Bandi Dezső
iparművész, etnográfus
Született: 1919. október 7. Magyarsáros
Meghalt: 2005. június 23. Békéscsaba
Család
Sz: Bandi József asztalos, cséplőgéplakatos, Iszlai Etelka. Kilencen voltak testvérek.
Iskola
A székelykeresztúti és a kolozsvári unitárius gimnáziumban tanult, Kolozsvárott éretts. (1938), rajztanárai Bene József és Tóth István voltak. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán – a Bolyai, ill. a Györffy István Népi Kollégium tagjaként Sidló Ferenc növendéke (1941–1944).
Életút
A marosvásárhelyi Ref. Kollégium rajztanára (1945–1956), a Népi Alkotások Háza (1956–1968), a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) művészeti-módszertani vezetője (1968–1973), a Kisipari Szövetkezet Maros megyei Szövetségének formatervező iparművésze (1974–1979), a Vörös Zászló című folyóirat néprajzi rovatvezetője (1968–1975).
Vezető szerepet játszott az erdélyi népi kultúra hagyományainak megismertetésében. Az MNSZ aktivistájaként táncos- és dalostalálkozókat szervezett, a sárosi kultúrház színjátszó körének rendezője, bábszínházakat alapított, amelyekhez a bábokat maga készítette. Maros, Hargita és Kovászna megyékben számos szövő-varró-csipketervezői, szalmafonó, kerámiakészítő, naiv festő, fafaragó tanfolyamot és tábort szervezett és vezetett (1957-től), tanulóival népdalgyűjtő körutakat szervezett. Iparművészként elsősorban népi motívumkincsen alapuló kerámiákat, szőnyegeket és fafaragásokat készített. Etnográfusként felkutatta és összegyűjtötte az erdélyi népi mesterségeket, ill. azok speciális technikáit. Kezdeményezte az általa összegyűjtött régi erdélyi hagyományok alapján készülő figurális és „cselekvényes” népi falikárpitok szövését, megújította – többek között – a szentdemeteri népi kukoricaháncs-fonást, megújította a mezőfelei gyékényfeldolgozást. Tevékenysége alapvető jelentőségű a székelyföldi magyarság azonosságtudatának megőrzésében.
Szerkesztés
Vörös Zászló című folyóirat néprajzi rovatvezetője (1968–1975). Írásai a fentin kívül még elsősorban az Előrében, a Művelődésben, a Falvak Dolgozó Népében (1969-től), a Hargitában (1970-től), A Hétben (1972-től), a Korunkban (1973-tól) és az Utunkban jelentek meg (1973-tól).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: Kerámia. (Bukarest, 1954)
Kolozsvár (1957; 1958; 1963)
Csíkszereda (1965; 1967)
Nagyszalonta (1968). F. művei, fafaragásai: Ref. imaház bútorai és szószéke (Marosvásárhely, Szabadság út)
Ref. templom emlékoszlopa és kapuja (Cserealja)
Ref. templom karzata (Szászcsávás)
Ref. templomkapuk (Sövényfalva; Küküllő-dombó; Havadtő; Kelementelek).
Irodalom
Irod.: Banner Zoltán: Modern népi iparművész. (Korunk, 1965)
Gazda József: Látogatás B. D. műtermében. (Utunk, 1971)
Banner Zoltán: Csillagfaragók. (Bukarest, 1972)
Bölöni Sándor: A romantikán túl. Interjú B. D.-vel. (Bihari Napló, 1973)
Marosi Ildikó: Most keramikus vagyok. (A Hét, 1981)
Marosi Ildikó: A népművészet szervezője. (Új Tükör, 1988)
Kántor Emese: A megszállott: B. D. (Természet Világa, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
