Györffy István, szigethi és nádudvari
etnográfus
Született: 1884. február 11. Karcag, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Meghalt: 1939. október 3. Budapest
Család
Sz: Györffy István szűr-szabómester, Ágoston Mária. F: középlaki Papp Anna (1888–1979). Fia: Györffy György (1917–2000) történész és Györffy István (1912–1999) orvos, szemész; leánya: bisztrai Farkas Ferencné Györffy Anna (1915–2006) grafikus. Unokái közül: Györffy János (1947–) térképész és Györffy Miklós (1942–) irodalomtörténész.
Iskola
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1904–1905), a bp.-i tudományegyetemen tanult (1905–1909), Kolozsvárott bölcsészdoktori okl. (1910), Budapesten történelem–földrajz szakos tanári okl. szerzett (1911). A Magyarország és a Közel-Kelet néprajza tárgykörben (1929), a magyar néprajz tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933). Az MTA tagja (l.: 1932. máj. 6.).
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Néprajzi Tárának kisegítő gyakornoka, gyakornoka (1906–1919); közben Romániában (1917– 1918) és Törökország kis-ázsiai részén tett tanulmányutat (1918–1919). Az MNM Néprajzi Tárának igazgató őre (1919–1934). A bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar magántanára (1926–1939), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanára (1933–1934), a Néprajz Tanszék ny. r. tanára (1934–1939). Az Országos Táj- és Népkutató Központ vezetője (1938–1939).
A magyar néprajztudomány egyik legjelentősebb alakjaként, iskolateremtő egyéniségeként, elsősorban a magyar nép anyagi műveltségének kutatása terén ért el alapvetően új, nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket. A néprajzi vizsgálódásban felismerte a történeti módszer és szemlélet jelentőségét, amelyet kutatásaiban következetesen alkalmazott, elsőként vonta be a levéltári forrásokat is a néprajzi kutatásba. Alapvető munkát végzett az addig feltárt néprajzi anyag történeti szempontú rendszerezése terén. Fontosak településvizsgálatai, a népi gazdálkodásra, a népi építkezésre és a népviseletre vonatkozó kutatásai. Kutatásainak egyik legfontosabb eredménye a sajátos, az európai szisztémától teljesen elütő, kétbeltelkű, szálláskertes településtípus felfedezése. (Már egyetemi doktori értekezése is településtörténettel foglalkozott: Nagykun tanya [1910]). A letűnt alföldi pásztoréletet a maga teljességében tárta fel Nagykunsági krónika (1922) c. műve, amely a magyar néprajztudomány klasszikusa (a mű Móricz Zsigmond több írását is megihlette). Nevéhez fűződik továbbá a magyar népi földművelés első összefoglalása (Takarás és nyomás az Alföldön, 1928). A magyar népviselettel foglalkozó dolgozatai közül kiemelkedik a Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (1930) c. monográfiája.
Muzeológusként, mint az MNM Néprajzi Osztályának vezetője elsősorban a textília- és a kerámiagyűjtemény gyarapításán fáradozott. Megalapította továbbá az MNM házinyomdáját, és megindította a Magyar népművészet c. múzeumi kiadványsorozatot (1924-től), amelyek közül többet maga írt és szerkesztett. Múzeumi gyűjtésének központjában a teljes magyar nyelvterület néprajzi számba vétele, a magyarság teljes anyagi kultúrájának bemutatása állt. Gyűjtőútjai elsők között ismerte fel a népi emlékezet fontosságát, interjúkat készített, igyekezett minél több fotót és rajzot megörökíteni. Kutatóútjai során végigkövette a kunok vándorlását, letelepedését és megtérésének körülményeit, de részletesen foglalkozott egyéb magyar (vagy magyarrá vált) népcsoportokkal, pl. a hajdúkkal és a matyókkal is. Írásaiban elsők között próbálta meg felvázolni a magyarság etnikai csoportjait, azok genetikus-regionális tagozódását.
Emlékezet
Élete utolsó éveiben elsősorban a magyarság sorskérdéseivel foglalkozott. A nemzeti és a népi kultúra megismertetéséért tanszékét intézetté fejlesztette: az Országos Táj- és Népkutató Központot, bemutatkozó kiállítása miatt azonban azt néhány hónap után betiltották. Úgy vélte, hogy a néphagyományra épülő nemzeti művelődéssel lehet gátat vetni az egyre fenyegetőbb német befolyásnak. Halála előtt néhány hónappal még részt vett a falukutató diákok háromhetes nyári gyakorlatán (1939 nyara), ahol elsőként vetette fel a parasztkollégiumok megvalósítását. Tanítványai, emlékükre róla nevezték el az egyetemi és főiskolai hallgatók Györffy-kollégiumát (1940-ben, amely később az első népi kollégiumok mintájául is szolgált) A tanítványaiból kialakult Györffy-iskola alapvetően befolyásolta a magyar néprajztudomány fejlődését. Néhány írása Szigeti Györffy István és Sz. Györffy István néven jelent meg. Budapesten élt (Belváros IV. kerület Veres Pálné utca 25.) és tevékenykedett, Budapesten is hunyt el; a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Halála után megkezdték életművének kiadását (a II. vh. miatt azonban csak két kötet jelenhetett meg). Tiszteletére a Magyar Néprajzi Társaság Györffy István-emlékérmet alapított (1970-ben), ill. Karcagon Györffy István-emlékülést rendeztek (1974. dec. 10-én). Balassa Iván kezdeményezésére a TIT tagegyesületeként jött létre a Györffy István Néprajzi Egyesület (1990-ben). Szobra áll a róla elnevezett Györffy István Nagykun Múzeum mellett (Győrfi Sándor szobrászművész alkotása, 1984). A Magyar Néprajzi Múzeum falán (Budapest V. kerület Kossuth tér 12.) emléktábláját helyezték el (Somogy Árpád szobrászművész alkotása, 1984). Nevét vette fel – többek között – a karcagi Györffy István Általános Iskola (1962-ben) és a debreceni Györffy István Kollégium (1974-ben).
Elismertség
Az MTA Népzenei Albizottsága előadója (1934–1939). A Magyar Néprajzi Társaság alelnöke (1935–1939). A helsinki Finnugor Társaság (1936-tól) és az Észt Tudós Társaság tagja (1938-tól).
Szerkesztés
A Magyar népművészet c. sorozat (1924–1939) és az Ethnographia c. folyóirat szerkesztője (1935–1939).
Főbb művei
F. m.: A Nagykunság és környékének népies építkezése. (Néprajzi Értesítő, 1908–1909)
A nagykun tanya. Egy. doktori értek. is. (Kolozsvár, 1910)
A Fekete-Körös völgyi magyarság. Az erdélyi magyarság eredete. (Földrajzi Közlemények, 1913; németül is)
Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyed félszáz év óta. (Földrajzi Közlemények, 1915)
Carte ethnographique de Transsylvanie. (Bp., 1922)
A dunai államok néprajzi térképe. (Bp., 1922; franciául is; 2. kiad. 1923)
Nagykunsági krónika, melyet részint régi írásokból, részint szájhagyomány alapján egybeszerkesztett. Szigeti Györffy István néven. (Karcag, 1922; 2. kiad. Bp., 1941)
Szilágysomlyói hímzések és jászsági szűcshímzések. (Magyar népművészet. 1. Bp., 1924)
Hímes tojások. (Magyar népművészet. 8. Bp., 1925)
Kolozs vármegye néprajzi térképe a Hunyadiak korában. (Föld és Ember, 1925)
Nagykun szűrhímzések. (Magyar népművészet. 9. Bp., 1925)
A kunok megtérése. (Protestáns Szemle, 1925)
A nagykún városok levéltárai. 1–2. (Levéltári Közlemények, 1925–1926)
Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése. 7 térképpel. (Néprajzi Értesítő, 1926)
A magyar szűr. (Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának értesítője, 1926)
Die Hydrographie der Stadt Karcag in geschichtlicher Zeit. (Karcag, 1926)
Hajdúböszörmény települése. (Föld és Ember, 1926)
Das Bauwesen der Hirten im Ungarischen Tiefland. (Debrecen, 1927)
Helyneveink gyűjtése. (Magyar Nyelv, 1927)
A szilaj pásztorok. (A Magyar Föld és Népe. II. köt. Bp., 1927 és Debreceni Szemle, 1928)
Takarás és nyomtatás az Alföldön. (A Magyar Föld és Népe. III. köt. Bp., 1928 és Néprajzi Értesítő, 1928)
Magyar népművészet. Művészi album. Bátky Zsigmonddal, Viski Károllyal. A könyv bevezető szövegét Viski Károly, az ábrák magyarázó jegyzékét Bátky Zsigmond és Gy. I. írta. (Bp., 1928; franciául is)
Matyó szűrhímzések. A szűrszabó ipar remekei 16 színes táblán. (A magyar népművészet kincsestára. Bp., 1928)
Jégverés Szeri pusztán. (Szeged, 1928)
Nyíregyháza és Debrecen településformája. (Föld és Ember, 1929)
A matyókról. (Népünk és Nyelvünk, 1929; és külön: Szeged, 1929)
A magyar népi ruhahímzések. (Bp., 1929)
A szűrszabómesterség. (Magyar Nyelv, 1930)
Magyar népi hímzések. I. köt. A cifraszűr. Beragasztott képekkel. (Bp., 1930; hasonmás kiad. 2004)
Szegedi róvások. (Szeged, 1932)
A magyar településformák. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1933. febr. 6.)
Viselet. (A magyarság néprajza. I. köt. Részben szerk. is. Bp., 1933; hasonmás kiad. Szekszárd, 1991)
Gazdálkodás. (A magyarság néprajza. II. köt. Részben szerk. is. Bp., 1934; hasonmás kiad. Szekszárd, 1991)
A matyók mezőgazdasága. (Szeged, 1934)
Határnevek a hajdúmegyei Nádudvarról. (Magyar Nyelv, 1934)
Telekformáink. (Földrajzi Közlemények, 1936)
A nagykun viselet a XVIII. században. (Ethnographia, 1937)
A magyar tanya 1. A tanya eredete és kialakulása. (Földrajzi Közlemények, 1937)
Die extensive ungarische Viehhaltung. (Ungarische Jahrbücher, 1938)
A hajdúk eredete. 1 térképpel. (Hajdúnánás, 1938)
A néphagyomány és a nemzeti művelődés. (Magyar Lélek, 1939; önállóan: A magyar táj és népismeret könyvtára. 1. 1–2. kiad. Bp., 1939; 3. kiad. 1942)
Milyen elemekből áll a magyar nép? (Magyar Kulturszemle, 1942)
Magyar nép – magyar föld. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Györffy György. (Bp., 1942)
Magyar falu – magyar ház. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Györffy György. (Bp., 1943)
Nagykunsági krónika. A bevezető tanulmányt Vargyas Lajos írta. (3. kiad. Bp., 1955)
Matyó népviselet. Sajtó alá rend. Fél Edit. A matyók néprajzi bibliográfiáját összeáll. Sándor István. (Bp., 1956)
Alföldi népélet. Vál. tanulmányok. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta Selmeczi Kovács Attila. (A magyar néprajz klasszikusai. Bp., 1984)
Nagykunsági krónika. Sajtó alá rend. és az utószót írta Bellon Tibor. (Nagykunsági füzetek. Karcag, 1984; új kiad. 2009)
A Fekete-Körös völgyi magyarság. Sajtó alá rend., szerk. Györffy György. (Pro Memoria. Bp., 1986)
Magyar falu, magyar ház. Sajtó alá rend., szerk. Györffy György. (Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata. Bp., 1987)
A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Hasonmás kiad. Az utószót Balassa Iván írta. (A Néprajzi Látóhatár kiskönyvtára. Debrecen, 1993)
A szilaj pásztorok. (Debreceni Szemle. Válogatás az 1927–1944. évfolyamok anyagából. Debrecen, 1993)
Gy. I. írásai a Balkánról és Törökországról. A szerző fotóival. Vál., az előszót írta Bartha Júlia. Ford. Ökrös Edit. (Bp., 2001).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Gunda Béla: Gy. I. (Magyar Szemle, 1939)
Illyés Gyula: A magyar nép tudósa. (Nyugat, 1939)
Gönyey Sándor: Szigeti és nádudvari Gy. I. (Néprajzi Értesítő, 1939)
Kósa László: Módszer és igény a pályakezdő Gy. I. műveiben. (Ethnographia, 1974)
K. Kovács László: Gy. I., mint egyetemi tanár. (Ethnographia, 1974)
Barabás Jenő: Gy. I. kutatási eredményei a mai magyar néprajzi kutatás fényében. (Ethnographia, 1974)
Tálasi István: Gy. I. emlékének. (Ethnographia, 1974)
A magyar nép tudósa. Gy. I.-emlékülés. 1974. dec. 10. Karcag. Szerk. Bellon Tibor. (Nagykunsági füzetek. 4. Karcag, 1980)
Gy. I. fotói. (Matyóföld, 1980)
Selmeczi Kovács Attila: Gy. I. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1981)
Gy. I.- emlékszám. (Ethnographia, 1984)
Selmeczi Kovács Attila: Gy. I. élete és munkássága. (Néprajzi füzetek. Bp., 1984), Hajdú Demeter Dénes: Gy. I. és a moldvai csángó magyarok. (Honismeret, 1984)
Banó István: Gy. I., az embernevelő tudós. (Múzeumi Kurír, 1984)
Zupkó Béla: Gy. I. és a matyók. (Matyóföld, 1984)
Barsi Ernő: Gy. I. bükkaljai gyűjtőútja. (Matyóföld, 1985)
Gy. I., az Alföld kutatója és életművének irodalma. Szerk. Bellon Tibor, Szabó László. A bibliográfiát összeáll. Rékasy Ildikó. (Nagykunsági füzetek. 6. Szolnok, 1987)
Rékasy Ildikó: Gy. I. életművének bibliográfiája. (Szolnok, 1989)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Nagy Molnár Miklós–Selmeczi Kovács Attila: Gy. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
„Az etnográfus mindenütt talál tanulmányozni valót.” Gy. I. levelei Lükő Gábornak. Közzéteszi Sümegi György. (Herman Ottó Múzeum évkönyve, 2002)
Filep Antal: Gy. I. élő öröksége. 125 éve született, 70 éve hunyt el a magyar néprajz klasszikus mestere. (Széphalom. A Kazinczy Társaság évkönyve, 2009)
Szabó László: Tapasztalatból tudományos módszer – gondolatok Gy. I. munkásságáról. (Néprajzi Látóhatár, 2009).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
