Fekete György
közlekedésmérnök
Született: 1919. június 7. Törökbecse, Torontál vármegye
Meghalt: 1996. szeptember 1. Budapest
Temetés: 1996. szeptember 20. Budapest
Temetési hely: Szent Gellért-plébániatemplom
Család
Sz: Fekete László orvos, Makk Ilona. F: 1951-től Komlósi Vilma gyors- és gépíró, a Balatoni Intéző Bizottság munkatársa. Fia: Fekete György (1953–); leánya: Bognár Andrásné Fekete Annamária.
Iskola
A Zágrábi Egyetem Műszaki Karának hallgatója (1937–1941), a bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) általános mérnöki okl. szerzett (1943), a műszaki tudományok kandidátusa (1963), a közlekedéstudományok doktora (1971).
Életút
A II. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1943–1945), a Budapesti Államépítészeti Hivatal segédmérnöke, mérnöke (1945), a JNMGE oktatója, a Közlekedéstudományi Kar vizsgabizottságának elnöke (1945–1947). A Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium mérnöke (1945–1955), a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) Hajózási Főosztálya, ill. a Mahart Vezérigazgatósága építési csoportvezetője, a Hajófejlesztési és Nemzetközi Csoport vezetője (1955–1960). A drezdai Friedrich List Közlekedéstudományi Főiskola vendégprofesszora (1966–1971). A BME c. egy. tanára (1977-től). A hajóstiszti tanfolyamon a vízépítéstan előadója (1955-től). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1959–1962).
Jelentős szerepet játszott a II. vh. után a magyar kikötők, hajóállomások, hajóműhelyek helyreállítási munkálataiban. Kutatóként elsősorban a folyami és a tengeri hajózás üzemi és gazdasági kérdéseivel foglalkozott. Kidolgozta a Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő távlati fejlesztési terveit, alapvető a szerepe a magyarországi hajózható víziutak, a folyamszabályozás tervezési irányelveinek kialakításában. Feldolgozta a magyarországi hajózás történetét.
Elismertség
Az MTA Közlekedéstudományi Főbizottság Hajózási Szakbizottságának tagja. A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) társelnöke. A Közlekedési- és Közlekedésépítés-tudományi Egyesület (KKTE) Közlekedési Szakosztályának vezetőségi tagja, a Központi Választmány tagja és a Hajóipari Szakosztály alelnöke.
Elismerés
Bánki Donát-díj, Jáky-díj, Széchenyi-érem, Friedrich List-érem, a BME Emlékérme, Széchenyi-díj (1996). Köztársasági Érdemérem (ezüst, 1947), Népköztársasági Érdemérem (ezüst, 1950), Szocialista Munkáért Érdemérem (1959).
Szerkesztés
A Közlekedéstudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: A magyar hajózás története. (Bp., 1955)
Az európai transzverzális nagyhajóút. (Műszaki Élet, 1957)
A magyar belvízi hajózás kialakulása és fejlesztésének kérdései. – Magyarország szerepe a nemzetközi hajózásban. (Közlekedéstudományi Szemle, 1957)
Duna. Többekkel. (Bp., 1957–1958)
A Budapest–Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő múltja, jelene és jövője. Guóth Bélával. (Közlekedéstudományi Szemle, 1958)
A tengerhajózás jelentősége és magyar vonatkozásai. (Közlekedéstudományi Szemle, 1959)
Anwendung von neuen Verfahren im Bau und Betrieb der neuen Schiffe der ungarischen Binnenschiffahrt und Donau-Seeschiffahrt. (Wissenschaftliche Zeitschrift der Hochschule für Verkehrswesen, 1960)
Duna-tengerhajózásunk egyes kérdései. (Közlekedéstudományi Szemle, 1961)
Schiffbau in Ungarn. (Schiff und Strom, 1962)
A víziközlekedés technikája. (Korszerű technika fejlődési iránya a közlekedésben. Egy. jegyz. Bp., 1962)
A víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága. Kand. értek. (Bp., 1963; kivonatosan: Vízügyi Közlemények, 1963)
A vízi közlekedés technikája. (A korszerű technika fejlődési irányai a közlekedésben. Szerk. Kádas Kálmán. Bp., 1964)
Der ökonomische Nutzen und die Perspektiven der Fluss-Seeschiffahrt. (Dresden, 1965)
A dunai nemzetközi víziút jelentősége a regionális fejlesztés szempontjából, a Dunabizottság tevékenysége tükrében. – A belvízi utak összehasonlítása a hordképesség-kihasználás alapján. (Városépítés, 1965)
Néhány műszaki-gazdasági elemzési módszer a Duna-temgerhajózás önköltség- és rentabilitás-számításához. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1966)
A dunai hajózás kapcsolatai és lehetőségei. (Közlekedéstudományi Szemle, 1967)
A Dunai Konvenció aláírásának huszadik évfordulójára. (Közlekedéstudományi Szemle, 1968)
A konténerforgalom és a hajózás. Széll Imrével. (Közlekedéstudományi Szemle, 1969)
A víziközlekedés fejlesztésének tudományos alapjai. (Műszaki Tudomány, 1969)
Egyes nemzetközi érdekű közlekedési kérdések komplex bemutatása szinkron-optikai modelleken. Doktori értek. (Bp., 1969)
Magyar hajózási statisztikai kézikönyv. 1945–1968. Főszerk. (Bp., 1971)
Az európai transzkontinentális víziutak és a konténerforgalom. (Közlekedéstudományi Szemle, 1974)
A Duna–Majna–Rajna víziút közlekedéspolitikai jelentősége a gazdasági együttműködés területén. (Közlekedéstudományi Szemle, 1978)
A Duna menti államok együttműködése a hajózásban. (Közlekedéstudományi Szemle, 1984)
A dunai hajózás fejlődése a Duna Bizottság statisztikai gyűjteménye tükrében. 1950–1984. (Közlekedéstudományi Szemle, 1987)
A Duna–Majna–Rajna-víziút megnyitását megelőzően szükséges nemzetközi teendők. (Közlekedéstudományi Szemle, 1991)
„…jó közlekedések nélkül nem is szabad az ember.” (Magyar Tudomány, 1991)
Az elgondolástól a megvalósulásig. A Duna–Rajna–Majna-víziút. (Dunakanyar, 1991).
Irodalom
Irod.: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988)
Korompai Gábor: Tíz éve hunyt el F. Gy. (Hidrológiai Közlöny, 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
