továbbképző tanfolyamokat indított, jegyzeteket egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett. A II. vh. után jelentős szerepet vállalt Budapest közellátásának megszervezésében.
Emlékezet
Budapesten (Óbuda, III. kerület Lajos utca 49/c.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Főbb művei
F. m.: A búza vetőmagvak vizsgálatáról. (Molnárok Lapja, 1925)
A kondicionálásról. (Molnárok Lapja, 1927)
A búzaliszt minőségének chemiai vonatkozásai. (Mezőgazdasági Kutatások. Bp., 1932)
A konyhasó minőségjavító hatása a sütőiparban. (Mezőgazdasági Kutatások. Bp., 1934)
Újabb irányelvek a lisztgyártás terén. (Molnárok Lapja, 1935)
Ergebnisse der Qualitätsproduktion in Weizen. (Ungarische Wirtschaftsjahrbuch, 1935)
A búza minősítése. – A rozs, ill. a belőle készült kenyér minősítése. (Molnárok Lapja, 1936)
Búza- és lisztismeret. (Malomipari szakismeretek gyűjteménye. Bp., 1936)
Növénynemesítés. (Malomipari szakismeretek gyűjteménye. Bp., 1937)
Sütőipar, pékipar. (Magyar Statisztikai Szemle, 1939)
A búza, illetőleg a liszt minőségének és minősítésének alapelvei. (Kísérletügyi Közlemények, 1939)
A búza minőségének elmélete. (Bp., 1941)
Az 1941. évi termésű búzák minősége. (Bp., 1942)
Új eljárás a búza és a liszt minőségének megvizsgálására. (Magyar Sütőiparos, 1942 és Malomújság, 1942)
Das Versuchswesen im Dienste der Landwirtschaft. (Berichte über Landwirtschaft. Sonderheft. Prag, 1942)
„Laborograf” búza-, ill. lisztminősítő készülék és eljárás. (Kísérletügyi Közlemények, 1942)
A kenyér nyúlódása és annak megakadályozása. (Közellátási Értesítő, 1942 és Vidéki Magyar Sütőiparos, 1943)
A búza gyakorlati értékelése. (Kisalföldi Gazda, 1943)
A búzaminőségi vizsgálatok. (Mezőgazdaság és Ipar, 1947)
A búzaminőségi vizsgálatok jelenlegi állása. (Magyar Technika, 1947)
A malomipar és a mezőgazdaság kapcsolatai. (Mezőgazdaság és Ipar, 1948)
Védekezés a gabonazsizsik ellen. (Molnárok Szaklapja, 1949)
A malom-, sütő- és tésztaiparban megoldásra váró néhány probléma. (Mezőgazdaság és Ipar, 1949)
Élelmiszerismeret. Liszt, kenyér és tészta. (Kereskedelmi szakkönyvtár. Bp., 1949)
Búzamagvak hasadása. (Élelmezési Ipar, 1950)
Gyorsított kenyérkészítési eljárás. (Élelmezési Ipar, 1951)
A gabona és a liszt kémiája és fizikája. Tanfolyami jegyz. (Bp., 1951)
Malom- és sütőipari anyagismeret. 1–2. Többekkel. (Bp., 1952)
Sütő- és tésztaipari technológia. (Bp., 1952)
Polifermentumos kenyérgyártás. (Sütő- és Tésztaipar, 1954)
A magyar sütőipar korszerűsítése. (Sütő- és Tésztaipar, 1957)
A magyar búzafajták lisztminőségének vizsgálata az 1953–1954–1955-ös években. Rajkai Pállal, Szőke Sándorral. (Növénytermelés, 1957)
A polifermentum tenyésztés kialakulása. 1–2. Gyárfás Annával. (Élelmiszeripar, 1958)
A búza kémiai összetétele és anyagtartalma. (A búza. Szerk. Máthé Imre. Bp., 1963).
Irodalom
Irod.: Hankóczy Jenő–Surányi János–K. Takách Gyula: A magyar búzatermesztés átszervezése. (Bp., 1938)
Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. (Bp., 1958)
Pollhammer Ernőné: A búza és a liszt minősége. (Bp., 1981)
Pénzes István: G. F. Művei bibliográfiájával. A bibliográfiát összeáll. Gruzl Ferencné. (Műszaki nagyjaink. VI. köt. Bp., 1986)
P. Hartyányi Borbála: G. F. (Magyar agrártörténeti életrajzok. I. köt. Bp., 1987)
Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Pénzes István: Száz éve született G. F. 1–5. (Molnárok Lapja, 1997)
Pénzes István: G. F. születésének centenáriumára. (Sütőipar, 1997).
Megjegyzések
Gulyás: téves születési adat: 1893!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
