György Júlia

Született: 1896. június 29. Budapest
Meghalt: 1977. november 28. Budapest
Temetés: 1977. december 6. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Sz: Löwy Mihály gabonaforgalmazó, Klein Cecília. Egy református lelkész fogadta örökbe, később az ő tiszteletére vette fel családnevét.

Iskola

Gyermekéveit Szolnokon töltötte, Budapesten éretts. (1918). A budapesti tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1922), gyermekgyógyász (1930), majd neurológus szakorvosi vizsgát tett, az orvostudományok kandidátusa (1969).

Életút

A Tanácsköztársaság alatt a Fiatalkorúak Bírósága Kriminálpszichológiai Laboratóriuma munkatársa (1919), a budapesti Apponyi Poliklinika Idegosztályán Ranschburg Pál gyakornoka (1920–1925), klinikai tanársegéde (1925–1930), a gyermekpszichiátriai ambulancia szakorvosa, az önálló kriminálpszichológiai szakrendelő vezetője (1930–1939). A zsidótörvények után állását elvesztette (1939). Az Országos Izraelita Patronage Egyesületben gyermekambulanciát, óvodát, napközi otthont és pályaválasztási tanácsadó rendelést létesített (1940-től).

 

A II. világháború után a Nemzeti Segély munkatársaként magára hagyott gyermekek segítségére átmeneti otthont, majd speciális gyermekotthonokat szervezett (1945–1951). Budapesten rendelőintézeti neurológus főorvos (1951–1953), a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja (SZTK) Gyermek-ideggyógyászati Rendelőintézete (1953–1963), az SZTK Gyermekszakorvosi Rendelőintézetek Központja főorvosa (1963–1968). A Fővárosi Tanács Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézete alapító igazgató-főorvosa (1968–1976), nyugalmazott szaktanácsadója (1976–1977). Az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács társadalmi munkatársa (1957–1962). Az ELTE ÁJTK Büntetőjogi Tanszék külső munkatársa (1960–1973).

Orvostanhallgatóként a Galilei Kör tagja.

Antiszociális, ideges, nehezen nevelhető, ill. bűnöző gyermekek és fiatalkorúak gyógyításával, nevelési problémáival, üldözött családok gyermekeinek szocializációjával, foglalkozott, a modern magyarországi kriminálpszichológiai kutatások egyik elindítója. Véleménye szerint a szeretet nélküli, brutális nevelés a fő oka az antiszociális személyiség kialakulásának. Számos gyermeklélektani intézet alapításában, szervezésében és irányításában vett részt. Az első magyarországi elme-egészségügyi mozgalom elindítója (Magyar Mentálhigiénés Mozgalom, Benedek István és Ranschburg Pál irányításával, György Júlia főtitkárként tevékenykedett, 1936-tól; a II. világháború után újjászervezte Lelki Egészségvédelmi Szövetség néven, 1946-tól).

Emlékezet

A Herczog Erzsébettel közösen megszervezett önálló kriminálpszichológiai szakrendelő az Erzsébetvárosban (Budapest VII. kerület Hársfa utca 5.), az Országos Izraelita Patronage Egyesület gyermekambulanciája a Józsefvárosban (Budapest VIII. kerület József körút 31/b) működött. A II. világháború után, a Nemzeti Segély munkatársaként 1945–1951-ben magára hagyott gyermekek segítésére átmeneti otthont, majd speciális gyermekotthonokat szervezett. A világégés utáni első gyermekmenhelyen százával fogadták be az utcán kóborló, szüleiket elvesztett, éhező gyermekeket. Az átmeneti otthon felállítását György Júlia kezdeményezte az Erzsébetvárosban (Budapest VII. kerület Rottenbiller utca 20.), majd szintén az ő javaslatára készült el a szabadsághegyi Új Út Gyermekotthon.

 

Gyermekvédelmi tevékenységét azonban csak 1951-ig folytathatta. Miután egy párthatározat „megsemmisítő csapást” mért a pszichológiára („mint burzsoá áltudományra”) a gyermekotthont nevelőotthonná minősítették át, ahol már gyermekpszichológusra nem volt többé szükség. A Fővárosi Tanács budapesti Faludi utcai Gyermekpszichológiai Szakrendelő Intézete volt az első olyan magyar egészségügyi intézmény, amelynek fő profilja a pszichoterápia volt. A rendelőt György Júlia a lelki egészségvédelem bázisintézményének szánta, egy egységes, komplex gyógyító és továbbképző központnak, amely eddigi tapasztalatait ötvözte a Ranschburg-féle Poliklinikától az Új Út Gyermekotthonig. György Júlia munkatársai körében, 1976-ban ünnepelte 80. életévét, ekkor adta át az igazgatói feladatokat Vikár Györgynek, ám az általa létrehozott intézetben haláláig tevékenykedett. Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). Emlékére a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekvédelmi Szakosztálya és a Magyar Pszichológiai Társaság György Júlia-emlékérmet alapított.

Elismerés

Munka Érdemrend (1959).

 

Kossuth-díj (a nehezen nevelhető gyermekek és fiatalkorúak gyógyító nevelése terén végzett sok évtizedes, áldozatos munkájáért, 1962).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013