Gesell Sándor, 1910-től terebesfejérpataki
bányamérnök, geológus
Született: 1839. május 8. Pozsony
Meghalt: 1919. november 24. Besztercebánya
Temetés: 1919. november 26. Besztercebánya
Család
Felvidéki evangélikus családból származott. Sz: Gesell János (1809–1879), Slubek Mária. Testvére: Gesell János, ill. Olgyay Oszkárné Gesell Mária és Bartal Györgyné Gesell Paula. Leánya: Huberth Aladárné Gesell Zelma és Peyer Endréné Gesell Berta.
Iskola
Középiskoláit Pozsonyban, az evangélikus líceumban és a helyi főreáliskolában végezte. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végbizonyítványt szerzett (1862), a bécsi Földtani Intézet (Geologische Reichsanstalt) továbbképzésen és csehországi, ill. sziléziai tanulmányutakon vett részt (1864–1866).
Életút
Tanulmányai befejezése után a kolozsvári bánya- és jószágigazgatóság és a kudzsiri és ósebeshelyi (Hunyad vm.) vasgyár gyakornoka (1862–1864). A gavosdiai és nadrági vasipartelepek vasbányáinak vezető mérnöke és a zsil-völgyi kőszénkutatások irányítója (1864–1870). Állami szolgálatba lépett, a Pénzügyminisztérium (PM) Bányászati Osztályának mérnöke (1870), majd a máramarosszigeti és nagybányai (1871–1880) és a selmecbányai bányakerület munkatársa (1880–1893), bányatanácsosi (1879-től), fő-bányatanácsosi rangban (1882-től). A Magyar Kir. Földtani Intézet fő-bányageológusa (1893–1908), nyugdíjazták (1908). Haláláig Besztercebányán élt.
Bányageológiai vizsgálatokkal, a magyar bányászati értékek kutatásával, rendszerezésével foglalkozott. Pályafutásának kezdetén Tokaj, Nyíregyháza és Dorog környékén geológiai térképezési munkákban és a vajdahunyadi vasgyár rekonstrukciójában vett részt. (1870-es éve). Később a Magyar Kir. Földtani Intézet megbízásából jelentős alapkutatásokat végzett Magyarország érces területein és tanulmányozta az Ung vármegyei kőolaj-előfordulásokat (1897–1898). Elsőként állította össze a magyarországi kőzetek részletes katalógusát (Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalógusa; Schafarzik Ferenccel, 1885) és a magyarországi ásványok előfordulási helyét (A magyar korona országai területén … lévő … ásványok előfordulási helyei, Böckh Jánossal). Muzeológusként jelentős szerepet játszott a Magyar Kir. Földtani Intézet bányageológiai és - technológiai gyűjteményének gyarapításában. – Az 1873. évi Bécsi Világkiállításon bemutatta máramarosi bányageológiai térképét, az 1878. évi párizsi Nemzetközi Geológiai Kiállításon, mint a magyar bányászati és kohászati osztály képviselője működött, az 1885. évi Országos Általános Kiállításon a szervezőbizottság tagjaként és a földtani, bányászati és kohászati szakcsoport előadójaként tevékenykedett (ez utóbbin mutatta be Selmecbánya és vidéke földtani térképét és jellemző ásványait és kőzeteit.) Az Ezredéves Országos Kiállításon (1896) és a Párizsi Világkiállításon (1900), mint a földtani és bányászati szekció egyik szervezője és rendezője volt jelen.
Emlékezet
A Trebusa–Biellipotok (= Terebes-Fejérpatak) környékén végzett vasérckutatásaiért nemesi címet kapott (terebesfejérpataki!, 1910-től). Besztercebányán hunyt el, a helyi evangélikus temetőben nyugszik.
Elismertség
A Magyarhoni Földtani Társulat tagja (1871–1889), választmányának tagja (1889–1899). Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) tagja (1892-től). A Bányászati és Kohászati Irodalom Pártoló Egyesülete tagja (1888–1892).
Elismerés
Vaskoronarend (1902).
Főbb művei
F. m.: Das Braunkohlenvorkommen bei Gran in Ungarn. (Jahrbuch der kaiserlich-königliche geologische Reichsanstalt, 1874)
A máramarosi vasércztelepekről. (Földtani Közlöny, 1874)
A bányageológus hatásköre és szerepe a bányászatban. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1874)
Az ungvári királyi jószágigazgatóság területén előforduló kőszén, kőolaj és földi gyanta földtani leírása. (Földtani Közlöny, 1875 és Bányászati és Kohászati Lapok, 1876)
Adatok a máramarosi magyar kir. bányaigazgatósághoz tartozó, e megye é. k. részében fekvő vaskőbányaterület földtani megismertetéséhez. Két térképpel. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1876)
A vörösvágás–dubniki magyar kir. opálbányák földtani viszonyai Sárosmegyében. 4 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1878)
A bányászat és kohászat az 1878. évi párisi közkiállításon. Hivatalos jelentés. Graenzenstein Bélával. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1879)
A bányászat és kohászat termékei. (A bányászat és kohászat. Bp., 1879)
Adatok a máramarosmegyei petróleum-előjövetel megismeréséhez. (A Magyarországi Kárpátegylet Évkönyve, 1880)
Máramarosmegye geológiai viszonyai, tekintettel az értékesíthető ásványok fekvő helyeire. (A Magyarországi Kárpátegylet Évkönyve, 1881)
A selmeczi bányavidék ércztelér vonulatai. Részletes geológiai térkép. Cseh Lajossal, Szabó Józseffel. (Bp., 1882)
Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalógusa. Összeáll. Schafarzik Ferenccel. (Bp., 1885)
A soóvári kősóbányakerület földtani viszonyai, tekintettel az elöntött kősóbánya újbóli megnyitására. Négy táblával. (A Magyar Kir. Földtani Intézet Évkönyve, 1885; németül: 1886)
Antimonérczbányászat Király-Lubellán, Liptómegyében. (Földtani Közlöny, 1887)
Barnaszén és tőzeg Árvamegyében. (Földtani Közlöny, 1892)
Kapnikbánya bányageológiai viszonyai. Egy térképpel és 10 ábrával. (A Magyar Kir. Földtani Intézet Évi Jelentései, 1893)
A geológiának gyakorlati alkalmazása. (Hazánk, 1894)
A körmöczi bányavidék földtani viszonyai bányageológiai szempontból. (Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve. Bp., 1895)
A magyar korona országai területén mívelésben és feltárófélben lévő nemesfém, érc, vaskő, ásványszén, kősó és egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyei. Összeáll. Böckh Jánossal. 1 térképpel. (Bp., 1898)
Az ungvölgyi Luh vidékén előforduló petróleum geológiai viszonyai. (A Magyar Kir. Földtani Intézet Évkönyve, 1898)
írásai a Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentéseiben: A Selmeczbányán és környékén 1882. és 1883-ban – és folytatólag 1884-ben eszközölt részletes bányageológiai felvételek. Nyolcz ábrával. (1884–1885)
A körmöczi érczbányaterület bányageológiai felvétele 1885–1888-ban. 21 ábrával. (1886–1889)
A nagybányai érczbányaterület bányageológiai felvétele 1889 és 1890-ben. Tíz ábrával. (1890–1891)
A felsőbányai érczbányaterület bányageológiai viszonyai. Egy táblával. (1892)
Oláhláposbánya és vidékének bányageológiai felvétele. (1893)
Zalatna és vidékének bányageológiai viszonyai. (1894)
A Zalatna melletti dumbrávai és boboji czinober-érczbányászat bányageológiai viszonyai. (1895)
Földtani viszonyok az Ompoly-völgynek zalatna-preszákai folyórészlettől északra fekvő területén. (1896)
A luhi petróleumterület és a verespataki aranybánya. (1897)
A verespataki bányaterület és az orlai Szent Kereszt-altáró geológiai viszonyai. (1898)
A kornai völgyben, bucsumi völgyben és a Botes, Korabia, Vulkoj hegyek körül Alsófehérmegyében fekvő aranybányászat bányageológiai viszonyai. (1899)
Földtan-bányászati jegyzetek az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításról. – Offenbánya – Torda-Aranyos megye – bányageológiai viszonya. – A dobsinai bányaterület földtani és telérviszonyai. (1901)
A Nagy-Veszverés, Rozsnyó város és Rekenyefalu közötti terület földtani viszonyai. (1903)
A Csermosnyapatak Dernő és Lucska közé eső részének földtani viszonyai, északra a megye határáig. (1904).
Irodalom
Irod.: Papp Károly: G. S. (Földtani Közlöny, 1919)
Terebesfejérpataki G. S. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1920)
Csíky Gábor: Franzenau Ágoston és G. S. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1970)
Vitális György: Megemlékezés terebesfejérpataki G. S. születésének 150. évfordulóján. (Földtani Közlöny, 1991)
Földünk hazai kincsesházai. Tanulmányok a magyarországi földtudományi gyűjtemények történetéről. Szerk. Kecskeméti Tibor, Papp Gábor. (Bp., 1994)
Hála József: G. S. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Megjegyzések
MÉL I. köt. téves halálozási hely: Bp.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
