György István
újságíró
Született: 1912. augusztus 13. Budapest
Meghalt: 1977. január 1. Budapest
Család
Fia: György István (1947–) kémikus, kandidátus és György Eszter médiatervező.
Életút
A II. vh. előtt magántisztviselőként dolgozott. A Szabadság, a Szabad Nép (1945–1956), Népszabadság munkatársa (1957–1977), a Független Magyarország külső munkatársa.
A II. vh. után, a koalíciós korszakban a Szabad Nép népszerű újságírójaként elsőként írt a munkaszolgálatosok tragédiájáról (Fegyvertelenül a tűzvonalban, 1944; később hasonló témát dolgozott fel a Halálraítéltek c. kisregényével, 1957). Az 1950-es években elsősorban belpolitikai riportokat, munkásportrékat, ún. termelési riportokat, később a kereskedelem és a vendéglátóipar működését bíráló cikkeket írt. Különösen népszerűek voltak történelmi cikkei, dokumentumriportjai és riportsorozatai; ill. több munkásmozgalmi interjú szerzője és szerkesztője.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.
Elismerés
Rózsa Ferenc-díj (1963).
Szerkesztés
A rendőri riporterek alkalmi lapja, az Éjféli riport szerkesztője (1948).
Főbb művei
F. m.: Fegyvertelenül a tűzvonalban. Dokumentumregény. (Temesvár, 1944; 2–4. kiad. Bp., 1945)
Halálraítéltek. Kisregény. Ill. Simkó Károly. (Tarka Könyvek. Bp., 1957)
Nem könnyű vezetni. Riportok, portrék. (Hétköznapok. Bp., 1962)
Soha többé! Portrék. (Bp., 1963)
Szocialista brigádok reflektorfényben. Az előszót Jandek Géza írta. (Szocialista brigádok kiskönyvtára. 4. Bp., 1965; oroszul: Moszkva, 1967)
Új idők krónikásai. (A szabadság hajnalán. Szerk. Petrák Katalin. Bp., 1965)
Kétezerötszázan voltak. Riportok a Budai Önkéntes Ezredről. (Bp., 1970).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1977. jan. 4.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
