Győrffy Lajos
történész, muzeológus, etnográfus
Született: 1897. július 15. Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Meghalt: 1986. március 19. Budapest
Család
Nagyapja: Győrffy Lajos, Túrkeve város mérnöke és a helyi népbank részvénytársaság aligazgatója. Sz: Győrffy Lajos, Győrffy Ilona. F: Clauder Emma. Fia: Győrffy Lajos (1926–2007) állatorvos és Győrffy Péter; leánya: Győrffy Katalin. Második házasságából született fia: Győrffy Álmos.
Iskola
A bp.-i Keleti Akadémián tanult, az I. vh.-ban az orosz fronton szolgált, hadifogságba került. Hazatérése után befejezte tanulmányait a Keleti Akadémián és a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. (1920), ill. a II. vh. után, ún. szabad bölcsészként a Szegedi Tudományegyetemen történelem–földrajz és orosz nyelv és irodalom szakos tanári okl. szerzett (1951).
Életút
A Magyar Hajó- és Tengerhajózási Társaság munkatársa (1920–1927), majd hazaköltözött Túrkevére (1927). A túrkevei gimnázium és helyi elemi, ill. általános iskolák tanára (1927–1966: megszakításokkal). A túrkevei városházán árvaszéki ülnök és főjegyző (1927–1944); közben, a II. vh. idején Szamosújvár (1942) és Dés polgármestere (1944). A túrkevei Finta Múzeum igazgatója (1956– 1978).
Baráti szálak és fogadott rokonság fűzte Györffy Istvánhoz, akinek biztatására kezdett el nyelveket tanulni, és néprajzi, ill. helytörténeti kérdésekkel foglalkozni. Tudományos pályafutásának kezdetén a túrkevei városi jegyzőkönyveket tanulmányozta, majd lefordította a Györffy István által rendelkezésére bocsátott török adóösszeírást (ez volt az első török defterfordítás; megjelent a szolnoki múzeum gondozásában, 1956-ban). Jelentős eredményeket ért el a kun nyelv szöveg- és szórványemlékeinek felkutatása és összegyűjtése terén, megtalálta és közölte a Kun Miatyánk kevi változatát. Vizsgálta, gyűjtötte és megkezdte a rendszeres feldolgozását továbbá a Nagykunság és a Kiskunság, elsősorban Túrkeve és környéke történeti és művelődéstörténeti emlékeinek.
Muzeológusként kapcsolatba lépett az USA-ban élő Finta Sándor túrkevei szobrászművésszel. Kezdeményezte és szorgalmazta a Finta család tulajdonában lévő műalkotások megszerzését, majd nevéhez fűződik a Finta-hagyatékból a túrkevei múzeum képzőművészeti gyűjteményének megalapítása, nyilvántartásba vétele és feldolgozása. Az ő javaslatára vette fel a helyi múzeum a Finta Múzeum nevet (1967. ápr. 23-án).
Emlékezet
Túrkevén (élete utolsó éveiben Budapesten) élt és tevékenykedett, a túrkevei Vénkerti Temetőben nyugszik.
Elismerés
Móra Ferenc-emlékérem (1976), Pro Urbe Túrkeve (1977), Túrkeve díszpolgára (1979).
Főbb művei
F. m.: A Kunmiatyánkról. (Népünk és nyelvünk, 1931)
Adatok az Alföld törökkori településrendszeréhez. Az 1571-es török defter fordítása. Kihajtható térképmelléklettel. (Túrkeve, 1931; Jászkunsági füzetek. 4. 2. kiad. Szolnok, 1956)
Nagy-ínség, az 1863-as rettenetes esztendő. (Túrkeve, 1932)
Túrkeve népessége a török világban. (Túrkeve, 1935)
Vincze István jószágainak inventáriuma. (Ethnographia–Népélet, 1938)
Túrkeve története 1945-ig. Dankó Imre kéziratos tanulmányának felhasználásával összeáll. Veress Évával. Ill. Csikós Tóth András. 2 térképpel. (Túrkeve, 1956)
Adatok az Alföld török-kori településtörténetéhez. (Szolnok, 1956)
A túrkevei dénárok. (Jászkunság, 1959 és Dolgozatok a Szolnoki Múzeum gyűjtőterületéről. 9. Szolnok, 1959)
A női munka a régi arató- és cséplőbandákban. (Néprajzi Közlemények, 1959)
Adatok a dévaványai juhbehajtáshoz. (Jászkunság, 1960)
Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának tízedik évfordulójára. Szerk. Az előszót Sz. Kovács József írta. (Túrkeve, 1961)
Nagykunsági házoromdíszek. (Ethnographia, 1967 és Művészet, 1975)
Túrkeve nevének eredetéről. (Jászkunság, 1968)
Beszélő cédula. (Jászkunság, 1969)
Kútásás. (Jászkunság, 1970)
Feliratos butellák. (Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 1971)
Adatok az Alföld törökkori településrendszeréhez. Az 1571-es török defter fordítása. Hasonmás kiad. (Szolnok, 1972)
A Finta művésztestvérek élete és munkássága. Egri Máriával. (Szolnok, 1973)
A Nagykunság települési hálózata a török alatt. (Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században. Szerk. Hoffer Tamás, Kaposvári Gyula, Kisbán Eszter. Szolnok, 1974)
Barta Miska, a kapcabetyár. (Kevi Kör, 1975)
A „rettenetes esztendő”, az 1863. évi „nagyínség” emlékezete. (Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 1978)
Emlékezés Györffy Istvánra. (A magyar nép tudósa. Gy. I.-emlékülés. Karcag, 1974. dec. 10. Karcag, 1980)
A Túrkevei Finta Múzeum története 1971–1981. (Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának harmincadik évfordulójára. Szerk. is. Túrkeve, 1981)
Gy. L. összegyűjtött írásai. (Túrkevei emlékkönyv. Túrkeve, 2001).
Irodalom
Irod.: Szabó László: Gy. L. (Néprajzi Hírek, 1986)
Kaposvári Gyula: Búcsúszavak Gy. L. sírjánál. (Múzeumi Levelek, 1986)
Kaposvári Gyula: Gy. L. múzeumigazgató történeti munkásságáról. (Túrkevei tanulmányok. Szolnok, 1976)
Pálréti Ágoston: A „Hatkunság” tudósa. Gy. L. emlékezete. (Jászkunság, 1986)
Kaposvári Gyula: Gy. L. tevékenysége és a kun miatyánk. 1–2. (Túrkeve [folyóirat], 1991)
Örsi Julianna: Utolsó beszélgetésem Gy. L.-sal. (Túrkevei emlékkönyv. Túrkeve, 1991)
Túrkeve kislexikona. Írta és összeáll. Talpalló Piroska. (Túrkeve, 1995)
Gy. L. és Györffy István kapcsolata. (Túrkevei emlékkönyv. Túrkeve, 2001)
Örsi Julianna: Gy. L. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
