Gyertyánffy István, bobdai
pedagógus, pedagógiai író, muzeológus
Született: 1834. december 24. Tibód, Udvarhelyszék
Meghalt: 1930. augusztus 3. Budapest
Temetés: 1930. augusztus 5. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Erdélyi örmény nemesi családból származott. Sz: Gyertyánffy Antal (1797–), Kovács Cecília. Testvére: Gyertyánffy Jónás (1818–1864), Gyertyánffy Mária (1823–) és Gyertyánffy Katalin (1824–).
Iskola
Középiskoláit Székelyudvarhelyen, a református főiskolán végezte, majd a kolozsvári orvos-sebészeti intézet hallgatója (1853– 1855).
Életút
A székelyudvarhelyi r. k. főgimnázium tanára (1855–1869), majd br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter ösztöndíjával Svájcban és Németországban a tanítóképzőket tanulmányozta (1869–1870). Hazatérése után a székelykeresztúri tanítóképző intézet (1870–1873), a Budai Állami Tanítóképezde, ill. a Paedagogium Állami Polgári Iskolai Tanárképző igazgatója (1873–1898). Az Országos Tanszermúzeum vezetője (1886–1898). Kir. tanácsos (1892), c. tankerületi főigazgató.
A modern polgári pedagógiai képzési formák magyarországi kezdeményezője és elindítója, pedagógiai rendszere az Eötvös-féle polgári liberális művelődéspolitikára, ill. a Comenius–Pestalozzi–Diesterwey–Dittes-féle demokratikus népoktatási pedagógiára épült. Elsők között ismerte fel a munkának és a munka oktatásának, a gyermeki személyiség kialakulásában játszott fontos szerepét. Jelentős szerepet játszott a magyarországi tanítóképző és polgári iskolai intézetek megreformálásában. Trefort Ágoston felkérésére a budai tanítóképzőben bevezette a polgári iskolai tanári, a gyakorló polgári iskolai tanári és a tanítóképezdei tanári tanfolyamokat, s elvállalta az ezeket a képzéseket összefogó Paedagogium igazgatói posztját. Különösen értékesek neveléstörténeti és az írás–olvasás módszertanával foglalkozó szakdolgozatai. Számos polgári iskolai és tanítóképző- intézeti tankönyvet, olvasókönyvet, egyéb pedagógiai segédkönyvet írt és szerkesztett. Élete utolsó éveiben sokat foglalkozott a nemzeti nőnevelés és a feminizmus kérdéseivel.
Muzeológusként elsőként vetette fel, hogy az általa irányított Országos Tanszermúzeum és a Néptanítók Lapja c. folyóirat könyvtárának egyesítésével egy egységes Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumot kellene létrehozni. Elképzeléseiből megvalósult az, hogy a Néptanítók Lapja könyvgyűjteménye beleolvadt a tanszermúzeumba (létrejött az Országos Pedagógiai Könyvtár, 1896. febr. 21-én; az Országos Pedagógiai Múzeum azonban csak 1906. dec. 23-án alakulhatott meg.) Nevéhez fűződik az Ezredéves Kiállítás néprajzi falujában felállított minta elemi iskola felszerelésének összeállítása (1896), továbbá az ez alkalomra kiadott, a tanszermúzeum gyűjteményét bemutató nyomtatott katalógus elkészítése.
Emlékezet
Budapesten (Gellérthegy, XI. kerület Kelenhegyi út 30.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére Gyertyánffy István-emlékérmet alapítottak. Halálának 75. évfordulóján az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum emlékülést rendezett (2005. okt. 20-án).
Elismertség
Az Országos Közoktatási Tanács tagja (1878–1898). A Polgári Iskolai Tanítók Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Paedagogiai Társaság t. tagja (1912-től).
Szerkesztés
A Néptanítók Lapja szerkesztője (1874–1894).
Főbb művei
F. m.: Az önmunkásságról. (Székely-Udvarhely, 1858)
Kirándulás a Székelyföldre. (Kolozsvári Nagy Naptár, 1865)
Megnyitó beszéd. A székely-keresztúri állami tanítóképezde megnyitásának ünnepélye alkalmából. (Székely-Udvarhely, 1870)
Előgyakorlatok az írva-olvasás és rajzolás tanításához. (Pest, 1871, 2. kiad. Bp., 1883; 3. kiad. Bp., 1893; 5. kiad. 1904)
Jelentés a székely-keresztúri állami tanítóképezde első, azaz 1870–1871. tanévéről. – Emlékirat a magyar kir. állami tanítóképezdék reformja ügyében. (Székely-Udvarhely, 1872)
Gyakorlati logica főleg tanítók és tanító-növendékek számára. Dittes Frigyes után írta. (Bp., 1873; 2. jav. kiad. 1878; 3. jav. kiad. 1883)
Az ellenzéki szellem az iskolában. (Bp., 1876; Paedagogiai Könyvtár II. 2. kiad. Bp., 1884)
A népiskola módszertana. Dittes Frigyes után írta Kiss Áronnal. (Bp., 1876; 2. átd. kiad. Bp., 1882; 3. kiad. 1891; 4. jav. kiad. 1893; 6. kiad. 1904)
Árvai József. (Néptanítók Lapja, 1879)
Báró Eötvös József. (Néptanítók Lapja, 1881)
A budapesti állami elemi és polgári iskolai tanítóképezde múltja és jelene. 1873/74–1880/81. Szerk. (Bp., 1882)
Olvasókönyv a népiskola II., III. és IV. osztálya számára. I–III. köt. Összeáll. Kiss Áronnal, Radó Vilmossal. (Bp., 1883)
Olvasókönyv, az elemi népiskolák V. és VI. osztálya számára. I–II. köt. Összeáll. (Bp., 1887)
Magyar olvasókönyv, a polgári iskolák I., II. és III. osztálya számára. I–III. köt. Összeáll. Kiss Áronnal, Krammer Józseffel. (Bp., 1888–1890; 3. jav. és bőv. kiad. 1905)
ABC és olvasókönyv, az elemi népiskolák I–IV. osztálya számára. I–IV. köt. (Bp., 1890; 8. átd. kiad. 1908; németül: 1889; szlovákul is)
A Néptanítók Lapja ünnepi száma a lap megalapításának negyedszázados évfordulója alkalmából. 1868–1893. Szerk. (Bp., 1893)
A polgári iskola helye iskolai szervezetünkben. Emlékirat. Kovács Jánossal. (Bp., 1894)
Az Országos Tanszermúzeum a magyar népoktatásügy szolgálatában. (Bp., 1895)
A Néptanítók Lapjáról. Emlékirat nagyméltóságú br. Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. (Bp., 1895)
Az ezredik év megünneplése a Paedagogiumban. (Bp., 1896)
Emlékirat az Országos Tanszermúzeum és Paedagogiai Könyvtár ügyében. (Bp., 1896)
A Paedagogiumról. Szózat a Paedagogium elöljárói-, tanári- és tanítványaihoz. (Bp., 1897; 2. kiad. A Paedagogium címmel 1913)
A Paedagogium könyvtárának ismertetése. Szerk. (Bp., 1898)
A tanítóképző intézeti tanárok képzésének és képesítésének kérdése. (Bp., 1898)
Báró Eötvös József és a Paedagogium. (Magyar Paedagogia, 1913)
Theano három részben. I. Theano, Wielandnak „Die Pythagorischen Frauen” című értekezése. II. Elmélkedések, eszmetöredékek a hazai nőnevelés ügye felett. III. Egy magyar theano rövid élet- és jellemrajza. [Egy kötetben.] (Bp., 1915)
Epilogus a Theanohoz. Gondolatok a Theano-nevelési eszmék gyakorlati megvalósításáról. (Bp., 1916)
Levelek a feminizmus és nőnevelés kérdései köréből. (Magyar Paedagogiai Társaság Könyvtára. 2. Bp., 1917)
Az Országos Tanszermúzeumról és Pedagógiai Könyvtárról. (Bp., 1923)
Gondolatok Gy. I. írásaiból. Közli Sztankó Béla. (Bp., 1935).
Irodalom
Irod.: Orbók Mór: Gy. I. (Paedagogiai Zsebnaptár, 1886–1887)
Sztankó Béla: Gy. I. emlékezete. (Bp., 1931)
Sólyom János: Emlékezés Gy. I.-ról. (Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1931)
Magyarfalvi Lajos: Gy. I. és a budai Pedagógium. (Bp., 1968)
Magyarfalvi Lajos: Gy. I. emlékezete. Születésének 150. évfordulójára. (Pedagógiai Szemle, 1984)
Bereczki Sándor: Gy. I. (Életem a főiskoláért. Szeged, 1993)
Szegedi Tanárképző Főiskola. 1873–1998. Történet. Almanach. Szerk. Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. (Szeged, 1998)
Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. (Bp., 2000)
Bogdán Melinda: Gy. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Droppáné Debreczeni Éva: Gy. I. Kismonográfia. (Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványai. Tudós tanárok – tanár tudósok. Bp., 2003)
Kelemen Elemér: Gy. I., a tanítók tanítója. (Tanító. Módszertani folyóirat, 2009).
Megjegyzések
Szinnyei, MÉL téves születési adat: dec. 25.! MÉL: téves halálozási adat: aug. 2.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
